Fejlesztés és közösségépítés a Szala városrészben
A Szala városrész a külső szemlélő számára elhanyagolt negyednek tűnhet. Tény, hogy a térségben még mindig sokan élnek mélyszegénységben, közművesítés nélkül, hátrányos helyzetben. Mégis kezd körvonalazódni az ott élőkben is a változás igénye, ami köszönhető az évek óta tartó szakmai összefogásnak, anyagi és közösségi értelemben vett felkarolásnak. Farkas Attila alpolgármesterrel az elmúlt évek legfőbb problémáit és eredményeit összegeztük.
Milyen látványos változásokon ment át a Szala városrész a korábbi és a jelenlegi városvezetés alatt?
A Szalát bizonyos értelemben tekinthetjük szegregátumnak, bár elérhető közelségben van a belváros, a különböző szolgáltatások, és nem feltétlenül homogén a közösség. De vannak rendezetlen tulajdonjogi viszonyok, alternatív erőforrásbeszerzési módok, felhalmozódik a hulladék, megjelenik a mélyszegénység, az előítélet. Az első nagy lépés 2014-ben történt, egy városrehabilitációs program keretein belül. Az infrastrukturális beruházások mint a közművesítés és az aszfaltburkolat, nemcsak az itt élők életkörülményeit javították, hanem a társadalmi együttélést is segítették. Három évvel ezelőtt elindult egy közösségfejlesztési folyamat, aminek eredményeképpen megalakult a SZATECS (Szaláért Tevők Csoportja). A szakmai teamben az önkormányzat, a rendőrség, a szakkollégium, gyerekjóléti intézmények és civil szervezetek nyújtanak stabil hátteret.
A Szalai Közösségi Ház, ahol a programok jó része megvalósul, szintén helyet kapott a városrészben.
2014-ben egy régi bolt alakult át közösségi házzá. Azóta nagyobb mértékű beavatkozás nem történt. Az EKVI (Egri Közszolgáltatások Városi Intézménye) megjavította a külső szigetelést, teljesen új festést kapott az épület. A Gyermekjóléti és Bölcsődei Igazgatóság állta a belső terek felújításának anyagköltségét, mi pedig a kollégákkal és a szalai lakosokkal sajátkezűleg hoztuk rendbe. Szembesültünk műszaki problémákkal, vizesedéssel, de ahol kellett, kibontottuk a falat, bevakoltuk, fölcsiszoltuk, befestettük. Nagyon hangulatos, csapatépítő napokat töltöttünk el.
A pandémia hogyan nehezítette az itt élők sorsát? Az iskoláskorúaknak sikerült bekapcsolódniuk a digitális oktatásba?
A pandémia idején a kiszolgáltatott családok még kiszolgáltatottabbá váltak. Az iskola azonnal jelezte a családsegítő szolgálat felé, hogy nem érik el a szülőt, nincs eszköz, nem tudják eljuttatni a tananyagot. A SZATECS segítségével fel tudtuk deríteni azokat, akikkel probléma volt, hiszen egy lakókörnyezetben élnek, jól ismerik egymást. Az iskolai szociális segítők használt tableteket, telefonokat szereztek, és a gyerekek az Egri Roma Szakkollégium segítségével végezték a kiadott feladatokat. Mivel az emberek nem mozdultak ki, az alkalmi munkák megszűntek, még nehezebbé vált a megélhetés, ezért élelmiszercsomagokat osztottunk.
Mire sikerült fordítani azt az összeget, amit tavaly pályázat útján nyertek?
Többször pályázott sikeresen az önkormányzat, az előző városvezetés idején és azóta is. 2020-ban a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége által kiírt pályázaton értünk el első helyezést, így egymillió-hétszázezer forintot nyertünk. A pályázati források felhasználása nem tartalmazott szigorú kikötéseket, ezért a Szalában élőkre bíztuk a döntést, hogy mire van leginkább szükségük. Mivel bizonyos időközönként megjelennek a rágcsálók, amit a nagy meleg és az illegális hulladékkihelyezés is elősegít, így a helybéliek kérésére 143 irtószerrel feltöltött rágcsálóedényt vettünk. A Roma Szakkollégium által korrepetált gyerekeknek 20 fő részvételével motivációs élményutat szerveztünk a miskolci Factory Arénába, ahol extrém sportokat próbálhattak ki: lézerharcot, gördeszkázást, mászófalat. Ez olyan élményt jelentett számukra, amihez foghatót korábban nem tapasztaltak. Elvittük őket kirándulni a felsőtárkányi tóhoz, és a szabadidő hasznos eltöltéséhez, valamint a tanuláshoz fejlesztő játékokat és taneszközöket vásároltunk. Sok esetben illegálisan van bevezetve a villany, vagy egyáltalán nincs. Az ÉMÁSZ-szal egyeztetve két háztartásban helyeztünk el feltöltőkártyás mérőórát. Ezzel azt szeretnénk megmutatni az ott élőknek, hogy van más út.
Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy jó az együttműködés a szalai lakosokkal, sikerül őket bevonni a közös tevékenységekbe.
Ez abszolút így van. Érdekes látni, ahogy a nulláról felépült ez a közösség. Nyilván van még mit tenni, az illegális hulladék örök probléma, és a kábítószerkérdés sem oldódott meg. Szemléletformálásra is szükség van, de az csak a lakók teljes bevonásával működhet. Fontos, hogy minden segítő szereplő jelen legyen, mert a közösség még nincs olyan állapotban, hogy a problémákat önállóan megoldja. Látom a fejlődést, adott esetben napi szinten kint vagyok, és bízom abban, hogy a Szala is teljes értékű része lesz a városnak. Az az életfilozófiám, hogy ha egy emberen segítünk, a társadalmon segítünk. Ha tényleg meggyőződésünk, hogy itt változást lehet elérni, akkor működni fog.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
