Mirkóczki Zita önkormányzati képviselővel beszélgettünk
Nagyon sok mindennek lehetne minősíteni az egri önkormányzat elmúlt két és fél évét, ám állóvíznek bizonyosan nem. És különösen nem lehetett az a képviselő-testület egyik tagja, jelesül Mirkóczki Zita számára, aki nemcsak az események egyik meghatározó szereplője volt, de akinek az alpolgármesteri tisztségről való leváltása volt az első olyan – mondhatni: emblematikus – ügy, ami azt mutatta, hogy a helyi választásokon nyertes Egységben a Városért Egyesületet alkotó politikai erők (személyek) között megromlott a viszony. Hogy miként is élte meg ezeket a történéseket, s hogyan látja a 2019 októbere óta eltelt időszakot? Többek között erről kérdeztük őt.
Mi jut eszébe először a magunk mögött hagyott két és fél esztendőről?
Elsőként az, hogy irigylem az elődeinket – mondja Mirkóczki Zita –, akik nyugalomban dolgozhattak, ugyanis sem a koronavírus-járvánnyal, sem annak gazdasági hatásaival nem kellett megküzdeniük, és akkor még meg sem említettem a szomszédunkban folyó háborút, továbbá az önkormányzaton belüli ellentéteket, amelyek úgyszintén megnehezítik a dolgunkat. Ehhez képest a város korábbi vezetőinek aranyéletük volt, hiszen békésen tervezhettek, ráadásul volt is miből, miután ide is bőven érkeztek az uniós pénzek.
És mi volt a legszebb, illetve legrosszabb élménye e nem könnyű időszakból?
A legörömtelibb az önkormányzati választásokon aratott győzelem, a legnegatívabb pedig – érthető módon – az alpolgármesteri posztról való eltávolításom, függetlenül attól, hogy utóbbin könnyebben túltettem magam, mint vártam, betudhatóan annak a családi-baráti, illetőleg szakmai támogatásnak, amelyben részem volt.
Melyek voltak azok az ügyek, amelyeket feltétlenül képviselni-menedzselni akart, s mindez hogyan sikerült?
A kultúra, a turizmus-idegenforgalom azok a területek, amiket igazán a magaménak érzek, s persze, ott vannak a szociális kérdések is, amelyekkel bizottsági elnökként is foglalkozom. Sajnos, ezek közül jószerivel mindet érzékenyen érintette a koronavírus-járvány, ám amit a legjobban fájlalok, hogy nem sikerült egy jobb színházat létrehoznunk. Amit még akkor is rosszul élek meg, ha tudom, hogy ez nem a mi kudarcunk, hanem az országé, pontosabban azon törvényeké, amelyek megkötik a kezünket, és amiket nincs módunk fölülírni. Azért lett volna fontos mindez, mert hitem szerint egy város kulturális életének központja a színház, ami Egerre nézve jelenleg nem igaz. Szerettem volna egy fiatalosabb, lendületesebb teátrumot, ám kénytelen voltan tudomásul venni a realitásokat, nevezetesen, hogy itt hatalmi-politikai játszmákról, döntésekről van szó, amelyeknek semmi közük sincs a szakmához.
Ezt tehát kudarcként foghatjuk fel. És mi kerülhet a mérleg másik serpenyőjébe?
Például a körzetem, a 10-es, amely a Felsőváros egyik része. Bár a covid miatt kevesebbet tudtam találkozni az ott élőkkel, mint terveztem, ennek ellenére sok ottani rendezvényen jelen voltam, s már annak a pénznek is sok helye van, ami a körzetem számára rendelkezésre áll. Ebből néhány dologra bizonyosan futja majd, így többek között járdák javítására, vagy olyan rámpák kialakítására – például a Vallon úti posta környékén –, amelyek az idősek számára különösen fontosak. Később pedig még komolyabb lehetőségeink lesznek, köszönhetően annak a körzetenkénti 10 millió forintnak, amelyet a képviselő-testület – hadd tegyem hozzá: rendkívül bölcsen – jóváhagyott egy-egy körzet számára. De sikerként könyvelhetem el a déli iparterület bővítésének felvetését is, ami nagyon lényeges Egernek, s amely kezdeményezés a nevemhez fűződik. Ott van továbbá az úgynevezett részvételi költségvetés, ami arról szól, hogy bizonyos összeg elköltéséről Eger lakói dönthetnek, vagyis ők mondják meg, mire fordítsuk. Amennyiben ez a megoldás beválik – amit magam teljes mértékben helyeslek –, vélhetően nem lesz akadálya, hogy az e célra most rendelkezésre álló 20 millió forint a jövőben növekedjen.
Már utalt arra, hogy a 2019. október 13-i eufóriát hamar felváltotta a viszálykodás. Miért?
Azt gondolom, a polgármester nem volt felkészülve a győzelemre, arra, hogy esetleg egy várost kell vezetnie, ami az első két hónapban kifejezetten látszott is. Aztán jócskán eltér a demokráciáról vallott felfogásunk is. Nem ugyanúgy látjuk például, mit is jelent az „egyeztetés” kifejezés: azt, hogy írok egy levelet, amelyben kijelentem, ez és ez lesz, vagy leülünk egy asztalhoz, ismertetjük az álláspontunkat, megnézzük, hogyan juthatunk közös nevezőre, végül döntést hozunk. Természetesen személyiségbeli különbségek is voltak és vannak, de úgy hiszem, ezeket könnyebben át lehetne hidalni.
Most elég sajátságos viszonyok vannak, hiszen egyfelől ott a közvetlen városvezetés, ami szeretné a maga elképzeléseit valóra váltani, másrészt ott vannak a közgyűlést alkotó politikai erők, a képviselők kisebb-nagyobb – olykor alkalmi – csoportjai, amelyek szintén el szeretnék érni a saját céljaikat. Ám a szándékok – legalábbis a tapasztalatok szerint – ritkán esnek egybe. Hogy vélekedik erről?
Nem kétséges, így sokkal nehezebb dolgunk van, mintha a rendes medrükben haladnának a dolgok, ám Egerben a közgyűlés működik, megszületnek a szükséges határozatok, legyen szó kulturális, illetve más események, rendezvények támogatásáról, vagy épp személyi döntésekről. Nyilván a jelenleginél egyszerűbben és békésebben is juthatnánk ötről a hatra, ám ehhez a polgármesternek is engednie kellene, vagyis nem megspórolnia azokat az egyeztetéseket, amikről korábban már beszéltem. Mivel a jelenlegi helyzet senkinek sem ideális, magam is keresem az utat, hogy miként tudnánk változtatni.
Ami már csak azért is üdvös lenne, mert az embereket nem a csaták érdeklik, hanem az, milyen a városban a közlekedés, vannak-e munkahelyek, tiszta-e a levegő, megfelelő-e a közvilágítás, és így tovább…
Ezt én is így látom, s többek közt ezért nem tartozom azon politikusok közé, akik rögtön posztolnak a közösségi oldalakra, ha valamivel nem értenek egyet, esetleg sérelem érte őket. Igen, az embereket az életminőségük izgatja, s persze, vágynak a nyugalomra, főleg a kampányidőszak viharai után. Ezért sem hiányzik nekik, ha azt hallják, a közgyűlésben cirkusz volt. Sajnos, úgy érzékelem, a polgármester átvette a Fidesznek azon módszerét, hogy időről időre kijelöl aktuális ellenségeket – többnyire engem –, akik ellen aztán küzdelmet hirdet és vív meg, zömmel az EgerInfó nevezetű portált használva.
Rosszul viseli mindezt?
Nem. És azért nem, mert tudom, hogy igaztalan vádakról, pontosabban hazugságokról van szó. Az édesanyám, a gyerekeim persze, nehezebben élik meg a dolgot, ám mindig azt mondom nekik, amíg engem nem bánt, ők se rágják magukat rajta.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
