„A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva.” (Grosics Gyula)
Szentmarjai Tiboer (1950 körül)
Szentmarjay Tibor Somodor községben született 1921. július 17-én. Édesapja id. Szentmarjay Tibor Kaposváron a Dunántúli Gépkereskedelmi Rt. vezérigazgatója, édesanyja Sipőcz Irén tanítónő volt. Három gyermekük született: Irén, Tibor és Györgyi. Az apa 1929-ben autóbaleset következtében életét vesztette. Tibort Budapesten élő nagynénje vette pártfogásba. A Mester utcai Szent István Felsőkereskedelmi Fiúiskolában tanult, amelynek focicsapata az FTC utánpótlásbázisa volt. 1937-ben már a „Mester” színeiben rúgta a labdát a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja alsós bajnokságában, majd az FTC félelmetes hírű KISOK csapatába került. Példaképe Sárosi dr. volt, de áhítattal figyelte a többiek játékát is. A Fradi szellemisége egész életében elkísérte.
Az érettségi után bankban dolgozott, majd tiszti iskolára jelentkezett. Az alapkiképzést Győrben kezdte, és a Győri AC-ben rúgta a labdát. Sportkarrierjét megtörte a háború, amelynek megpróbáltatásait Ukrajnában élte át. 1944 végén egysége visszavonulása során Ausztriában megsebesült, majd amerikai fogságba esett. Rövidesen a német kisváros, Gieboldehausen kórházába került, amelyet a Németországba vezényelt egri csapatkórház parancsnoka dr. Pethő István orvos alezredes vezetett. Szentmarjayt felgyógyulását követően a kórházban fűtőként alkalmazták. Megismerte a parancsnok bájos leányát, Sárikát (1925–1997), s az ismeretségből szerelem lett. 1946-ban a fiatalok összeházasodtak.
A Szentmarjai család (1971 karácsonyán)
Hazatérése után az Igazságügyi Minisztériumban tisztviselőként dolgozott. A Kispest AC-hez igazolt, és ellátta a csapat intézői feladatait. Csapattársa volt a két kitűnő játékos, Puskás Öcsi és Bozsik Cucu is. Már alakulóban volt a Bp. Honvéd, mikor behívatták a Honvédelmi Minisztériumba, és közölték vele, hogy változtasson nevet, mert az nem illik bele egy munkáscsapatba. Nemet mondott. Kapóra jött a Péceli SZIT AC megkeresése, és ősszel már náluk rúgta a labdát, ahol a szurkolók kedvence lett. Többször is beválasztották a forduló NB II-es válogatottjába. Közben az Igazságügyi Közalkalmazottak csapatában és a Magyar Igazságügyi Minisztériumi válogatottban is rendszeresen játszott.
Családi élete boldog, kiegyensúlyozott volt. Öt gyermekük született: Tibor, Sarolta, Éva, Gabriella, István, akiket polgári értékrend szerint neveltek. Szentmarjay Tibor a gyerekeit rajongásig szerette, bár a velük való foglalkozás elsősorban a feleségére hárult. 1950-ben a család Egerbe költözött, hogy az anyai nagyszülők gondoskodását élvezhessék. A sportvezetés örömmel vette, hogy az Egri SZTK csapatához igazolt. Egy életre elkötelezte magát. Igazi lokálpatrióta lett!
Először az Erdőgazdaságnál kapott állást, majd a Felsőmagyarországi Üzemélelmezési Vállalatnál helyezkedett el. A csapatban, 1950-ben mutatkozott be, és rövid időn belül népszerűvé vált. Az érsekkerti salakos pályán játszott meccseknek alkalmanként 5-6000 nézője is volt.
Egerben 1954 őszére elkészült a stadion. Az első meccset az akkori éllovas Ózdi Vasas ellen játszották, de a szurkolók számára az igazi avatót a magyar válogatott ellen húszezer néző előtt játszott mérkőzés jelentette. Szentmarjay Tibor 1957-ig megszakítás nélkül az egri csapat tagja volt, amelynek neve többször változott: Egri Fáklya, Egri Petőfi, Egri Bástya, Egri Spartacus, Egri Vasas. Számára két csapat volt igazán fontos: az FTC és az Eger FC.
1957-ben befejezte az aktív játékot, de edzőként továbbra is dolgozott. Az 1950-es évek közepétől kezdve rendszeresen foglalkozott az ifi csapattal. Ősszel felkérték az Egri Sport Club (ESC) csapatának vezetésére. 1959-ben megszerezte az alapfokú edzői képesítést, néhány év múlva pedig az oktatói oklevelet. 1960-tól munkája mellett edzői feladatokat is ellátott. Rendszerint olyan csapatokhoz hívták, ahol gondok voltak: Egri Spartacus, Egri Vasas, Egercsehi Bányász, Egri Előre, Bervai Vasas, Vezetésével az Egri Dózsa 1967-ben bejutott az NB I-be, ami óriási fegyvertény volt. Az első hazai NB I-es mérkőzésükön a megye minden részéből érkező tizennégyezer szurkoló buzdította a csapatot. Szentmarjay Tibort a sikert követően fővárosi csapatok is megkeresték, külföldre is hívták, de nemet mondott. Nem akart Egerből elmenni, mert szerette a várost és az egrieket.
A bajnokság befejeztével visszatért munkahelyére, de rövidesen megkeresték a Miskolci VSC-től, és az átszervezett csapatot rövid időn belül az NB I/B-be vezeti. Ezt követte a Debreceni MTE, a Kazincbarcikai Vegyész, 1981-ben ismét az NB II-ben szereplő Eger SE-t segítette. Keménykezű, szigorú, de következetes edző volt. Azt vallotta, hogy a futballt ugyan a pályán játsszák, de a mérkőzés fejben dől el. Edzői pályafutását 1983-ban fejezte be, nyugdíjba ment. Ebből az alkalomból a sportban végzett eredményes munkája elismeréseként megkapta az Országos Testnevelési és Sporthivatal kitüntetését.
Néhány évig még a Heves Megyei Labdarúgó Szövetség Edzőbizottságát vezette, miközben Szusza Ferenccel együtt a Mátra csoport válogatott szakvezetői feladatát is ellátta. Később fokozatosan háttérbe szorult a labdarúgás, a család került előtérbe. Feleségével kertészkedett, unokáiknak nyaranta emlékezetes programokat szerveztek.
Számos elismerést kapott: Heves Megyei Labdarúgó Szövetség (HELASZ) emlékplakett (2007), Egri FC fennállásának 100. évfordulója alkalmából névre szóló emlékérem (2007), Pro Agria díj (2009), Az Egri Városházán 90. születésnapján díszoklevél átadásával köszöntötték. Várkonyi Ferenc–az MLSZ Heves Megyei Igazgatója–javaslatára, az egri stadion 2011 augusztusától a Szentmarjay Tibor Városi Stadion nevet viseli.
A kiváló sportoló, a nagyszerű ember Budapesten hunyt el 2016. január 31-én. Hamvait az egri Hatvani temetőben helyezték örök nyugalomra.
Fia, dr. Szentmarjay Tibor e cikkhez nyújtott segítségét ezúton is köszönöm!
dr. Szecskó Károly
Dr. Szecskó Károly történész, levéltáros 1957-ben főiskolásként került Egerbe, amelynek miliője magával ragadta. Egész életében azon dolgozott, hogy a város múltját, neves embereit megismertesse az itt lakókkal. Szerelmese volt Egernek – Eger pedig nagyra értékelte tudását. 2020. február 27-én eltávozott közülünk, de pótolhatatlan tudását, jegyzeteit felesége, dr. Szecskó Károlyné Emőke segítségével továbbra is megosztja velünk.
SZERZŐ: SZECSKÓ KÁROLY
