A rovarokat kutatja a Szilágyi gimnázium OKTV-n első helyezést elérő tanulója
Jóllehet az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek megrendezésének ötlete nem ma fogant, e megmérettetések rangja mindmáig megmaradt. Nem véletlenül, mert ezeken csak azok a diákok képesek jó eredményt elérni, akiknél a tudásvágy kitartással és szorgalommal is párosul. Miként történt az Bernát Máté, az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium 11. D osztályos tanulója esetében is, aki nemrégiben a biológia I. tárgy döntőjében az első helyen végzett. Minek is köszönhető ez a nem hétköznapi siker? Többek közt ezt igyekeztünk megtudni a vele és az őt felkészítő pedagógussal, Kassainé Csuti Dóra biológia–földrajz szakos tanárnővel való beszélgetésünk során.
Mennyire érte váratlanul a győzelme? Előzetesen milyen helyezéssel lett volna elégedett?
Hihetetlennek tűnt a dolog – mondja Bernát Máté –, hiszen amikor gondolatban eljátszottam a „mi lenne, ha…” kérdéssel, a dobogó álomszerűnek tűnt. Az igazat szólva, már annak is rendkívül örültem volna, ha az első húszban ott vagyok. Ha utóbbi sikerül, akkor is tökéletesen elégedettnek mondanám magam.
És mit szóltak az elképesztő eredményhez az osztálytársai és a szülei, akik mindketten tanárok, sőt, az iskolájában dolgoznak?
Természetesen mindenki gratulált. Az osztályközösségünkre amúgy is jellemző, hogy tudunk örülni egymás sikerének, ami jó dolog.
A verseny nehezebb volt, mint amilyenre számított?
Összességében talán egy kicsikét nehezebb, de ez az állítás nem minden feladatra érvényes. Persze, nem is reméltem, hogy minden egyszerű lesz, mivel mégiscsak az OKTV döntőjéről volt szó. Ami pedig az általam szerzett pontszámot illeti, az annyi lett, mint amivel előzetesen kalkuláltam.
Emlékszik még arra, mikor kezdte el behatóbban érdekelni a biológia?
Ahogy visszagondolok rá, már gyerekkoromtól ez volt jellemző rám. Hogy ez minek volt köszönhető, nem tudom, ugyanis sem az édesapám, sem az édesanyám – az előbbi földrajz-, az utóbbi kémiatanár – nem terelgettek ebbe az irányba, teljesen rám bízták, hogy milyen területet választok. A tantárgyat igazából a maklári I. István Általános Iskolában szerettem meg, amelyben nagyon komoly szerepe volt Parádiné Vass Katalin tanárnőnek, akitől megszereztem azon alapokat, amelyek révén a középiskolai akadályokat már viszonylag jól vettem.
Álságos lenne, ha megkérdezném, hogy a biológián belül mi a kedvenc területe, ugyanis a felkészítő tanára elmondta, ráadásul elárulhatjuk az olvasóknak, hogy most, miközben beszélgetünk, Ön valahol a természetben van és éppen rovarokra „vadászik”. Szóval a rovarok…
Így van, a rovartannal, azaz az entomológiával úgy három-három és fél éve foglalkozom. Azon belül is a bogarak, még közelebbről a vízi bogarak érdekelnek. Olyannyira, hogy utóbbiakkal kapcsolatban a közelmúltban publikáltam is egy kisebb kutatásomat, amelyről a II. Debreceni Alkalmazott Rovartani Konferencián beszélhettem is, ami tényleg nagy megtiszteltetés volt számomra.
Mindezeket hallva, nem nehéz kitalálni, hogy jövőre, az érettségi után milyen irányba is visz majd az útja. Tévedek, ha azt feltételezem, biológus szeretne lenni?
Pontosan ez a tervem: biológusnak jelentkezem, s szándékaim szerint az entomológia lesz a szakterületem. Ezen az úton az első lépés lesz, hogy a középiskolai tanulmányok után felvételizem a Debreceni Egyetemre.
És kutatni akar?
Igen, a dolog lényege, hogy hivatásszerűen szeretném a különböző rovarokat vizsgálni, elsősorban kutatóként. Ha nem tűnik túlzásnak, akár úgy is fogalmazhatnék, hogy az e hozzám nagyon közel álló területen végzett munkámmal legszívesebben majdan a tudományt szolgálnám.
Miután 2023-ban is lesz Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny biológiából, érdekel, hogy 12. évfolyamosként is elindul a megmérettetésen?
Igen, mindenképpen szeretném. És nem elsősorban a jó helyezés, illetve az azért járó plusz pontok miatt, hanem mert magát a felkészülést rendkívül jó lehetőségnek gondolom, nem mellékesen óriási próbatételnek. Idén is nagyon kíváncsi voltam arra, vajon végig tudom-e csinálni, nem fáradok-e bele és hagyom abba az egészet. Szerencsére nem adtam fel, pedig az ilyesmi nem kevés lemondással jár.
Az, hogy rengeteget tanult a versenyre, számszerűsítve mit jelent?
A csúcsidőszakban – kivéve a pihenésre szánt péntekeket – naponta minimum 5-6 órát készültem. Ezért – ha már az előbb a lemondásokat szóba hoztam – igencsak kevés karateedzésen vettem részt, bár ezt a sportot űzöm, igaz, nem versenyszerűen. Mindezen túlmenően az iskolai óráim egy részéről is hiányoztam, így az elmulasztott ismeretanyagot később kellett pótolnom.
A sporton kívül mi mindent csinál még szívesen a szabadidejében?
Számomra a vízi bogarak gyűjtése, tanulmányozása nemcsak felkészülés a jövőbeli hivatásra, de a legszórakoztatóbb, legizgalmasabb kikapcsolódás is. De ha mégis kellene mondanom olyan passziót, ami a napjaim része, úgy a zenehallgatást említeném meg, azon belül is a metált. Ami viszont egyfajta szülői „örökség”, mert amíg csak visszaemlékszem az időben, mindig ez szólt édesapám kocsijában…
Nem kérdés, hogy a verseny előtt mindketten aláírtuk volna a 15-20. helyek valamelyikét – mondja Kassainé Csuti Dóra, Máté felkészítő tanára –, ehhez képest olyan teljesítményt láttunk, ami tényleg hihetetlen. Hihetetlen, de azért nem teljesen váratlan, hiszen Mátéban elképesztően nagy tudásvágy él, emellett megvan benne az a fajta alázat is, ami a legjobbakra jellemző. Ráadásul már egészen kicsi kora óta szinte megszállottan szereti a biológiát, amelyhez kitartás, akaraterő és szorgalom is párosul. Magam valahogy úgy képzelem, hogy az ilyen diákokból lesznek a nagy tudósok.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
