Fiatal, lelkes, tehetséges népzenészek a 2018-ban alakult, idén már Eger Csillagai díjat kapott Legényes zenekar tagjai, az Egri Farkas Ferenc Zeneiskola növendékei. Az indulásról és a sikerekről Balog Ábellel, a zenekar nagybőgősével, és a fiatalok tanárával, ifj. Gelencsér Jánossal beszélgettünk.
Egy pedagógus számára talán a legnagyobb ajándék, ha tanítványai tehetségesek, szorgalmasak, sikeresek. A Legényes zenekar három taggal alakult meg: Lisztóczki Levente hegedűn, Pozsonyi Balázs brácsán, Balog Ábel nagybőgőn játszott. Ifj. Gelencsér János, a növendékek tanára úgy fogalmazott: már az elején látta rajtuk, hogy a gyerekek nagyon belevalók, tehetségesek, és imádnak együtt zenélni. 2019-ben még ketten csatlakoztak a zenekarhoz: Nagy Gergő cimbalmon, Kása Kolos hegedűn játszik. Ez a Legényes elnyerte már a bonyhádi Halmos Béla Országos Népzenei Találkozó nívódíját, eljutott a Fölszállott a páva tehetségkutató élő műsorába, és a fiatalok kategóriában megkapta idén az Eger Csillagai díjat.
Adott a helyzet: tehetséges gyerekek kerülnek a pedagógus keze alá, aki versenyeken méretteti meg a fiatalokat. Hogyan lesz ebből a kis csapatból zenekar?
Ifj. Gelencsér János: Igen, eleinte versenyekre vittem őket, de a sikeres szerepléseket látva szinte egyértelmű volt a zenekaralapítás, annyira egyívásúak ezek a fiúk, igényük van az állandó zenélésre, emellett nagyon jó barátok is, ismerték már egymást a Lajtha László Néptáncegyüttesből. A név egyébként hozzám köthető: körülbelül annyi idős lehettem, mint most Ábel, amikor megalapítottuk első zenekarunkat Legényes néven. Annyi kedves emlék fűződött ehhez, hogy nekik is ezt a nevet választottam.
Ábel: Én a kezdetekre úgy emlékszem vissza, hogy az egyik órán tanár úr feltette a kérdést: lenne kedvünk zenekart alapítani? Mindannyian azonnal igent mondtunk, másfél héttel később meg is alakultunk. Ekkor tízéves voltam, és egy éve jártam a zeneiskolába. A zenekar számunkra egy óriási lehetőség és öröm, mert így a tanórákon kívül is tudunk együtt zenélni, gyakorolni.
Mi az, ami megfogott a nagybőgőben?
Ábel: Kisebb koromban gyakran hallgattunk népzenét utazás közben az autóban, ilyenkor utánoztuk a hangszerek hangjait, és nekem a nagybőgő ment a legjobban. De a néptáncfellépéseken, ha zenekar is játszott, akkor is mindig a bőgő mély, telt hangját élveztem leginkább.
Milyen érzés pedagógusként megélni ezeket a sikereket?
Ifj. Gelencsér János: Nagyon ritka ebben a műfajban, hogy egyszerre, ilyen kiemelkedően tehetséges növendékek járjanak hozzánk, akiknek lételemük a zene, és rendkívül szorgalmasak is. A népzene amúgy sem olyan népszerű a fiatalok körében, mint például a gitár, ennek a szeretetéhez kell valamilyen előzmény, egy pozitív élmény, találkozás a népzenével. Szerencsésnek érzem magam, hogy most segíthetem ezeket a fiúkat, terelhetem az útjukat, és természetesen minden sikerük egy fantasztikus visszacsatolás számomra.
Ábel, a te korosztályodhoz azért nem áll olyan közel a népzene. Mit szólnak a társaid a sikereitekhez?
Ábel: Nemrég kerültem kisgimnáziumba, és örömmel tapasztaltam, hogy az osztálytársaim közül sokan foglalkoznak valamilyen művészeti ággal, és ezt nagyon jó dolognak tartom. Mindig érdeklődnek, szurkolnak, gratulálnak nekünk.
Melyik tájegység zenéje áll hozzád a leginkább közel?
Ábel: Jelenleg Eger környéki és szentdomonkosi népzenét hallgatok, illetve Erdélyből a szászcsávási, Felvidék területéről a gömöri táncmuzsikák, csárdások váltak kedvencemmé.
Elképzelhető az is, hogy a közeljövőben már találkozhatunk a Legényes albumával?
Ifj. Gelencsér János: Egy évvel ezelőtt a zeneiskola igazgatójával, Gulyás Lászlóval kezdtük el tervezgetni egy olyan album megjelenését, melyen az intézmény népzenei tanszakának legtehetségesebb növendékei játszanak. Bízunk benne, ha a vírushelyzetnek vége lesz, meg tudjuk valósítani a tervünket.
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
