Klasszikus vagy kortárs, Jókai vagy inkább Grecsó? Egy középiskolai pedagógus, egy irodalomtörténész, egy könyvtáros, illetve négy diák segítségével próbáltam utánajárni, hogy mit olvasnak szívesen a fiatalok a kötelezők listájáról, melyek azok a művek, amik kifognak rajtuk, és ennek mi lehet az oka. Emellett az is érdekelt, mennyire szükséges a változtatás, például a kortárs szerzők hangsúlyosabbá tétele a tananyagban. Egyáltalán felmerül-e erre az igény a tanulókban…
Szécsényi Orsolya a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár munkatársa felkérésünkre összeszedte a legnépszerűbb kötelezőket, mégpedig a kölcsönzöttségük alapján:
- Berg Judit: Rumini
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok
- Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
- Szabó Magda: Abigél/Fésűs Éva: A palacsintás király
A könyvtáros a „mumusok” háza táján is szétnézett a kedvünkért, így elmondható, hogy a kölcsönzések alapján, a kötelező olvasmányok közül Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című műve a legkevésbé népszerű.
Szécsényi Orsolya szerint A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok évek óta stabilnak mondható sikere mögött az állhat, hogy ezek a művek kifejezetten olvasmányosak, és történetiségükben is kiemelkedők. Mint mondta, míg az előbbi szereplőivel könnyen azonosulhatnak a gyerekek, az utóbbi magával ragadó, főleg városunkban, a regény helyszínén.
Pont az Egri csillagok volt az a könyv, amivel nagyon nehezen haladtam. Borzasztóan vastag a kötet és nem szívesen ültem neki. De az összes kötelezőt olvastam és szerettem is őket.
Virág Fanni, Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium
Abban egyet tudok érteni, hogy bonyolult volt az Egri csillagok, így inkább a filmnél maradtam. Ugyanígy jártam A kőszívű ember fiaival. Szóval akadtak olyan művek, amelyeket nagyon megszenvedtem – mind nyelvezet, mind gondolkodás terén. Egyes versek, kötelezők viszont kifejezetten tetszettek. Néhány ifjúsági regényt különösen élveztem, például A két Lottit vagy A Pál utcai fiúkat.
Alexa Fanni, Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium
Az arany embernél a negyvenedik oldal elolvasása után nagyon csábított, hogy kitakarítsam a szobámat, vagy segítsek a konyhában anyukáméknak. Így elmondható, hogy volt szerencsém olyan kötelezőkhöz, amik egyáltalán nem fogtak meg és nem szerettem őket. De olyan is akadt, amit megérte elolvasni. Ilyen például A kis herceg vagy A Pál utcai fiúk, amikről még mindig pozitív a véleményem.
Dudás Letícia, Egri Pásztorvölgyi Gimnázium
Nem sok szerencsém volt a kötelezőkhöz – legalábbis kötelezők formájában, viszont Szabó Magdát és Krúdy Gyulát nagyon szeretem, akik egyébként a tananyag részei.
Varga Boglárka, Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium
Mikor olvassák a diákok az adott kötelezőket?
Dr. Kusper Judit irodalomtörténész szerint valószínűleg igazuk van a diákoknak, amikor azt mondják, hogy nem megfelelő időpontban érkeznek hozzájuk ezek a művek. Azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor a kötelező olvasmányokról beszélünk, akár a közbeszéd szintjén is, általában a felső tagozatot érintő művek kerülnek elő, és csak ritkán a középiskolásoknak feladott könyvek.
„Általános iskolában a magyar klasszikusok szoktak előkerülni, amelyek azért valljuk be, valóban nem könnyű olvasmányok. Nem feltétlenül ifjúsági irodalom kerül a diákok elé, ahogy az sem biztos, hogy korosztályspecifikusak ezek a szövegek” – fogalmaz az irodalomtörténész.
Kötelező alatt többnyire a házi olvasmányokat értjük, holott nem csupán ezek szerepelnek a tananyagban, viszont talán a legmarkánsabban jelen lévő, legfélelmetesebb szövegek – mondja el dr. Kusper Judit. „Tegyük hozzá, valószínűleg a Harry Potter-sorozat össze részét olvasták azok a diákok, akik azt mondják, hogy hosszú az Egri csillagok.”
Molnár Ferenc a Neumann János Gimnázium történelem-magyar szakos tanára, aki évek óta több egri irodalmi est házigazdája. Véleménye szerint Jókaival és Gárdonyival valószínűleg az a problémájuk a diákoknak, hogy számukra lassúak és unalmasak. „A kőszívű ember fiaival először nagyon kicsi koromban találkoztam, és nagyon élveztem, de el tudom képzelni, hogy ha ma lennék 15 éves, akkor ez nem így lenne, és lehet, hogy el se olvasnám. A kötelezők egy jelentős részét kiraknám a tananyagból, hogy a maradékkal kellő alapossággal lehessen foglalkozni” – teszi hozzá a pedagógus, kiegészítve a következőkkel: „Nem arról van szó, hogy ne tartanánk nagyra Jókai Mórt, de Az arany ember helyett, inkább a szerző néhány kiváló elbeszélésével kellene foglalkozni még gimnáziumban is.”
Néha jó időben adják fel a kötelezőket, de a legtöbbször nem. Régebben teljesen másképp gondolkodtak az emberek, mint manapság, ha pedig a nyelvezetet nézzük, nem biztos, hogy könnyen megértik a fiatalok.
Virág Fanni
A kötelező szó eleve elrettentő a diákoknak, éppen ezért fontos lenne, hogy olyan olvasmányokat kapjanak, amelyekről elmondhatják, hogy megérte a ráfordított idő.
Dudás Letícia
Jókai műveinek elég nehéz a nyelvezete, másfelől talán kicsit lusták is a mai fiatalok, hogy megfejtsék a mögöttes tartalmakat. Szerintem a magyar nyelv és Jókai olyan gyönyörűen fogalmaz, olyan szép képekben beszél, hogy kár lenne kihagyni. Viszont kikérhetnék a diákok véleményét, hogy szívesen olvasnák-e, de én is inkább meghagynám későbbre.
Virág Fanni
Szerintem a kötelezők legtöbbje rosszkor találja meg a gyerekeket, és mind témájában, mind formájában elütnek az éppen aktuális életszakaszuktól.
Varga Boglárka
Jókai, illetve a gondolatisága manapság már nem aktuális, viszont gyönyörű jelentések húzódnak bizonyos művei mögött, így semmiképp nem kellene kihagyni a tananyagból, csupán egy kicsit későbbre tenni.
Alexa Fanni
Jókai biztos, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, ennek ellenére egyáltalán nem tenném bele a tananyagba. Említés szintjén igen, hogy a diákok ismerjék az életművét, de kötelezőként nem írnám elő. Nem feltétlenül azért, mert a fiatalok lusták utánanézni, hanem már annyira távol áll mind a szerző világa, mind a nyelvezete, hogy hiába a szép mondanivalónak, nem fog minket megtalálni.
Varga Boglárka
Kortárs szövegek kapcsolódási pontjai a klasszikus művekhez
A kronologikus rend is gondot okoz – vallja dr. Kusper Judit, vagyis az, hogy az iskolákban időrendben haladnak a művekkel, tehát irodalomtörténetet tanítanak a kezdetektől napjainkig, ahová általában el sem jutnak. „A klasszikusokhoz nagyon nehéz hozzányúlni anélkül, hogy tudnánk, miként működik manapság az irodalom. Valószínűleg rossz helyen van Az arany ember, de megkockáztatom, hogy akad olyan osztály, ahol tudnak róla beszélgetni. Viszont sokkal egyszerűbb dolga lenne a diákoknak, ha egy őket érdeklő kérdés vagy probléma felől közelítenének egy klasszikus műhöz” – teszi hozzá az irodalomtörténész.
Molnár Ferenc véleménye szerint a kortárs irodalom kevésbé jelenik meg a tananyagban: „Nem mondhatnám, hogy jó felé mozdultunk el, éppen ezért radikálisan változtatnék az arányokon” – a pedagógus hozzáteszi, mindig az adott tanár személyes döntése, hogy a kortárs irodalom megjelenik-e az órákon. „Be lehet csempészni Tóth Krisztinát, Orbán Ottót vagy Esterházy Pétert, akik folyamatosan reflektálnak az irodalmi hagyományokra, és úgy építik fel a saját művüket. Ők sokkal könnyebben szólnak a mai diákokhoz, és rajtuk keresztül el lehet jutni a 100-200 évvel ezelőtt alkotó szerzőkig.”
Fontos, hogy az irodalom nem pusztán történetiségében létezik – emeli ki dr. Kusper Judit, holott az alaptanterv mintha ezt sugallaná. „Gondoljunk csak arra, hogy annak idején az általános iskolai kötelező olvasmányokat úgy választották ki, hogy az éppen aktuális történelem-tananyagot illusztrálják. Valljuk be, ez egy kicsit messze áll ezeknek a műveknek az esztétikai céljától.” Az irodalomnak sokkal inkább művészetként kellene jelen lennie az oktatásban, méghozzá olyan jelenségként, amit át tudunk élni, hozzánk szól, sőt, amelyben alkotni tudunk – fogalmaz az irodalomtörténész. Hozzáteszi, a kreatív írásfeladatok szintén rendkívül fontosak, ahogy egy-egy mű például drámajáték formájában történő feldolgozása.
Találjuk meg, hogy Shakespeare vagy Szophoklész mit tud ma mondani, hogyan szólít meg, akár a motívumain keresztül – hívja fel a figyelmet dr. Kusper Judit, aki szerint fontos, hogy célt, önismeretet, önazonosságot találjunk az adott műben, amely lehet, hogy könnyebbé teszi a közösségi oldalon kívüli létünket, és azt is megértjük, hogy azon túl is van élet.
Be kell látnunk, hogy a nyelv változik, amelyet az emlékezetkultúra sodródó hasadékként fogalmaz meg – hívja fel a figyelmet az irodalomtörténész, aki szerint ez talán a XIX. század vége felé jár jelenleg, így az ezután íródott műveket viszonylag probléma nélkül el tudjuk olvasni, a hasadék előtt keletkezettekhez viszont már filológiai munka szükséges. „A diákok, hallgatók élvezni szokták, ha nyomozni kell bizonyos szavak megértéséhez, de ez mindenképpen más jellegű befogadást igényel. Ha az említett két horizontot össze tudjuk hangolni, az nagy élményt jelenthet.”
A kortárs irodalom egyáltalán nincs jelen az irodalomórákon, sőt a kötelező olvasmányok listáján sem, annak ellenére, hogy a legtöbben inkább ezt részesítik előnyben a klasszikusokkal szemben. Egy-egy versenyen, vagy az érettségin azért előfordul, hogy kortárs írókhoz, költőkhöz van szerencséje a fiataloknak, de ez nagyon ritka.
Virág Fanni
Tényleg fontos lenne kortárs irodalommal színesíteni a tananyagot, ugyanis ha a fiatalok azonosulni tudnának a témákkal, a szereplőkkel, talán többen kapnának kedvet az olvasáshoz.
Alexa Fanni
Nagyon nagy igényünk lenne, hogy kortárs műveket olvashassunk a régmúlt irodalma helyett, ennek ellenére nincs erre lehetőségünk az iskolában, hacsak nem járunk külön órákra, esetleg versenyekre. Véleményem szerint megoldható lenne, hogy egyensúlyba kerüljenek a kortárs és klasszikus művek.
Varga BoglárkaA kötelező olvasmányok mondanivalója minden korban aktuális, amely a történetre sajnos már nem igaz, ezért jelent sokaknak nehézséget a megértése. Gyakran elveszik a diákok kedvét az olvasástól, ezért jó lenne, ha több mű közül választhatnának. Szintén fontos lenne, hogy az irodalomórákon kortársakkal is találkozzanak, hiszen azok akár teljesen megváltoztatnák a véleményüket a könyvekről, és talán befolyásolnák, hogy mennyire válik közkedveltté az olvasás, amely meghatározó a személyiségük kialakulásában.
Dudás Letícia
Az olvasásnépszerűsítő programok szerepe
Néhány éve a KönyvtárMozi című országos programhoz kapcsolódva A Pál utcai fiúkhoz egy foglalkozást ajánlott a Bródy, méghozzá egy társasjáték formájában.
„Mind a pedagógusok, mind a diákok nagyon szeretnek játszani, így ez a forma sokkal közelebb hozza őket a regényhez, majd ennek sikerén felbuzdulva az Egri csillagokhoz is megjelentettünk egy hasonló játékot” – fogalmazott Szécsényi Orsolya.
Az ötletgazda elmondta, a tapasztalatok alapján olyankor kérik a foglalkozásokat a pedagógusok, amikor elkezdik a regényt feldolgozni, vagy éppen dolgozat előtt állnak, így még egy kicsit segíthetnek a tudás elmélyítésében. Hozzátette, az is sokszor előfordul, hogy ajándékként kapja az osztály, megkoronázásaként a kötelező irodalom feldolgozásának.
„Azt a kisdiákot, aki nem annyira szeret olvasni, de imád játszani, kérdéseket megválaszolni, ez a forma mindenképpen sarkallhatja a tudás megszerzésére, és a sikerélmények után talán szívesebben veszi kezébe a könyvet.”
A foglalkozások sikeréről a következőket gondolja a könyvtáros: „meg szoktuk kérdezni, hogy ki az, aki úgy gondolja, a játék után leveszi a polcról a könyvet, és mindig vannak, akik jelentkeznek.”
Idén kizárólag írásbeli érettségit tesznek a végzősök, így a szóbelin már nem kell számot adniuk az elolvasott, vagy ki sem nyitott kötelező olvasmányokról. A többi diák viszont továbbra is érintett, hiszen sok iskolásnak a nyári szünet végén be kell mutatnia napló formájában az irodalmi élményeit. Nekik kitartást kívánok, és ajánlom figyelmükbe a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárat, ahol az ott dolgozók a felolvasóestekkel, közönségtalálkozókkal, klubfoglalkozásokkal és könyves kihívásokkal garantáltan segítenek az olvasás élménytelivé tételében.
A kötelezők és a fiatalok viszonyáról a TV Eger A mi történetünk című magazinműsorának április 19-i adásában foglalkoztunk. Az összeállításunk visszanézhető a
weboldalon.
SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT, TV EGER
