„Mindig valami újat alkotunk a régi értékekre építve”
Az 1995-ben Egerben alakult kétszeres Fonogram-díjas Kerekes alapító tagjával és frontemberével, Fehér Zsomborral (furulya) beszélgettünk az ötösfogat múltjáról, valamint jelenéről. A kezdetektől céltudatosan építkező csapat első nemzetközi sikerét 2006-ban a Pimasz c. bemutatkozó lemezük hozta meg, amelyet az angol Songlines Magazine az év legjobb lemezei közé választott. A fülledt hangulatú moldvai és gyimesi táncházaktól kezdve a világzenei nagyszínpadokig a világ több táján felléptek azzal az egyedi hangzással, amelyet több mint két évtizede hoztak létre. A folyamatosan kísérletező ‘betyárok’ egyedülálló ethno funk muzsikája legalább annyira ered a hagyományos pásztor zenéből, mint a rockzenéből. A világzenei együttes műfajok közötti kalandozásának csupán a furulya, a brácsa, a koboz és a basszusgitár szab korlátokat, azon belül szabadon alkotnak az elektronikus zenéből is merítve.
Minden Egerhez köti, itt született, és máig itt él családjával.
Nagyon ragaszkodom a városomhoz, mondhatni, egy konzervatív lokálpatrióta vagyok. Noha egy évig dolgoztam Budapesten, ezt leszámítva mindig is egri voltam. A tanulmányaimat – zenei általános iskola, Eszterházy Károly Egyetemen művelődésszervező szak – itt végeztem. Az érdeklődési körömet – történelem, fürdők, gasztronómia – teljes mértékben kielégíti a város: egy kis Magyarország.
25 éve szinte gyerekként alapította meg a zenekart testvérével, Fehér Viktorral (dob). A kezdetektől a csapat tagja Námor Csaba (koboz) és Csarnó Ákos (brácsa). 2017-ben Kónya Csabát Sohajda Péter (basszusgitár) váltotta. Mennyire tudták az utat az induláskor?
Mindig is nagyon tudatosak voltunk, és végig egy irányba haladtunk. Amikor 25 évvel ezelőtt megalapítottam a zenekart, elsődleges célom volt, hogy az autentikus moldvai és gyimesi népzenét úgy megtanuljam, ahogy azok a furulyás mesterek, akikkel még szerencsére személyesen találkozhattam. Büszkeséggel töltött el, amikor gyimesi mesterem, a furulyás Tímár Viktor azt mondta nekem, hogy: „Zsombor, olyan, mintha te lennél a zenei unokám!” Olyan tudást adtak át, amely generációról generációra szállt. A zenekar ebből indult ki, és közben mindannyian hozzáadtuk kreatív energiáinkat.
Felmenői múltját is folyamatosan kutatja. Ebből ered az az ősi energia, amely a Kerekes zenéjében bontakozik ki?
Valamikor a nagyapám mesélte, hogy az ő ükapjánál megszállt Vidróczki Márton. Források hiányában ezt nehéz rekonstruálni, ám a legújabb levéltári kutatások alapján az egyik szépapám, Berzeviczy János – aki később juhász lett – ugyanakkor, ugyanabban a faluban, Mónosbélben gyerekeskedett, mint Vidróczki. Vélhetően személyesen ismerték egymást. A felmenőim között, tekintve, hogy sokan pásztorkodtak, több szálon kötődtek a betyárvilághoz. Mindez szoros kapcsolódási pont azzal, amelyet a zenekarunk immáron 25 éve képvisel.
Célunk, hogy azokra a régi értékekre építve alkossunk, amelyeket a magyarság népzenéje évezredek óta őriz. Mindeközben folyamatosan törekszünk az újra, a zenei hangzásunk spektrumának kiszélesítésére anélkül, hogy megrészegülnénk a modern hangtechnika adta lehetőségektől.
Tanult zenét intézményes keretek között a zenei általános iskolán kívül?
Nem. Az általános iskola is csak az alapokat adta meg. Szerintem csak fül és szív kell hozzá, hogy valaki jól tudjon zenélni. Azon ikonikus alkotók közül – akiket a példaképemnek tekintek – sokaknak nincs jelentős zenei végzettsége. Charlie Parker, aki a világ legjobb jazz-szaxofonosa volt, mindig Dizzy Gillespie-hez járt át, hogy kottázza le neki, mit írt pontosan. Jimi Hendrixnek sem volt zenei végzettsége, de gyermekkora óta blues-lemezeket hallgatott, és istenadta tehetségének, valamint érzékenységének köszönhetően átjárta lelkét a zene. Nekem is csak fülem és szívem van ahhoz, hogy a maga mélységében befogadjam azt, hogy mit játszanak a palóc, gyimesi és moldvai mestereim és hogyan gitározik Jimi Hendrix: ezt a kettőt igyekszem ötvözni.
A Kerekes az 1990-es évektől kezdve egyik úttörője volt annak, hogy a népzenében használja a modern hangtechnikát. Sok munka előzte meg az első igazi áttörést.
A zenekar valamennyi tagja a rengeteg kreatív energiával és hangtechnikai megoldással elérte, hogy hangszerének hangzása egyedi, utánozhatatlan, csakis a Kerekesre jellemző karaktert kapjon.
Egy saját stílust alkottunk. Az ethno funk egyedüli megteremtőiként és képviselőiként a kezdetektől fogva azt tartjuk fontosnak, hogy hitelesek maradjunk. Csaknem öt évig dolgoztunk azokon a számokon, amelyek a Pimasz c. lemezünkön 2006-ben megjelentek.
Nem volt kötelező határidőnk lemezkiadó felé: addig csiszolgattuk, ameddig el nem nyerte azt a kikristályosodott hangzásvilágot, amelynek köszönhetően aztán robbanni tudott.
Az, hogy az angol Songlines Magazine 2006 legjobb lemezei közé választotta az albumot, nagyban segített minket abban, hogy távoli országokba is továbbvihessük az általunk kifejlesztett világzenét. Egyik napról a másikra beindította a hazai és a külföldi karrierünket is. Ennek köszönhetően jutottunk el Jamaicába, valamint egy spanyol és portugál turnéra, ami után egy írországi koncertsorozat kezdődött. Eddig 29 országban koncerteztünk. Szinte úgy jártunk már külföldre, hogy azon aggódtunk, mikor leszünk végre itthon. Ezt 2020-ban egyben megkaptuk.
Ezt az akkoriban szokatlan kísérletezést hogyan fogadta a közönség és a kritikusok?
Sokan értetlenül álltak a tevékenységünk előtt: volt, aki megkérdőjelezte, hogy egyáltalán van-e értelme annak, amit csinálunk. Több zenei szakember vélelmezte, hogy a zenekarunk újszerű hangzásában maximum egy album van még, és kész.
De tudunk olyan történetet, hogy egy nép- és világzenei szakember, amikor először meghallotta a rádióban – teljes egészében – leadott Pimasz c. albumot, félre kellett álljon az autópályán egy parkolóban, hogy végighallgassa a lemezt, mert nem hitt a fülének, hogy ilyen van.
Az elektronikus hangzás mellett megjelenik a rockzene is dalaikban. Mi szab határt a műfajok elegyítésében?
Talán az első Fonogram-díjas albumunknál (What the Folk?!) 2011-ben jutottunk el a határig, amikor szinte már rockzenét játszottunk népi hangszereken. Ám szerencsére megvannak a korlátai ezeknek a hangszereknek, ezért csak azt tudtuk megcsinálni, amit még engednek: kordában tartanak minket, és visszatartanak attól, hogy hülyeséget csináljunk.
2019-ben jelent meg a ReWind c. album, amelyben ismert nemzetközi előadók számait dolgozták fel ugyancsak sajátos módon.
Ez a bakelitlemezünk egy tiszteletadás a legendás magyar és külföldi előadók munkássága előtt. Deák Bill Gyula, Waszlavik ’Gazember’ László, Ferenczi György, Baricz Gergő és Nagy Feró személyesen működött közre ezen az albumon, ahol többek között Jimi Hendrix, a Beatles, Radics Béla, az egri Shapat Terror, a Daft Punk vagy éppen az AC/DC dalait dolgoztuk fel.
Eddig kilenc sorlemezük jelent meg, amelyből három aranylemez, egy platinalemez lett, kettő pedig elnyerte a Fonogram – Magyar Zenei Díjat. Miért számít az utóbbi különlegesnek?
A Fonogram-díj az egyik legjobban kitalált elismerés, ugyanis egy hosszú folyamat előzi meg az eredményt. Azok az albumok kerülhetnek a jelöltek közé, amelyeket magas példányszámban lehet eladni: az első rosta a közönség. Ezt követően kerül egy 200-300 fős szakmai csapat elé, amely elismert előadóművészekből, koncertszervezőkből, rádiós szerkesztőkből, valamint újságírókból áll. Ők eldöntik, hogy ez szakmailag is megállja-e a helyét. Végül egy ötfős bizottság választja ki az elé kerülő 40-50 albumból azt az ötöt, amelyet jelöl.
Egy lemez kivételével az összes albumunk bejutott az öt jelölt közé. A világzenei szakmában talán egyedülálló, hogy két lemezünk – What The Folk?! (2011), Folklore Man (2013) – meg is nyerte ezt.
25 év hosszú idő. Voltak hullámvölgyei a zenekarnak?
Úgy gondolom, hogy az idei év az volt, de csak azért, mert a természetes közegünkben, közönség előtt színpadon nem lehettünk annyit, mint ahogy terveztük.
A járvány miatt a jubileumi koncertjüket lemondták, a 25. születésnapjukat a 26.-on ünneplik meg. A rajongók a sajnálat mellett értékelték felelősségteljes döntésüket. Ennek ellenére nehéz lehetett meghozni…
Nagyon vártuk az idei évet, hiszen szerettük volna egy egyedülálló műsorral ünnepelni ezt a kerek évfordulót. Hosszas mérlegelés, belső viaskodás után úgy gondoljuk, hogy méltatlan lenne mind a rajongóinkhoz, mind a 25 éves jubileumhoz, mind pedig a meghívott vendégekhez egy most megtartott ünnepi nagykoncert. Úgy érezzük, hogy jövő ősszel talán már felszabadultabban tudjuk együtt élvezni a zenét.
Milyen terveik vannak?
Lesz egy exkluzív koncertfelvételünk az egri Török Fürdőben. A fürdő adottságai miatt át kell írni és hangszerelni a dalokat a helyszínre szabva, és alkalmazkodva annak atmoszférájához. Az akusztika lényegében egy új hangszerként, mint hatodik tag szerepel majd a zenekarban. Ebben a térben hangtechnikai segítség nélkül kaphatjuk vissza azt a hangzást, amelyet egy színpadon plusz effektek bevonásával tudunk csak létrehozni. Emellett áprilisban volt egy fontos stúdiófelvételünk, amely 2021-ben kap nagy jelentőséget.
SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
