Beszélgetés Gulyás Lászlóval, az Egri Farkas Ferenc Zeneiskola újabb öt évre kinevezett intézményvezetőjével
Nehézségekkel, kihívásokkal kellett megküzdenie a pandémia idején a Zeneiskolának, de Gulyás László intézményvezető vallja: ezekből is tanulni kell, koncentrálva a zökkenőmentes folytatásra, fejlődésre, továbbra is szem előtt tartva a minőségi zeneoktatást. Mikor először vállalta el az iskola vezetését, egy víziót vázolt fel maga előtt, és bár az elmúlt nehéz időszakban az élet bizonyos szempontból újratervezésre késztette, ezt a víziót nem adja fel: a Zeneiskolát az ország egyik legjobb zeneiskolájává kívánja emelni, és az intézményben olyan közösséget formálni, ahol mindenki ezért a célért dolgozik. Most, hogy újra öt évre bizalmat kapott, ezt a célt élteti tovább munkatársaiban.
Mi volt a legnehezebb a pandémia idején az oktatók és a tanítványok számára?
2020 márciusában kellett beszüntetnünk először a jelenléti oktatást, ami egy rendkívül nehéz helyzetet teremtett, ugyanis nem volt módszertana annak, hogyan lehet izgalmasan zenét oktatni online egy olyan intézményben, ahol a gyakorlati oktatáson, a pedagógus és a tanítvány személyes találkozásán van a hangsúly. Először a kétségbeesés lett úrrá rajtunk, de azonnal összehívtam a tantestületet, hogy ne stresszeljünk, próbáljunk koncentrálni a megoldásra! Olyan problémák merültek fel például, hogyan hangolja be a gyerek egyedül a hangszerét kamerán keresztül, vagy az a hangminőség, mely átjön a technikai eszközökön, vajon megfelelő lesz-e… Bonyolult volt az időbeosztás is a családokban, hiszen nyilván a legfontosabb az, hogy a közoktatás zökkenőmentesen folyjon, mely egy többgyerekes családban, pláne, ha a szülő is otthon dolgozik, amúgy sem tűnt egyszerűnek. A zeneiskolai szolfézstanulásra, vagy a hangszeres tanulásra csak akkor maradt idő és lehetőség, ha végre felszabadult otthon a számítógép. Új órarendeket, új módszereket kellett kitalálnunk. A szolfézstanítás terén kollégáimmal együtt épp a pandémia előtt fejeztük be egy applikáció fejlesztését, amely egyedülálló az országban, és mely most nagy segítségünkre volt, hiszen ennek pontosan az a lényege, hogy a gyerek a pedagógus nélkül is gyakorolni tudja az applikáción keresztül a szolfézs tanulását segítő feladatokat. Az, hogy mindenki otthon is tudja használni pandémia idején az alkalmazást, akár a telefonján, vagy a laptopján, egy újabb fejlesztési munkát kívánt. A vizsgák is másképp zajlottak, hiszen nem élőben, közönség előtt kellett helyt állniuk, hanem hanganyagot kellett beküldeniük a gyerekeknek. A versenyek is online térben zajlottak, ez azért volt nehezebb, mert egy felvétel – a helyszínen való szerepléssel ellentétben – maradandó, és az ember mindig kritikusabb, ha visszanézi magát, jobban látja a hibáit. Emiatt többször fel kellett venni egy darabot, volt, hogy több napon keresztül is zajlott egy versenydarab felvétele. Ennek ellenére nagyon sikeresen szerepeltek a diákjaink, hála a kitartásuknak, és a kollégáknak, akik szabadidejüket nem sajnálva készítették fel a gyerekeket. Ősszel csak a gimnazisták maradtak ebben a rendszerben, de ha kérték, zeneiskolai foglalkozásra, egyéni órákra kaphattak engedélyt. A májusi nyitás már segített a vizsgákon, és természetesen a felvételiztetésen is. Pozitív hozadéka ennek a nehéz korszaknak az volt, hogy még jobban koncentráltunk a közösségi média használatára, és bővítettünk is: már nemcsak a Facebookon, Instán és Twitteren lehet minket követni, hiszen elindítottuk Youtube-csatornánkat is.
Milyen tervekkel vágtok az új tanévnek?
A felvételi vizsgákon szerencsésen, sikeresen túl vagyunk. Sajnos a hangszerbemutatók elmaradtak, de így is sokan jelentkeztek hozzánk, nem csökkent a zeneiskola népszerűsége. A terv nagyon egyszerű: szeretnénk nyugodtan indítani a tanévet 530 tanítvánnyal, újra közönség előtt vizsgázni, koncertezni, megtartani a saját rendezvényeinket, melyeknek közösségépítő erejük van. Ilyenek például a zenei világnaphoz, a karácsonyhoz, a nőnaphoz, vagy a farsanghoz kapcsolódó koncertjeinek. A pandémia alatt sokat voltunk távol egymástól, és most jó lesz újra érezni a közösséget. Egy tanévben általában 15-20 koncertünk van, ezek már nagyon hiányoznak.
Erősíteni szeretnénk az együttműködést a Miskolci Egyetemmel, a Zeneakadémiával, kurzusokat indítani, meghívni neves pedagógusokat, művészeket. Hiszünk a minőségi zeneoktatásban, és ezt még izgalmasabbá kívánjuk tenni a gyerekek számára. Célunk az is, hogy minél több zeneiskolával partnerségi viszonyt alakítsunk ki, hiszen nagyon sokat lehet tanulni egymástól. Sajnos vannak kollégáink, akik magánéleti vagy egyéb okok miatt hagyják el iskolánkat, az ő pótlásukról is kell még gondoskodunk.
Intézményvezetőként hogy értékeled az elmúlt éveket, és mire készülsz a következő időszakban?
Nagyon sokat fejlődtünk, számtalan innovatív, kreatív ötletet tudtunk közösen megvalósítani. A Kodály-programnak köszönhetően az elmúlt években jelentősen bővült a hangszerparkunk. Sokat köszönhetünk a fenntartó Egri Tankerületi Központnak. Az épületen kívül és belül is komoly felújítások történtek. Megújult az épület homlokzata, kicseréltük az üvegtetőt, klimatizáltuk a fontosabb helyiségeket, wifit építettünk ki.
Amikor az intézmény vezetője lettem, azt mondtam a kollégáknak, fogalmazzunk meg magunknak egy víziót, melyet mindig szem előtt tartunk, mégpedig azt, hogy az ország egyik legjobb zeneiskolája legyünk. Azt gondolom, hogy mára már a többség magáénak érzi ezt a célt. Minden évben készül rólunk egy közös fotó, melyen az intézmény minden alkalmazottja rajta van. Nincs odaírva a név alá, hogy valaki a nevelőtestülethez tartozik, vagy technikai dolgozó… Itt mindenki a közösség egyenértékű tagja, és sikereinket közös sikerként éljük meg. Lehet, hogy az egyik kolléga kedvence Bach, a másiké pedig Chopin, egyikük extrovertált, másikuk introvertált személyiség… Ez így van jól, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk, de a közös célt tekintve mégis eggyé tudunk válni.
Fontos az is, hogy elhiggyük magunkról, képesek vagyunk elérni céljainkat. A mosdóink, a termeink tisztasága, a koncertjeink színvonala mind-mind minősítenek minket, és arra kell törekednünk, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, a kényelemmel. A „jól van ez, mert így szoktuk”-szemlélet nem illik rám, és szerencsére ebben már a kollégák sem hisznek, mindannyian fontosnak tartják a fejlődést, a változást. Ez a tervem a jövőben is: erősíteni bennük a hitet, folyamatosan fejlődni, jobbá tenni az Egri Farkas Ferenc Zeneiskolát.
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
