Kórházi főigazgató, régész és sportiskolai igazgató a válogatott Eb-szerepléséről
Noha titkon rengetegen bíztak abban, hogy a magyar labdarúgó-válogatott a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon megismétli azt a bravúros teljesítményt, amit a 2016-os kontinensviadalon nyújtott, a nemzetközi futball erőviszonyaival tisztában lévők jól tudták, hogy nemzeti tizenegyünktől legfeljebb tisztes helytállás várható, minden egyéb csodaszámba menne. És bár a mieink a franciák és a németek elleni pontszerzéssel kétszer is szállították a várva várt csodát (ahogyan a nálunk sokkal jobb erőkből álló portugálokkal szemben is derekasan harcoltak), végül érvényesült a papírforma, és nem sikerült továbbjutnunk. Hogy miként értékelhető a Marco Rossi által irányított csapat játéka a 2016-os Eb-n diadalmaskodó portugálok, a jelenlegi világbajnok franciák és a vb-trófeát négy ízben is elhódító németek ellen? – tettük el a kérdést többeknek.
Dr. Vácity József, a Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet főigazgatója szerint noha csupán kétszer néhány perc kellett volna válogatottunk mennybemeneteléhez, így is nyugodtan kijelenthető, hogy a miénk volt az Eb meglepetéscsapata, hiszen a franciák és a németek elleni találkozókon három alkalommal is vezettünk. Öröm volt nézni, hogy a gárda milyen szívvel-lélekkel harcolt, és akkor még meg sem említettük, mi lett volna, ha Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt közöttük van – fogalmazott a főigazgató, hozzátéve: amikor kiderült, hogy milyen nagyágyúkkal játszunk, abban biztos volt, hogy a csapat helytáll, de úgy vélte, a három meccsen csak egy pontot szerzünk majd. Hogy nem ez történt – jegyezte meg dr. Vácity József –, az annak köszönhető, hogy bár az ellenfeleinknél nagyobb sztárok, sőt, talán nagyobb tudású játékosok vannak, de azért a szív és az akarat rengeteget számít, és e téren a mieink fölülmúlták riválisaikat.
Bár sokszor bírálják a magyar szurkolókat, azok tényleg a csapat tizenkettedik tagjának számítanak, és most is megmutatták, hogy miként kell buzdítani a nemzeti tizenegyet – mondta végezetül a Markhot vezetője, aki arra ugyan nem vállalkozott, hogy megtippelje az Eb győztesét, azt viszont elárulta, hogy mind az angolok, mind az olaszok és a hollandok, illetve a feltámadó horvátok játéka tetszett neki.
Tóth Zoltán, régész, muzeológus, a Dobó István Vármúzeum munkatársa úgy gondolja, válogatottunk fantasztikusan szerepelt. Mert abban ugyan titkon nagyon-nagyon sokan reménykedtek – tette hozzá –, hogy valamilyen meglepetést szerez nekünk a Rossi vezette együttes, de arra aligha számított bárki is, hogy még az utolsó, a sokszoros világbajnok németek ellen idegenben vívott csoportmérkőzésen is lesz esélyünk a győzelemre és az azzal együtt járó továbbjutásra. És miután volt, ez azt is jelenti, hogy focistáink nemcsak felborították a papírformát, de messze-messze erőn felül teljesítettek.
Bevallom őszintén – mondta Tóth Zoltán –, én előzetesen már annak is nagyon örültem volna, ha a három csoportellenfelünk valamelyikétől egy pontot szerzünk, de, hogy ezt két esetben is megtettük, azt még akkor is csodálatra méltónak tartom, ha abban az Európa-bajnokságot megelőzően is bíztam, hogy a mieink lelkesedésével semmiféle gond sem lesz. Egyebek mellett ez utóbbit értékelte a Puskás Aréna közönsége, amely elképesztő hangulatot teremtett azon a magyar–francia mérkőzésen is, amit jómagam is a helyszínen drukkoltam végig, s amely egy életre szóló élményt jelentett számomra.
Jóllehet Tóth Zoltán az olaszok és a hollandok által bemutatott játékot is szépnek tartja, úgy gondolja, a rutin e két válogatott mellett a belgákat vagy éppen a franciákat is az Eb nagy esélyeseivé teszi. Ha tippelnie kellene, úgy az olasz, belga, francia hármas valamelyikét jelölné meg legnagyobb favoritnak.
Kovács Géza, az Egri Városi Sportiskola igazgatója szerint nagyszerű volt látni ezt a legutolsó pillanatig harcoló-hajtó magyar csapatot, amely a franciák, különösen pedig a németek ellen úgy jöhetett le a pályáról, mintha megnyerte volna ezeket a találkozókat. Ezen összecsapások értékét nagyban növeli, hogy olyan sztárgárdákkal szemben bizonyultunk minimum egyenrangú ellenfeleknek, amelyeket méltán sorolnak a világ élvonalába. Ilyet igencsak régen láttunk a labdarúgó-válogatottunktól – tette hozzá Kovács Géza, aki külön kitért a Puskás Arénára:
Személy szerin én is nagyon büszke voltam arra, hogy egy olyan stadiont mutathattunk Európának, amely minden tekintetben megállja a helyét. És akkor még nem is beszéltünk a telt házas mérkőzések semmihez sem fogható hangulatáról, amely azokat is magával ragadta, akik tévén keresztül követték az eseményeket. Itt kell megjegyezni azt is, hogy bár sok-sok sportág létezik, egyik sem hozza annyira közel egymáshoz egy-egy ország lakóit, mint a futball. Én például megint úgy éreztem magam, mint a 2016-os Európa-bajnokság legszebb napjai alatt. Mert bár most nem jutottunk tovább, úgy hiszem, ha visszatekintünk a mieink meccseire, nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy szép volt, fiúk.
Mint Kovács Géza elárulta, a csoportbeli riválisok ismeretében „csak” tisztes helytállást várt, azt, hogy büszkék lehessünk a címeres mezt viselő focistáinkra, illetve, hogy ők is büszkék lehessenek magukra. Mindezt sikerült elérni, sőt, ennél lényegesen többet is. Ez a fiatal csapat tényleg kitette a szívét-lelkét a pályára, ami jórészt Marco Rossi szövetségi kapitánynak köszönhető, aki a maga posztján ugyancsak világklasszis teljesítményt nyújtott. Így a küzdőtérről mind ő, mind a játékosai emelt fővel jöhettek le, amit nem mindig mondhattunk el a korábbi évek válogatottjairól.
Talán furcsa lesz, amit mondok – felelte Kovács Géza arra a kérdésünkre, kit tart esélyesnek az Eb-győzelemre –, de én nem írnám le a németeket. Az egy jól szervezett gárda, amely a nagy tornákon fokról fokra szokott egyre jobb formába lendülni. A sikerük azért is jó lenne, mert az a velük szemben elért döntetlent még értékesebbé tenné.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
