Önkéntes munkájáról és annak motivációiról kérdeztük Réti Erikát
Minden bizonnyal meglehetősen sokan találkoztak már valamilyen egri eseményen Réti Erikával, aki – amellett, hogy több intézménynél kezdeményezte a családbarát munkahely kialakítását – nemcsak a Három Királyfi, Három Királylány mozgalom megyei koordinátora, a „Fiatalok Nemzetközi Napjának” és a „Vidéki Nők Nemzetközi Napjának” helyi megszervezője, de részt vállal a Felsőváros „Mozgásba hozzuk a közösséget” elnevezésű rendezvényének feladataiból is. Többek között ezért is gondolta úgy a civilek felsővárosi szekciója, hogy őt jelölik „a 2021. év civil önkéntese” elismerő címre. Hogy mi is e társadalmi aktivitás mozgatórugója? Erről beszélgettünk vele.
Már pusztán azért is elismerés, hogy a felsővárosi szekció Önt tartotta érdemesnek az év önkéntese címre, mivel nem ott él. Hogyan került kapcsolatba az ottani civilekkel?
Két éve kerestek meg – mondja Réti Erika –, jóllehet az ottani szekció már ismert engem, miután az ÉFOÉSZ rendezvényein nemcsak konferansziéként voltam jelen, de az értelmi fogyatékossággal élő gyerekek fellépéseit is mindig igyekeztem segíteni. Ennek nyomán hívtak aztán a „Mozgásba hozzuk a közösséget” nevű eseményre, amelyen hasonló feladatokat látok el. Ami az év civil önkéntese jelölést illeti, rendkívül megtisztelő, hogy rám gondoltak, amit külön köszönök Radics Istvánnénak, az ÉFOÉSZ egri tagozata elnökének, Botkáné Németi Ibolyának, a Zöldpanel Egyesület elnökének, illetve Román Gáborné civil aktivistának, s persze, mindenkinek, akivel együtt dolgozom a civil munkám során.
Három Királyi, Három Királylány mozgalom, családbarát munkahelyek, „Gyereket a magasba!” nevű akció helyi megszervezése, és még sorolhatnám azon eseményeket, amelyeknél ott bábáskodott. Honnan e sokrétű érdeklődés?
Ha az ember önkéntes munkát végez, szereti kipróbálni magát sok területen. De a lényeg mindig az, hogy amit csinálunk, azt szenvedéllyel tegyük, és hogy egy-egy társadalmi kérdés iránt elkötelezettek legyünk. A dolog úgy működik, hogy megkeressük a minket leginkább foglalkoztató problémát, amely témába beledolgozzuk magunkat, ezt követően pedig már hívnak-keresnek, és innentől kezdve lehet szélesebb kört is érintő tevékenységet végezni. Tehát ezt az egészet fokról fokra kell felépíteni.
Milyen tulajdonságok kellenek e munkához?
Elsősorban empátia, kapcsolatteremtő képesség, optimizmus, szociális érzékenység. Talán ez az oka annak, hogy itthon az önkéntesek 55-59 százaléka nő. Holott az említett jellemzők nem csupán a nők sajátjai – a férfiakban ugyanúgy megvannak –, legfeljebb ők jobban kifejlesztették azokat magukban.
Az Ön esetében mik az önkéntesség legfőbb motivációi?
Az alkotás, az örömokozás, a sikerélmény. Tehát, hogy létrehozzak valamit, hogy másoknak örömöt szerezzek, és hogy az, amit csinálok, sikeres legyen. De talán hadd idézzem Pál apostol egy mondatát, ami az ars poeticám is lehetne, s amely így hangzik: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják”.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
