Minden alkotás létrehozása egyben terápia is
Fridél70 címmel jelent meg nemrégiben a Bródy Sándor Könyvtár kiadásában Fridél Lajos grafikus és festő, valamint Murawski Magdolna író, költő és publicista legújabb közös kötete, amely a Heves Megyei Elektronikus Könyvtár állományában online elérhető. A grafikus illusztrációit és a publicista elemzéseit tartalmazó munkáról, valamint a rajzok keletkezéséről beszélgettünk Fridél Lajossal.
Fridél Lajos garázsműhelyében mesélt grafikáiról
Visszatérő elemei mágikus realista grafikáinak a régi ódon utcák, a gémeskutak, a lépcsők, a lankák…
Mezőkövesden születtem és ott is nőttem fel, ezért valamennyi rajzom innen indul, és ide tér vissza. Munkáimban megjelenik, ahogy nyaranta jártam az utcácskákat, és önfeledt vidámságban játszottam a többi gyermekkel. Nagy méretű rajzaimat mostanság is apró, nádtetős matyóházakkal kezdem, majd szépen felsorakoznak a nagyvárosok magas tornyai, és közben helyet kapnak az égbe felröppenő barokk angyalkák is. Élnek a gondolatok a fejemben, és zömmel tudat alatt zajlanak azok a folyamatok, amelyeknek eredményeként egy öreg ember mellett egyszer csak kirajzolódik például egy eperfa, amely Mezőkövesden is megvolt.
Figurái többségének arca a legkevésbé sem kedves, vagy éppen megnyerő.
Amikor az 1980-as években az Ifjúsági Ház igazgatója voltam, Jakab Laci kollégámmal gyakran álltunk ki az épület ajtajába, és figyeltük a Széchenyi utca forgalmát. Ritkán láttunk mosolygós, boldognak tűnő arcokat. A Kárpát-medencében megtelepedett sok évszázados keserűség tükröződik arcvonásainkban, és én ezt ábrázolom. Nem látom bíztatónak azt, amit látok. Gyakorta járom az erdőt, és a természetben azt érzékelem, hogy az egyetlen nem odavaló lény az ember: azt leszámítva minden a helyén van. Nem vesszük tudomásul azt, hogy mi ugyanolyan szerves részei vagyunk a természetnek, mint a szarvasbogár, a vaddisznó, vagy éppen a szúnyog.
Fridél Lajos életművét áthatja a szecesszió, a kivonulás, a magányos alkotói órákat becsülő művészi attitűd. (Murawski Magdolna, Fridél70)
Blaskó János festőművész volt a mestere, tanulmányait követően Egerben lett rajztanár, és máig oktat óraadóként az Eventus Üzleti, Művészeti Szakgimnáziumban. Pedagógusként mire törekszik?
Immáron 47 éve buzdítom arra tanítványaimat, hogy minél többet olvassanak, tapasztaljanak, és ha már képesek mindezt egy magasabb szintre emelni, akkor próbálják megjeleníteni vizuálisan. Szorgalom és a kellő út megjárása nélkül nem lehet jó munkát végezni. Kondor Béla mindössze 41 évet élt, de olyan ritka tehetség volt, hogy ezalatt egy világot rajzolt meg, ám zseniből kevés van. Általános iskolás hetedikes korom óta rendszeresen jártam rajzszakkörre, illetve rajziskolába, majd Budapesten, a Dési Huber István Képzőművészeti Kör és Rajziskolában tanultam aktot rajzolni. Ezt követően az egri tanárképző főiskolán Blaskó János védőszárnyai alatt sajátítottam el a szakmát.
Írás és rajz. Melyik és hogyan talált rá a másik?
Murawsky Magdolna még az Új Hevesi Napló főszerkesztője volt, amikor először kezébe kerültek a rajzaim, és engedélyt kért tőlem arra, hogy azokat illusztrációként használhassa a lapban. Idővel elkezdtek megjelenni az elektronikus formában is elérhető könyvei: 21-ből 18-at én illusztráltam. A kezdetektől fogva a mai napig létezik közöttünk egy olyan szoros lelki kapcsolat, amelynek köszönhetően kiválóan kiegészítik egymást a munkáink. Ahogy Magdolna csendes magányában írja gondolatait, én is a műtermemben rajzolok. Grafikáim anélkül kötődnek írásaihoz, hogy minderről egyeztetnénk. A Fridél70 c. kötet is úgy jelent meg, hogy előzetesen nem néztem meg, milyen elemzést írt rajzaimról.
Egyfajta összegzése eddigi munkáinak a csaknem 250 oldalas Fridél70?
Nagyon jól esett, amikor Murawsky Magdolna megkeresett azzal, hogy megírja ezt a könyvet. Egyrészt az elmúlt években készült grafikáim, másrészt azok a munkáim kerültek a kötetbe, amelyeket idén készítettem. Amikor tavasszal jöttek a korlátozások, reggeltől estig rajzoltam. Egyébként is jellemző rám, hogy szívesen vagyok a műtermemben, és egyszerűen szalad a tollam: gondolattöredékek, szikrák kerülnek a papírra. A karantén alatt 310 rajzot készítettem, és Magdolna a viszonylag újabbakat nézte át és rendezte a kötetbe. A könyv utolsó részében találhatók a nagy méretű egyedi tusrajzaim, amelyek 2-3 hónap alatt nyerik el végső formájukat. Minden, amit láttam, a lelkemben van, és vizuális jelként ragadt meg bennem, így megrajzolom. Az egyik ötlet hozza a másikat, és szinte írom azokat a figurális alakokat, amelyek kikristályosodnak bennem.
Mennyire fontos Önnek az elismerés?
Évek óta nem volt kiállításom, és nem is tervezem, hogy legyen. Munkáimat nem is igazán mutatom meg másnak, mert elsősorban a saját kedvemre rajzolom ki magamból mindazt, ami belül van. Minden műalkotás létrehozása egyben terápia is. A tanítványaimnak is mindig azt mondom, hogy munkáikról süssön, hogy szívvel-lélekkel rajzolták azokat.
SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
