Beszélgetés dr. Pajtók Gáborral, az 1. számú választókerület új elnökével
Köszönhetően annak, hogy a helyi sajtó meglehetősen nagy figyelmet szentelt az eseménynek, sokak előtt ismert tény, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke – a párt választókerületi tanácsának javaslatára – június 15-től kezdődően a Heves Megyei Kormányhivatalt kormánymegbízottként vezető dr. Pajtók Gábort nevezte ki Heves megye 1. számú választókerülete elnökének. Minthogy ez utóbbi feladatkör mind a Fideszt az adott területen megtestesítő és képviselő személyek kiválasztásában, mind pedig a párt helyi politikájának alakításában meghatározó jelentőséggel bír, így találkozásunkkor nem csupán arra voltunk kíváncsiak, vajon a friss választókerületi elnök miként is fogadta új megbízását, de arra is, hogy melyek azok az elképzelések, amiket a legfontosabbnak vél megvalósítani.
Amikor Orbán Viktor kinevezte Önt a választókerület elnökének, az a folyamat utolsó epizódja volt. Engem az érdekelne, mi jutott az eszébe, amikor először keresték meg ez ügyben…
Emlékezetem szerint az futott át rajtam – kezdi dr. Pajtók Gábor –, hogy vajon kell-e ez nekem, nem lenne-e jobb, hasznosabb, ha a még több közélet helyett inkább az unokáimmal tölteném az időt. Ám amikor mélyebben belegondoltam, két dolog is arra sarkallt, hogy igent mondjak. Az egyik, hogy noha az ember nem feltétlenül hatvanesztendősen szegődik el politikusnak – jóllehet, a jogalkotó szándéka szerint kormánymegbízottként is politikai tisztséget töltök be –, azt sem hiszem, hogy az életpályám egyszer s mindenkorra befejeződött volna, azaz ne várnának rám új és új dolgok. Másfelől pedig úgy vagyok ezzel, hogy ha valakik rám gondoltak, engem találtak a legalkalmasabbnak, akkor ez a bizalom valahol kötelez. Arról nem beszélve, hogy ezt az egészet egyfajta elhívásnak tekintem, továbbá hiszem, hogy senkit sem véletlenül talál meg egy feladat. És még valami… Életem eddig eltelt része a kisebb-nagyobb közösségek szolgálatából állt: én ugyanis szolgálatnak tekintettem az ügyvédi munkámat, aztán – értelemszerűen – a Heves Megyei Kormányhivatal vezetését, s ilyennek tartom a választókerület elnöki tisztének ellátását is. Szóval akár úgy is fogalmazhatnék, hogy haladok tovább az utamon.
Megjegyzem, nem ismeretlen útra tévedt, ugyanis egykor az egri Fidesz alelnöke volt…
Jó is, hogy ezt szóba hozta, mivel azt is egyfajta elhívásnak tekintettem. Tudni kell, hogy bár magam ugyanazt az értékrendet vallom, mint a Fidesz, 2010-ig nem voltam a párt tagja. Akkor történt, hogy egy eseményen odajött hozzám Orbán Viktor, majd megkérdezte, hogy rám bízhatná-e a feloszlatott egri Fidesz-szervezet újjászervezését. Természetesen lehet minderre azt mondani, hogy ez az epizód a véletlennek köszönhető, ám én hívő emberként úgy gondolom – amint arra az imént már utaltam –, hogy az ilyen történetek nem ok nélkül esnek meg, hanem értelmük, céljuk van.
Egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy szeretne megteremteni egy olyan politikai kultúrát, amely a párbeszéden és egymás tiszteletén nyugszik. Hol hiányolja mindezt?
Köztudott, hogy a helyi politizálás döntően a képviselő-testületekben valósul meg. Vegyük példának az egri közgyűlést, ahol az országos politikai pártok helyi emberei ülnek, s ahol nem feltétlenül jelenik meg az a politikai kultúra, amit szívesen látnék. Lehet ujjal mutogatni másokra, de először mindenki a saját háza táján nézzen szét, ahogy én is teszem majd. A képviselő-testületi munka az Egerért végzett tevékenységet jelentse, a döntéseket pedig a város, az itt élők jövőjéért érzett felelősség határozza meg, ne a pillanatnyi egyéni politikai érdekek! Sajnos, a baloldali városvezetés tagjai mára a politikai önérvényesítés ingoványába süllyedtek. Én kértem a Fidesz-frakciót, hogy ezen emelkedjenek felül, s kerüljék a parttalan, öncélú politikai vitákat, amik sehová sem visznek.
Értem, de mit tehet Ön, hiszen országosan és helyben is jó ideje megy az adok-kapok…
Ez igaz, de épp ezen szeretnék változtatni. S hogy mit csinálhatok? Például meggyőzhetem a Fidesz helyi képviselőit, hogy azt az álláspontot, amit az általam helyesnek vélt politikai kultúráról vallok, és amivel szerintem sokan egyetértenek, próbálják meg végiggondolni, illetve elfogadni. Világos persze, hogy nem kevesek számára a kardcsörtetés vonzó, vagyis, ha – jelképesen – folyik a vér, ám őszintén hiszem, hogy a többség nem erre vevő. És pláne nem Egerben, amely várost – hogy Márait idézzem – „nem hatalom és tömeg, hanem ízlés és lélek alkotta”. Ezért is lenne fontos, hogy az önkormányzati munkában ne a hangerő, ne a személyeskedés kapjon teret, hanem a felkészültség, a szakmai alapon történő érvelés. Meggyőződésem szerint ez mindannyiunk érdekét szolgálná.
A Fideszben eddig az volt a gyakorlat, hogy a párt választókerületi elnökei egyúttal országgyűlési képviselőjelöltek is. Jól tudom?
Ismereteim szerint, azok, akiknek ez a dolguk, decemberben véglegesítik azon személyek névsorát, akik a párt színeiben versenybe szállnak a jövő esztendőben.
Vagyis?
Nos, ami a majdani jelöltek kiválasztását illeti, nem tudok arról, hogy a Fidesz változtatott volna a korábbi évek gyakorlatán.
Világos. Ha már e témánál tartunk, befejezésül az érdekelne, vajon az egymás tiszteletén alapuló politikai kultúra érvényesíthető-e az ország irányításáért vívott harcban is…
Azt azért látni kell, hogy a választási küzdelem más történet. Naiv nem vagyok, de idealistaként azt hiszem, bizonyos alapelvekben meg lehet állapodni: például, hogy igaztalan dolgokkal nem vádoljuk egymást, vagy, hogy a privát szférát, így főként a családot tiszteletben tartjuk. Már csak azért is, mert itt élünk, s a küzdelmek elmúltával is tudnunk kell egymás szemébe nézni.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
