Vizes vb-ről, példaképekről, olimpiáról Békési Eszterrel és Holló Balázzsal
Ha az Egri Úszó Klub közelmúltbeli sikerei kerülnek szóba, szakembereknek és szurkolóknak egyaránt két fiatal sportoló neve ugrik be először: egy, a második X-et éppen csak elérő hölgyé, Békési Eszteré, illetve az ugyancsak a húszas évei elején járó Holló Balázsé. Nem véletlenül, hiszen mindketten olyan eredményekkel hívták fel magukra a figyelmet, amelyek nemcsak méltóak városunk úszósportjához, de amelyek szép jövőt is vetítenek előre. Amikor egy kis beszélgetésre kértük őket, nem pusztán arra voltunk kíváncsiak, miként értékelik a nemrégiben zajlott, hazai rendezésű vizes világbajnokságon való szereplésüket, de arra is, szerintük mely területeken kell fejlődniük ahhoz, hogy az eddigieknél is sikeresebbek legyenek, és persze, hogy lelki szemeikkel vajon látják-e már önmagukat a két esztendő múlva esedékes párizsi olimpián.
Mivel még nem vagyunk túlságosan messze a magyarországi vizes világbajnokságtól, mindenekelőtt az érdekelne, miként is értékelik a saját szereplésüket: előzetesen többet reméltek maguktól, esetleg kevesebbet, netán pont ennyit?
Holló Balázs: Igencsak vegyes érzéseim vannak, hiszen ha a döntőbeli 8. helyezésemet nézem, annál szerettem volna előkelőbb helyen végezni, ugyanakkor a korábban úszott időeredményem jobb, mint amire előzetesen számítottam. De amennyiben összességében vizsgáljuk a teljesítményemet, úgy azt mondhatom, inkább félig tele van az a bizonyos pohár, mintsem félig üres.
Békési Eszter: Felemásak az érzéseim: annak mindenféleképpen nagyon örülök, hogy ott lehettem a világbajnokságon, magyar közönség előtt úszhattam, ráadásul bejutottam a középdöntőbe, viszont az időeredményeim miatt valamelyest csalódott vagyok, hiszen az edzéseken mutatottak alapján jobbat vártam magamtól, akárcsak az edzőm. De nagyon bízom abban, hogy a legközelebbi alkalommal talán majd sikerül túlszárnyalnom az egyéni csúcsomat.
Egy pillanatra kanyarodjunk vissza a múltba, s hamarosan azt is elárulom, hogy miért kérem Önöket erre a kis időutazásra. Szóval: hány éves korukban kezdtek el úszni, és annak idején miért éppen ezt a sportágat választották?
Holló Balázs: Ötéves koromban kezdtem el az úszást, ám elég sokáig kérdéses volt, hogy maradok-e a medencék világánál, ugyanis gyerekként az úszással párhuzamosan fociztam is. Csakhogy elérkezett az idő, amikor határoznom kellett, hiszen a két dolog már nemigen fért meg egymás mellett. Én pedig habozás nélkül az uszodát választottam… Hogy miért? Nem voltak igazán racionális okai, valamiért az a világ lényegesen jobban vonzott… egyszerűen oda húzott a szívem. A szüleim teljesen rám bízták a döntést, ami – figyelembe véve az azóta történteket – helyesnek bizonyult.
Békési Eszter: Négyéves koromban tanultam meg úszni, pusztán azért, mert a szüleim azt szerették volna, hogy legyen meg a vízbiztonságom, ha a Balatonon vagy éppen a tengernél nyaralunk. Mindezt meg is szereztem, de az évek során valahogy ott ragadtam az uszodákban.
Nos, nem véletlenül kérdeztem az imént a kezdetekről Önöket, hiszen így kiderült, hogy mindketten meglehetősen hosszú ideje úsznak, márpedig azzal a kívülállók is tökéletesen tisztában vannak, hogy az edzések mennyi-mennyi erőfeszítést, munkát igényelnek, s akkor még nem is beszéltünk a sok-sok lemondásról, ami fiatalok esetében még inkább elismerésre méltó. Mindezek ellenére is szeretik még a sportágukat? Egyáltalán: mi motiválja Önöket, hogy újra és újra nekiálljanak a hosszaknak?
Holló Balázs: A motiváció egyértelmű: olimpiai érmet szerezni. Ez a célom, ezt akarom elérni, ez az, amiért minden nap felkelek és indulok edzeni. Azt viszont, hogy mit szeretek az úszásban, rettentően nehéz megmagyarázni. Ez az életem része, számomra az lenne a furcsa, akkor lenne hiányérzetem, ha valamely okból nem kellene mennem az uszodába. Bármennyire különös is, engem jó érzéssel tölt el, hogy a vízben egymás után teszem meg a kilométereket. Nem mondom, hogy nem fáradok el egy-egy kiadós tréning után, de hát ez ezzel jár. És persze, az is igaz, hogy reggelente nagyon nehéz erőt venni magamon, hogy alvás helyett ismét nekigyürkőzzek a távoknak. De az ember hozzászokik mindehhez, s végzi, amit kell.
Békési Eszter: Nagyon-nagyon sokan mondják azt, hogy az úszást nem lehet élvezni, mert iszonyúan egyhangú. Jómagam ezzel egyáltalán nem értek egyet, ugyanis szerintem az úszás során mindig akad valami, amire muszáj figyelni, legyen szó akár edzésről, akár versenyről. Ami pedig a motivációt illeti, úgy gondolom, mindenkor lehet a korábbiaknál jobban úszni, mindenkor lehet a korábbiaknál többet kihozni magunkból. Igyekszem mindig úgy kiszállni a medencéből, hogy azt mondhassam, akkor és ott annyi volt bennem, a világon mindent kiadtam magamból. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy még mindig szeretek úszni, ami szerintem annyira nem lehet meglepő, hiszen másként ezt aligha lehetne csinálni.
Miután mindig és mindenben lehet előrelépni, kíváncsi vagyok, hogy Önök szerint mely területeken kell még fejlődniük ahhoz, hogy az eddigieknél is szebb eredményeket mutathassanak fel?
Holló Balázs: Úgy vélem, ezernyi apróságban. Már csak azért is, mert véleményem szerint egy úszás soha nem lehet tökéletes, sem az esetemben, sem másoknál. Az edzéseken természetesen próbálunk az összes létező dologra figyelni, minden mozdulatot százszor és ezerszer gyakorolni, ám az már más kérdés, hogy ezekből mit is sikerül a versenyeken megvalósítani. Mindenesetre azt gondolom, nekem elsősorban mentálisan kell fejlődnöm, hiszen – ha úgy tetszik – most kezdek belépni az úszók elitjébe, vagyis azon versenyzők közé, akiket rendre ott találunk a legnagyobb világversenyek döntőiben. Ezt a dolgot nekem még szoknom kell, mert ennek hiányában lehetetlen azt a teljesítményt nyújtani, amire amúgy képes lennék. Jó példa erre a vizes vb, ahol a középdöntőben pont annyi izgalom volt bennem, amennyi az ott úszott kiváló időhöz kellett. Viszont az esti döntőben valamiért hiányzott belőlem ez a jó értelemben vett drukk, s így nem is azt nyújtottam, amit szerettem volna. Egyszóval azt is meg kell tanulnom, miként hívhatom elő magamban azt a jótékony stresszt, amire szükségem van. Bizonyára meglepő, hogy valaki a vb középdöntőjében sokkal jobban izgul, mint a döntőben, de talán érthetővé válik, ha elárulom, hogy a kitűzött cél a döntőbe jutás volt, ezért arra borzasztóan összpontosítottam. És amikor ez sikerült, tudat alatt talán kissé meg is elégedtem, ami utóbb bajnak bizonyult.
Békési Eszter: Azt gondolom, az edzésmunkámon van még mit javítani, főként, ami az 50 méteres medencét illeti. Természetesen a technikán is mindig lehet csiszolni, és mi ezt rendre meg is tesszük annak érdekében, hogy ne ilyesmin múljanak század- vagy tizedmásodpercek. Mentálisan rendben lévőnek tartom magam, ami köszönhető az edzőmnek, nem különben annak a sportpszichológusnak, akivel együtt dolgozom.
Mind a magyar, mind pedig a nemzetközi úszósport bővelkedett és bővelkedik hihetetlen tehetségű és elképesztő eredményeket elérő versenyzőkben. Figyelembe véve akár a közeli-távoli múltat, akár a jelent, van-e olyasvalaki közöttük, akire egyfajta példaképként tekintenek?
Holló Balázs: Nem hiszem, hogy bárkit is különösebben meglepek, amikor Cseh Laci nevét mondom. Nála jobb példaképet keresve sem találni, hiszen ő emberként és sportolóként is olyan, akire fel lehet nézni, akitől minden téren csak tanulni lehet. Hihetetlenül szerény, pedig elképesztő eredményekkel büszkélkedhet, s olyan kitartása van, amire valamennyien csak irigykedhetünk.
Békési Eszter: Bár korábban is faggattak már erről, az igazság az, hogy meghatározott példaképem nincsen. De mielőtt bárki is félreértené a dolgot, hadd mondjam el, szerintem valamennyi sportoló – legyen úszó vagy más –, aki áldozatot hoz a sportágáért, különösképp, ha sikerült is letennie valamit az asztalra, elismerést és tiszteletet érdemel. És ha már az áldozatoknál tartunk… A szüleimre például mindig felnézek és óriási hálával gondolok, hiszen olyan támogatást nyújtottak és nyújtanak, amely nélkül aligha juthattam volna el idáig.
Az olimpiáig még bőséggel vannak ilyen-olyan versenyek, többek között egy Európa-bajnokság. Vannak-e Párizst megelőzően is kitűzött céljaik?
Holló Balázs: Kissé bizonytalan a helyzetem, mert bár voltak elképzeléseim az Európa-bajnoksággal kapcsolatban, alighogy véget ért a világbajnokság, pozitív lett a koronavírus-tesztem, sőt, tüneteim is voltak, ezért csak most, a beszélgetésünk napján ugrottam először vízbe, s persze, még messze nem úgy ment az úszás, ahogy kellene, és ahogyan szeretném. Egyelőre rengeteg a nyitott kérdés, és ezek közé tartozik az is, hogy egyéniben indulok-e egyáltalán az Eb-n. Az szerintem már kijelenthető, hogy 400 vegyesen nem, mivel arra ennyi idő alatt lehetetlen felkészülni, így a 4×200-as gyorsváltóra figyelek-figyelünk majd… remélhetően úgy sikerül, ahogyan azt szeretnénk.
Békési Eszter: Sajnos, számomra az Európa-bajnokság elúszott, ugyanis nem sikerült azt a szintidőt teljesítenem, amit az induláshoz meghatároztak. Ettől függetlenül versenyeken szerepelek majd, így van módom arra, hogy kisebb célokat tűzzek ki magam elé.
Ezek természetesen csak közbülső állomások, mert a nagy álom mindenki számára a 2024-es párizsi olimpia. Bár látszólag még elég távolinak tűnik, azért csak megkockáztatom a kérdést: ha az ötkarikás játékokról álmodnak, hol látják magukat?
Holló Balázs: Mint már elárultam, a célom az olimpiai érem. Noha két évre előre elég nagy bátorság jósolni, de úgy hiszem, ha a fejlődésem addig olyan lesz, mint ebben az évben, akár valóság is lehet a vágyakból. Mindenesetre 2024. július 26-ig, tehát az olimpia megnyitásáig azért fogok majd teljes erővel dolgozni, hogy ott állhassak a dobogó valamely fokán. Teljesen mindegy, hogy melyiken, az se számít, milyen idővel… Ha éremmel a nyakamban térek haza, már teljesült az álmom.
Békési Eszter: Azzal nem árulok el titkot, ha azt mondom, akárcsak mások, úgy én is szeretnék ott lenni Franciaország fővárosában két év múlva. Természetesen ennek az a feltétele, hogy megússzam az előírt időt, de azon leszek, hogy a lehető leghamarabb megtegyem. Ha mindezt sikerülne elérnem, nem egyszerűen boldog lennék, de azt is elmondhatnám, hogy egy nagy-nagy álomból valóság lett.
(A fenti beszélgetéseket követően érkezett a hír, miszerint mind Békési Eszter és Holló Balázs, mind az edzőjük, Kovács Ottó távoznak Egerből, s másik klubban folytatják a pályafutásukat.)
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
