Jóga Marika: „Sokat beszélgetek azokkal, akiknek szüksége van rá.”
Varga Miklósné, vagy ahogy a városban szólítják, Jóga Marika 1996 óta az Egri Jóga Klub vezetője. Okleveles jógaoktatóként arra tette fel életét, hogy segítsen embertársain. Nyolcvanadik életéve felé járva is aktív tagja Eger civil közösségének, az 1989-ben alapított, és máig aktívan működő Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület elnöke. A városi közgyűlés 2020. augusztus 20-án Eger városáért nyújtott civil-, egészség- és környezetvédő tevékenységéért „Pro Agria” szakmai díjjal jutalmazta. Varga Miklósnéval a jóga testre és lélekre gyakorolt jótékony hatásairól, valamint annak közösségteremtő erejéről beszélgettünk.
Ma már mindenki csak Jóga Marikaként ismeri. Úgy tartják, világ életében törekedett az egészséges életmódra, és arra, hogy segítsen másoknak.
Mindig is emberekkel foglalkoztam, és kerestem azokat a lehetőségeket, amelyek kollégáim egészségét szolgálják. Személyzeti, oktatási és munkavédelmi előadóként dolgoztam a VASVILL Nagykereskedelmi Vállalatnál. Többféle munkakört töltöttem be a nagyjából 140 főt foglalkoztató cégnél, ám legfőbb feladatom az volt, hogy a dolgozók egészségére ügyeljek, és jobbá tegyem munkakörülményeiket.
Hogyan sikerült beépíteni a tornát kollégái mindennapjaiba?
Az 1980-as évektől kezdve központilag közvetítettek a rádióban egy 10 perces testnevelést minden hétköznap reggel 9 óra előtt.
Olyan munkahelyeken – például varrodában -, ahol szalag mellett dolgoztak, ekkor tartottak egy szünetet. Fel kellett állnia a munkavállalóknak, és azt a 10 percet mozgással kellett tölteni. Nálunk egy hosszú folyosó volt az irodaházban, és amikor ment a műsor, kértem kollégáimat, hogy menjünk ki a folyosóra. Itt elvégeztük ezt a kis tornát. Egy ilyen alkalommal Miskolcról, a központból érkeztek áruforgalmi előadók az egri kirendeltségünkre. Mondtam nekik, hogy gyorsan pakoljanak le, és csatlakozzanak hozzánk. Amikor befejeztük, kollégáim jelezték, hogy annyira jót tett a mozgás, hogy máskor is végezzük el a gyakorlatsort. Így épült be ez a szokás a mindennapjainkba.
Miként vált élete részévé a jóga?
Egy nőgyógyászati műtétet követően – 1988-ban – kerestem azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével újra megtalálhatom önmagam.
Ekkor jutottam el Kocsis Árpádné András Gizella, első jógamesterem – 2017-ben hunyt el 99 évesen – órájára a Bartakovics Béla Közösségi Házba. Akkor még nem jógaszőnyegeket használtunk, hanem szivacsot. Gizi néni varrt nekünk rá anyagból huzatot. Tele volt a terem, és valaki integetett, hogy menjek előre, mert csináltak nekem helyet. Gizi néni pedig csak beszélt-beszélt. Annyira izgatott voltam, hogy nem is tudtam figyelni arra, amit mond, de éreztem, hogy minden elmondott szava jótékonyan hatott rám. Mindez olyan élményt adott, hogy azonnal magával ragadott a jóga.
Hogyan lett jógaoktató?
A foglalkozások mellett elkezdtem tudatosan figyelni a táplálkozásomra is. Ugyanis ebben az időben szerveződött az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület Egerben, amelynek ma is elnöke vagyok. Akkoriban rendszeresen látogattam azokat a szakmai előadásokat, ahol az ország legjobb orvosai beszéltek a helyes táplálkozásról. Ennek hatására átértékeltem az étkezésemet: változtattam.
Néhány hónap elteltével kollégáim látták rajtam, hogy sokkal nyugodtabb vagyok. Kérték, hogy mutassam meg azokat a légzőgyakorlatokat és mozdulatsorokat, amelyeket a jógafoglalkozások alkalmával elsajátítottam. Volt egy klubhelyiség a VASVILL irodaház alagsorában, és munka után ide kezdtünk el járni 5-6 fővel, hogy elvégezzük azokat a gyakorlatokat, amelyeket az órákon tanultam.
Idővel megismerte Csendes Erzsébet, okleveles jógatanárt, aki a mai napig tart foglalkozásokat Egerben a Diófakút úti stúdiójában.
Így van. Erzsébet gyerekkora óta sportol, először balettet tanult, majd gyógytornász végzettséget szerzett. A jóga pedig szépen lassan az élete részévé vált. Számtalanszor járt Indiában is. Ő az 1990-es években még Szlovákiában élt, de gyakran jött Egerbe a férjéhez, Csendes Lászlóhoz, aki itt volt színművész.
Ilyenkor mindig tartott nekünk órákat, amelyeken rendszerint sokan vettünk részt. Sosem felejtem el, amikor az egyik foglalkozás elején körbenézett és többeket kijavított. Engem megkért, hogy hajtsam össze a szőnyegemet. Követve az utasításait, keresztbe tett lábbal kiegyenesítettem a hátam, és éreztem, hogy kinyílok, mint a virág. Ekkor eldöntöttem, hogy Csendes Erzsébettől kell tanulnom, mert ő tudja, mi szükséges ahhoz, hogy megérezzük, mit jelent valójában a jóga. Nagyon sok tanfolyamot szerveztem neki. Az Iyengar jóga módszert tanultuk meg tőle.
Milyen hivatalos jógaoktatói képzést lehetett akkoriban elvégezni?
Magyarországon az 1990-es években még valóban nem létezett jógaoktatói rendszer. Noha már akkor is voltak olyan idős emberek, akik nagy tapasztalattal bírtak a jóga módszerek terén, de mi úgy éreztük, hogy a szlovákoktól kell tanulnunk. Náluk már akkor is jól működő rendszere volt a jógaoktatásnak. Idővel megismertük dr. Timcsák Gézát, aki a Szlovák Jógaszövetség és a Kassai Jógatársaság elnöke, valamint az Európai Jóga Unió tagja. Később (1997/98) az ő javaslatára néhányan részt vettünk a Szlovák Jógaszövetség Miskolcon szervezett jógaoktatói tanfolyamán, ahova az ország minden tájáról jöttek tanulni vágyók. Csendes Erzsébet is bíztatott, egyszer így fogalmazott: „Míg a másik meg tudja mutatni a gyakorlatot, mert hajlékony, és nincsenek olyan ízületi problémái, mint neked, te el is tudod mondani, hogy a gyakorlatot honnan indítsa, és mi jó neki. Az a legfontosabb, hogy mi jut el a jógázó tudatáig. Ez pedig azon múlik, hogy miként mondja el és építi fel a gyakorlatokat az oktató.”
Varga Miklósné vallja, hogy nem az a jó tanár, aki a legjobban hajtja végre a gyakorlatokat, hanem az, aki a leginkább képes átadni tudását másoknak is.
Elképesztő nyugalmat áraszt a jelenléte. Mi a titka?
Talán a jógából és az életszemléletemből fakad. Emellett olyan kiváló szellemi segítőim vannak, akik a mai napig terelgetnek ezen az úton. Sokat beszélgetek azokkal, akiknek szüksége van rá. Mindig egy pozitív gondolattal vagy idézettel kezdem foglalkozásaimat. Fontos, hogy tudjam, a hozzám érkezőknek mire van igénye, és milyen testi, vagy lelki problémákra keresnek választ.
Mikor és milyen órákat tart?
Szombaton és hétfőnként van jógaórám. Hét éve tartok csütörtökön a EKMK Lakossági Információs és Szolgáltató Iroda (LISZI) egyik kis termében meridián tornát is, amely lényegében egy egészségmegőrző foglalkozás. Ezen általában 10-14-en vagyunk. Ha van rá igény, szoktunk például szem- vagy lábtornát gyakorolni, de gyakran végzünk kézmasszázs tornát is. Mindehhez nem kell semmilyen eszköz: ülve, állva és utcai ruhában végezhető valamennyi gyakorlat. Az egészségmegőrző tornára szoktam vinni borsmenta, levendula, valamint jojoba masszázsolajat. Már ez felvidítja az ott levőket.
Hétfőn délelőtt pedig értelmi fogyatékos fiataloknak tartok jógát a Kallómalom úti napközi otthonban (Értelmi Fogyatékosok Nappali Ellátó Központja).
Mindig hálás vagyok azért, hogy velük dolgozhatok, mert rendkívül sok szeretetet árasztanak. Ők jellemzően nem képesek talajon ülni, de olyan támlás és karfás foteljük van, amelyen kapaszkodva szépen ki tudják nyújtani a lábukat, és meg tudnak fordulni. Nemrég kaptam tőlük egy kedves üzenetet Facebookon, ahol egy kis virág dobozkából szökken ki egy fából kivágott pillangó. Az egyik gyermek azt mondta nekem, hogy ezt azért kaptam, mert mint fogalmazott: “Marika néni úgy repdes, mint egy pillangó.”
Bárhova hívnak, a következő idézettel kezdem előadásomat:
Ha gondoskodtok a fa gyökeréről,
akkor a fa kivirágzik és magától illatozni fog.
Ha gondoskodtok a saját testetekről.
akkor az elme és a lélek magától kisugárzik.B.K.S. Iyengar
SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
