Péter Szabó Szilvia noxtalgiázott Egerben
Szeptember 17-én az egri Szépasszonyvölgy csupa nyüzsgés. A pincék teraszán kortyolgató borkedvelők, a játszótéren a kissé hűvös időben is aktív gyerekek. Péter Szabó Szilvia, a NOX egykori frontembere még könnyed, utcai öltözetben sétál a kislányával, amikor a Márai Központ színpadát barkácsolják az esti NOXTALGIA koncerthez. A 90 perces, különleges zenei színházélménynek Eger is otthont ad, és Szilvinek még épp akad tíz perce, amikor beszélgethetünk.
A NOXTALGIA nagykoncert – a zenei együttes neve egy frappáns szójátékra ad alkalmat – nosztalgiázni hív, visszatekinteni a múltba. Ez azt jelenti, hogy számodra fontosak a gyökerek, a hagyományok?
Kerek húsz éve alakult a NOX, és nyolc éven át egy kicsit emészthetőbb formában adtuk át fiataloknak és időseknek, 0-99 éves korig a magyar kultúrát, a magyar hagyományokat, a magyar népzenét. Ebben a kombóban mindenki megtalálta önmagát és a saját maga által kedvelt történetet. A koncertnek az adta az alapötletét, hogy amikor a NOX futott, nem volt social media, Facebook, Instagram, Youtube, csak egy weboldal, ami arról tájékoztatott, hol lesznek koncertek, interjúk, hol láthatnak bennünket. Viszont az a fajta kommunikáció, ami már világszerte megvan egy előadó és a közönsége között, nem létezett. A közösségi médiának hála, sokkal közvetlenebb lett a kapcsolat, többet tudnak a rajongók az adott előadóról, a zenekar munkájáról, hogyan folyik egy-egy turné, a dalok születését milyen sztorik ötvözik. Ez a hiányérzet adta a Noxtalgia Unplugged turné ötletét. Ez egy színházba ágyazott koncert, ahol pici, összekötő sztorik világítják meg egy-egy dalnak a lelkületét, hátterét. Kronológiailag visszafelé, 2009-től 2001-ig halad a koncert menete, hogy kicsit jobban belelásson a zenekar múltjába az is, aki anno imádta, és az is, aki azóta lett Szilvi- és NOX-rajongó.
Mi hiányzik leginkább a zenekar nyolc évéből, amire szívesen visszaemlékszel?
Ez a koncert kicsit olyan, mint a csendes koncertünk a Művészetek Palotájában, egy csak zenéről szóló történet. A Ha én rózsa volnék turné szintén zeneközpontú volt. Nekem nagyon hiányzik az egészből a megkoreografált tánc, rengeteg táncossal a színpadon. A bakancslistám része, hogy egyszer állítsuk vissza úgy, ahogy volt, mert iszonyúan hiányzik a közönségnek is. Itt, az egri várban is volt egy emlékezetes fellépésünk. Szinte az egész országból, mindenhonnan vannak emlékek a NOX kapcsán, és ezek el is hangoznak a koncerten.
A várbeli fellépésen kívül van más egri emléked is?
Sokan nem tudják, hogy idegen közönség előtt, színpadon itt énekeltem először 15 évesen. A barátnőimmel a McDonald’s egri megnyitóján énekeltünk. A legjobb barátnőm Balaton községben él, és itt lesz a koncerten ma este.
2009 óta sok minden történt veled. Külföldön töltöttél néhány évet, és kislányod született. Mi változott meg benned azóta?
Szerintem minden. Ma sem vagyunk ugyanazok, akik tegnap voltunk, mert minden minket ért benyomás, legyen egy forgalmi akadály vagy egy hozzászólás, minden változtat és formál minket. Az elmúlt időszakban megtaláltam önmagam, balanszban vagyok saját magammal, ami nagy munkának az eredménye. Úgy érzem, hogy jelen pillanatban boldogabb vagyok, mint valaha.
Hogy sikerül összeegyeztetni az anyaságodat a karrierrel? Most is hoztad magaddal a koncertre a kislányodat.
Úgy, ahogy mindenkinek, aki dolgozik gyerek mellett. Szerintem mi talán egy picit könnyebb helyzetben vagyunk amiatt, hogy nagyjából én osztom be az időmet. Ma azért van velem a kislányom, mert nem tudott rá vigyázni senki, úgyhogy azt mondtam: nem baj, akkor be a buszba, és jön velünk. Egyszer-egyszer belefér, de azért még kicsi ahhoz, hogy mindenhová jöjjön, ez az éjszakázós élet nem neki való. De ilyenkor nagyon élvezi. Játszóterezünk és elalszik a buszban, ahogy elindulunk hazafelé. Tele van élménnyel, és meséli az óvodában, hogy mik történtek a hétvégén. Most bejött egy másik munkám is, az Innovátor magazin műsorvezetője lettem a TV2-n, szombatonként délben. Ebből kifolyólag a hétköznapok elég sűrű forgatásokkal telnek, úgyhogy most mozgalmas az életem. Valami nagyon jó energiahullám indult el az elmúlt hetekben, tényleg olyan pozitívan alakul minden. Az ínséges másfél év után, ami mindenkit megviselt anyagilag és lelkileg is, most ajándék, ami történik.
Amikor épp nem koncertezel vagy forgatsz, és marad valamicske szabadidőd, akkor mivel töltöd?
Én amondó vagyok, hogy az embernek arra van ideje, amire szeretné. Ha végre marad egy napom, akkor gyorsan összepakolok otthon, mosok, és a kislányommal vagyok. Mindemellett a pandémia hozott egy hobbit, ami kicsit több lett, mint hobbi: a festést.
Hogy tudsz ilyen jó formában maradni, ami irigylésre méltó?
Azt szoktam mondani, hogy genetika, mert szerintem anyukám is ugyanúgy néz ki, mint húsz évvel ezelőtt. Emellett szerintem a kiegyensúlyozottság és a boldogság fiatalon tartja az embert. Olyan, mintha konzerválna egy kicsit. Nekem is vannak napjaim, amikor nem merek tükörbe nézni, mert annyira fáradt vagyok és gondterhelt, ami azért látszik az ember arcán. De tényleg sokat számít az, hogy boldog vagyok.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
