Interjú Mirkóczki Ádámmal arról, mivel gyarapodott Eger az elmúlt hat hónap során
„Beszéljenek a tények!” – ezzel a hangzatos felütéssel számolt be nem oly régen Mirkócki Ádám, Eger polgármestere mindazokról a beruházásokról és fejlesztésekről, amelyek a koronavírus-járvány miatt, a kormány által kihirdetett veszélyhelyzet időszakához, közelebbről az elmúlt hat hónaphoz köthetők. Hogy a hevesi megyeszékhely első embere vajon milyen okból tartotta szükségesnek e cseppet sem szokványos részletességű „leltár” elkészítését, illetve, hogy a felsorakoztatott munkák közül melyeket tartja a leglényegesebbeknek a városban élők szempontjából? Beszélgetésünkkor erről kérdeztük őt.
Miért vélte időszerűnek egy ilyen tájékoztató tartását az elmúlt hat hónap történéseiről, hiszen a veszélyhelyzetnek – ami lezár majd egy nehéz periódust – még nincs vége…
Kiváltképpen azért – kezdi Mirkóczki Ádám –, mert az elmúlt napokban-hetekben azt tapasztaltam, hogy a helyi közélet bizonyos szereplői folyamatosan próbálják azt sugallni, hogy a városházán káosz uralkodik, Egert nem vezeti senki, fejlődésről, előrelépésről pedig egyáltalán nem is beszélhetünk. Miután magam és a munkatársaim pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz, úgy gondoltam, a terméketlen politikai dagonyázás, az üres szócséplés helyett beszéljenek inkább a tények, elvégre azokat rendkívül nehezen lehet figyelmen kívül hagyni, pláne cáfolni. Arról nem szólva, hogy így az egri polgárok valós képet kaphatnak arról, mi mindent lehetett elérni csak az elmúlt fél év során a – hangsúlyozom – mindennapi feladatok elvégzésén túl. Amely eredményekre az egész város büszke lehet, mivel ezek egy olyan időszakban születtek, amikor a világjárvány az élet valamennyi területén komoly kihívások elé állított mindnyájunkat.
Nézzük is a különböző projekteket, amelyek között előre tervezett munkálatok éppúgy voltak, mint váratlan tennivalók…
Így van. Az előbbi csoportba tartozik például a Kistályai úti munkásszálló, ami egy durván 300 milliós beruházás, de ide sorolható az Egészségház utca rendbehozatala is – ez az előbb említetthez hasonló nagyságrendű összeget emésztett fel –, akárcsak a zsinagóga épületének felújítása, amelyre 110 milliót kellett költeni. Természetesen ott van a nagypréposti palota is, ami a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárnak ad otthont, és amire 464 millió forintot fordítottunk. Akadtak váratlan események is, amelyekre pénzt kellett biztosítani: az Egészségház utcában például történt egy olyan beszakadás, ami jelentős többletköltséggel járt. Ennek a forrását meg kellett találnunk. A mintegy 1,5 milliárdért elkészült parkolóház esetében is meg kell jegyezni, hogy az eredetileg elképzeltnél jóval többe került. Külön érdemes szólni a Szép-bástya leomlásáról, amivel ugye, előre nem lehetett számolni, utóvégre kinek jutna eszébe, hogy a néhány éve elvégzett rekonstrukciót követően ilyesmi előfordulhat. Hogy mégis, azt közel 100 millió forint bánja. Ami még akkor is hatalmas summa, ha később ezt peres úton megpróbáljuk behajtani. Viszont a kormányzat illetékeseivel folytatott tárgyalások nyomán működési támogatásként 825 millió forintot sikerült „szerezni”, amely összeg egy főre vetítve a legmagasabb a megyei jogú városok között, ahhoz képest pedig különösen értékelendő, hogy kezdetben a kormány egyetlen fillért sem szándékozott adni működésre.
Érdemes külön szólni a városgondozásról, amely télen-nyáron a bírálatok kereszttüzébe került, akár a hóeltakarításról, síkosságmentesítésről, akár a fűnyírásról van szó…
Számomra mindvégig teljesen világos volt, hogy a városgondozás kizárólag akkor képes színvonalasan megoldani a feladatait, ha a kornak megfelelő, modern munkagépekkel rendelkezik. Így már tavaly ősszel nekiláttunk egy ilyen gépflotta kialakításának – megnézettük a különféle típusú és rendeltetésű berendezéseket, árajánlatokat kértünk, előre sorolva azokat az eszközöket, amiket télen és nyáron egyaránt lehet használni. Mivel itt egy 300 milliós beruházásról van szó, úgy oldottuk meg a beszerzést, hogy három részre bontottuk: az első ütemben úgy 100-110 millió forintot szánunk e célra.
Ha már műszaki kérdésekről esik szó, ott van a Volánnal közös pályázat, amelynek révén hat darab új elektromos busz kerül a városba…
Így van, és ez egy 700 milliós fejlesztést jelent. Nagyságrendileg ugyan közel sem ekkora értékű az a pályázat, amit a Magyar Labdarúgó Szövetséghez nyújtottunk be két óvodai focipálya létrehozására, de meggyőződésem, hogy azon kisgyerekeknek, akik használják e korszerű, műfüves pályákat, sokat jelent ez a dolog. Kevésbé örülök viszont annak, hogy olyasmikre is kellett költenünk, amelyek hosszú-hosszú ideje városunk szégyenfoltjainak számítanak: utalhatok itt a Grőber urnatemető körüli fal vállalhatatlan, sőt életveszélyes állapotára, vagy épp a strand területén lévő egykori önkiszolgáló étteremre. Az előbbi rendbetétele, illetve az utóbbi elbontása durván 10-10 millió forintot emésztett fel. De említhetném a Széchenyi utcai közvilágítást is, amire 14 milliót költöttünk, jóllehet ezt a gondot már a korábbi városvezetésnek orvosolnia kellett volna. Főként, hogy akkor nem kellett elvonásokkal szembesülni, sem úgynevezett „járványügyi költségvetést” készíteni. Mindezek fényében, tekintettel a mai politikai környezetre és a koronavírus okozta helyzetre, úgy hiszem, az elért eredményeink nem lebecsülendők.
Folytatva a felsorolást, érdemes az Érsekkertre külön kitérni, az ugyanis rendre kampánytémaként is jelentkezik…
Az a tény önmagában is nagyon beszédes, hogy ebben a nem könnyű időszakban 150 millió forintot tudunk az érsekkerti projektekre fordítani, ráadásul úgy, hogy ezzel évtizedes igényeket elégítünk ki. Gondolok itt az 1,3 kilométer hosszú rekortán futókörre, amelyet mintegy 100 millióból hozunk létre, a játszótérre, ami egy, a Szerencsejáték Zrt.-vel közös, 40 milliós beruházás, és persze a már átadott kondiparkra, ami 16 millióból született meg.
Az Ön által készített „leltárnak” vannak olyan elemei is, amik Eger programkínálata szempontjából fontosak, legyen szó a városban élőkről vagy épp az ide látogató turistákról…
Valóban. Ezek egyike a strandhoz kötődik, és közel 10 millió forintunkba kerül. Arról van szó, hogy péntekenként és szombatonként a strandon hajnal egyig lesz mód a fürdőzésre, amely élményt hol élőzenés produkció, hol filmvetítés tesz teljessé. Utóbbihoz egy hatalmas LED-falat használnak majd. Szintén a város vonzerejét növelheti a várban helyet kapó gasztroprogram – amit hagyományteremtő szándékkal hívnak életre –, amiként a labdarúgó Eb idejére a Végvári vitézek terén működő Szurkolói Zóna is, ahol e sorok megjelenésekor már bizonyára javában drukkolnak a focirajongók. Ez sem olcsó mulatság amúgy, hiszen nem csak a LED-fal bérleti díját kell fizetni, de a mérkőzések sugárzási jogát is meg kell vásárolni az MTVA-tól. És ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy a közelmúltban voltam az EMMI kultúráért felelős államtitkáránál, akivel arról egyeztettünk, hogy a Gárdonyi Géza Színház közös fenntartását rögzítő, az idei évre szóló szerződést miként írjuk alá. Amit ekkor tapasztaltam, az alapján azt mondhatom, hogy a színház anyagi alapjai rendben lesznek.
Amiről mostanáig szó volt – kiegészítve a Lajosvárosi Gondozási Központ és az Ifipont felújításával, a Kovács Jakab utcai új híd ügyével, vagy éppen a Kertész utcai munkálatokkal, amelyek önmagukban 1,5 milliárdos kiadást jelentenek –, az összesen 5,2 milliárd forintot kóstál. Ami viszont az elkövetkező időszak fejlesztéseit, beruházásait illeti, ott egy 18 milliárdot meghaladó összegről beszélhetünk úgy, hogy nincs benne az elkerülő út és még egy csomó dolog…
A Modern Városok Programhoz két nagy projektcsoport tartozik: ezek egyike az a jelentős felújítás, amely a vár szinte minden részére kiterjed, s amihez jelenleg egy 3,5 milliárd forint áll rendelkezésre. Hogy erre a pénzre lehet-e majd ráemeltetni, az még a jövő zenéje, mindenesetre a munkálatok már zöld utat kaptak. A Nemzeti Úszó- és Vízilabdaközpont ügye annyiban más, hogy itt még nem tudjuk pontosan, mely projektelemek kapcsán indulhat el a tervek beszerzése. Itt amúgy 6,5 milliárdból kell gazdálkodni – amiben nincs benne a parkolóház költsége –, csakhogy ebből az összegből ma már nem hozható ki az a műszaki tartalom (50 méteres, 10 pályás uszoda, 77 szobás szálloda, stb.), ami néhány éve még talán megoldható lett volna. Ezért újra kellett gombolni a kabátot. Új uszodát nem akarunk, ehelyett befedetnénk a Bárányt, ami így szintén egy négy évszakos létesítmény lenne. Ha emellett megcsináltatjuk a Bitskey tetejét és teljes gépészetét, úgy kijelenthetjük, hogy van két, tökéletes állapotban lévő uszodánk. De szeretnénk az Egri Balassi Bálint Általános Iskola tanuszodáját is rendbe tenni, ami így szolgálhatná az utánpótlás-nevelést és az úszásoktatást. A szálloda ügyében én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a strandon álló kabinsor helyett építtetünk könnyűszerkezetes apartmanokat. Így a strand homlokzata is megújulhatna, vagyis két legyet ütnénk egy csapásra.
A már többször idézett tájékoztatójában külön kitért az NHSZ Észak-Kom Nonprofit Kft. – közkeletű nevén: kukaholding – ügyére. Miért tartotta ezt ilyen lényegesnek?
A történet megértéséhez tudni kell, hogy az NHSZ Észak-Kom Nonprofit Kft. évek óta tartozik az egri hulladékgazdálkodási társulásnak 1,5 milliárd forinttal. Hogy ezt a dolgot az előző városvezetés vajon miért nem tudta semmilyen módon kezelni, arra ez idáig nem sikerült rájönnöm, annyi azonban tény, hogy magam ez év elején mindössze két tárgyalással ennek az óriási összegnek több mint a felét, 850 millió forintot visszaszereztem a társulásnak. Ezt attól függetlenül komoly eredménynek tartom, hogy igazából nincs semmiféle látszata.
Néhány szóban érdemes még kitérni a Szentmarjay stadionra, nem különben arra, hogy szeretnék úgy átalakítani a város teljes közvilágítását, hogy az hatékonyabb, ugyanakkor olcsóbb legyen. És hát, ott van a volt laktanya már-már ikonikussá váló sztorija…
Ami a stadiont illeti, ott mi önkormányzati oldalról elvégeztük, amit kellett. Itt igazából a DVTK-nak van kitüntetett szerepe, mi csak reménykedünk abban, hogy egy XXI. századi sportinfrastruktúra jön létre. A közvilágítás átalakítása Eger esetében mintegy 3 milliárdos beruházás lenne, jóllehet mi olyan megoldásban gondolkodunk, ami a városnak nem kerülne pénzébe. Egyet biztosan tudunk: el akarjuk kerülni az olyan anomáliákat, mint ami például Hódmezővásárhelyen történt, ahol LED-re álltak át, de nem világosabb, hanem sötétebb lett. A laktanyával kapcsolatos történetre az utóbbi időszakban igen sokan ráugrottak, bár magam már vagy másfél-két éve foglalkozom az üggyel. Most már kijelenthető, hogy Eger megkapja a volt Dobó István Laktanyát – amikor a miénk lesz, nekiállhatunk végiggondolni, hogy a sok javaslatunk közül melyiket valósítsuk meg –, mi pedig cserébe az egyetemnek átadjuk a mezőgazdasági iskola elég lerobbant épületegyüttesét.
A közösségi médiában a legnagyobb visszhangja azon gondolatainak volt, amelyek egy majdani egri nemzetközi repülőtérről szóltak. Bár azt gyanítom, némileg félreértették a mondandóját…
Igen, mert bővebben nem fejtettem ki. Azt mindenképp érdemes leszögezni, hogy a XXI. században egy repülőtér létrehozása nem a főváros vagy egy-egy régió privilégiuma. Ezért is tartom helyesnek, hogy a külgazdasági és külügyminisztérium azzal bízta meg az egyik főosztályát, hogy a megyei jogú városokat mérje fel repülőterek létrehozásának szempontjából. Hadd tegyem hozzá: nem ferihegyi, de még csak nem is debreceni léptékű légikikötőkről van szó, hanem nemzetközi bizniszrepterekről, amelyek kis, maximum negyven személyes gépeket fogadnának. A reptér egyébként nemhogy nem a városban lenne, de még csak nem is annak közigazgatási területén. Azoknak, akik tiltakoznak e terv ellen, érdemes végiggondolniuk, hogy egy-egy gyár létesítésének helyszíne – ami új munkahelyeket jelent – talán épp egy repülőtér meglétén vagy hiányán múlik. És akkor még semmit nem szóltunk az idegenforgalomról, ami szintén profitálhat a dologból.
Utoljára, de korántsem utolsó sorban: nagyvonalakban szó esett Eger 2021-2036 közötti fejlesztési stratégiájáról. Az Ön elképzelései szerint melyek lennének a prioritások?
Két fontos cél lenne: az életminőség javítása, illetve a város lakosságmegtartó erejének növelése. Ez utóbbi már csak azért is kiemelt terület, mert az elmúlt néhány esztendőben drámaian csökkent Eger lélekszáma. Ennek természetesen ezer és egy oka van, de annyi kétségtelen, hogy egy, az itteni jövőt alapvetően meghatározó kérdésről van szó. Feltett szándékom továbbá, hogy még ebben a ciklusban megteremtsük az alapjait annak a projektnek, ami lehetővé tenné, hogy a várost észak-déli irányban kettészelő vasútvonal néhány éven belül mondjuk hat-nyolc megállóval a közösségi közlekedés része legyen, épp úgy, mint egy HÉV- vagy villamos vonal, ami amúgy a vonzáskörzetben lévő településeket is kiszolgálhatná. Ilyen megoldásokra – így többek között az elkerülő útra – mindenképp szükség lesz, sőt, van, mivel a meglévő közlekedési infrastruktúra már régen nem képes megfelelni az igényeknek.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
