Lombeczki Gábort, a Fidesz egri önkormányzati képviselőjét kértük értékelésre
Eltérően több társától, Lombeczki Gábor, az egri közgyűlés Fidesz–KDNP-frakciójának tagja, nem első alkalommal vesz részt a város életét irányító képviselő-testület munkájában. Ezért aztán, amikor arra kértük, értékelje a 2019-es helyhatósági választásoktól napjainkig eltelt időszakot, számítani lehetett arra, hogy a jelenlegi önkormányzat tevékenysége során szerzett tapasztalatait összeveti majd azokkal, amiket a 2010-2014-es és a 2014-2019-es ciklusok során szerzett. Nos, hogy miként látja a dolgok mai állását? Erről kérdeztük őt.
Kíváncsi lennék, összességében milyennek látja az önkormányzat eddig végzett munkáját: mennyire érzi azt jónak, hatékonynak, illetve másra számított-e a 2019. október 13-i eredmények ismeretében?
Az első jelző, ami eszembe jut erről az időszakról az a „küzdelmes”. Az volt a ciklus eleje is, miután a Fidesz-KDNP a 2019-es választások nyomán kisebbségbe került a közgyűlésben, majd még inkább az lett, amikor a koronavírus-járvány miatt a polgármester egy személyben dönthetett mindenről, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a képviselő-testület véleményét. Ekkor egy egész sor olyan döntés született, amelyek nem szolgálták Eger érdekeit, elsikkadtak viszont olyanok, amelyek fontosak lettek volna a város szempontjából: gondolok itt a sport, a kultúra területére vagy épp az ifjúság ügyeire. Mi azon dolgozunk, hogy kijavítsuk a hibákat, továbbá a javaslatainkkal megmutassuk, hová kéne eljutni az elkövetkezőkben. Nagy sikernek tartom, hogy az idei költségvetés tárgyalásakor a választókerületi alapokat 10 millió forintra emelte a testület, vagyis évente ennyi pénz jut egy-egy körzetben a kisebb munkálatokra, így járda- és útjavításokra, illetve más, a lakosság által javasolt feladatok elvégzésére.
Ha a legkomolyabb eredményekről, illetve a legnagyobb kudarcokról kérdezném, mit mondana?
2010 óta elsősorban ifjúsági ügyekkel foglalkozom, amely területen a korábbi években nagyon sok eredményt értünk el, köszönhetően az előző önkormányzatok azon döntéseinek, amiket a fiatalokkal egyetértésben hoztunk. Létrejött például az Ifi Pont, aztán az Ifjúsági Kerekasztal, amely utóbb az Egri Civil Kerekasztal egyik szekciójává vált. Emellett elindítottuk az Ifi mozi, továbbá az Egri Ifjúsági Zenei programot, de abban az időszakban született többek között városunk zenei fesztiválja, a Feszt!Eger is, ami az önkormányzat nélkül aligha jöhetett volna létre. 2019-ben pedig eldőlt – mivel az Ifi Pontot „kinőtték” –, az ifjúság egy új és nagyobb helyre költözhet. De ez utóbbi nem valósulhatott meg, mert az új városvezetés másként határozott, így azóta sincs nagyobb közösségi terük a városunkban élő fiataloknak, amit a magam részéről a legnagyobb kudarcnak gondolok. De nincs Egernek gyermek és ifjúsági cselekvési terve sem, amiben szerepelne, hogy melyek az elérendő célok. A megelőző ciklusok során az önkormányzatok – a gyermek és ifjúsági koncepció alapján – egy cselekvési tervet késztettek, meghatározva, hogy a következő két évben mi mindent kell elvégezni. Ehhez határidők és felelősök is társultak, nem úgy, mint jelenleg, amikor nem tudni, ki is felel a feladatok végrehajtásáért. Arról nem is szólva, hogy a polgármester megszüntette az Egri Ifjúsági Zenei Program támogatását, illetve hadat üzent az Feszt!Egernek is, amit egy fideszes rendezvénynek ítélt meg. Szerencsére az idei esztendő e téren áttörést hozott, hiszen miután a polgármester elvesztette a közgyűlési többségét, a képviselők újra szavazhattak az ifjúsági zenei program és a Feszt!Eger sorsáról. Sajnos, utóbbi már későn jött, ám a szándék akkor is egyértelmű: vissza szeretnénk adni mindazokat a dolgokat a fiataloknak, amiket az új városvezetés elvett tőlük.
Mit gondol arról a törésről, amely az Egységben a Városért Egyesületben következett be?
Mindez előre megjósolható volt. A baloldali pártok a hatalom megszerzése érdekében hoztak létre egy egyesületet, becsapva nemcsak az egrieket, de önmagukat is. Ám pár hónap alatt kiderült, hogy a polgármester „zsákmányként” tekint Egerre, kiszolgáltatva azt a baloldali pártközpontoknak. Jöttek is a jobbikos és DK-s fővárosi pénzemberek a városunkba, hogy nálunk keressék a boldogulásukat. Amit amúgy még Mirkóczki Ádám korábbi szövetségesei sem néztek jó szemmel, ráadásul a polgármester egyszemélyes hatalmi döntései nagyon élesen szembementek a választások előtt általa hangoztatott a „többség szolgálatában” szlogennel. Ám miután utóbbit a közgyűlésben többen is fontosnak tartják, így elkezdhettük a budapesti pártközpontok érdekeit szolgáló intézkedések korrekcióját.
Véleménye szerint lehet-e valóság a frakcióvezetőjük, Oroján Sándor által emlegetett úgynevezett „egri minimumból”, tehát abból, hogy a városért bizonyos ügyek mentén együttműködjenek az ilyen-olyan politikai erők?
Úgy hiszem, ez az „egri minimum” sok kérdésben már megvalósult, példázva, hogy a közgyűlésben helyet foglaló, ám más pártokat képviselő, más világnézetet valló emberek Eger érdekében nagyon is tudnak közösen dolgozni. Persze, sosem leszünk szövetségesek, a választásokon mindig riválisokként tekintünk egymásra, ám békeidőben a lövészárkokat be kell temetni. Ennek akadálya a polgármester volt, illetve április 3-ig a teljes helyi baloldal, amely a kormányváltás reményében háttérbe szorította Eger érdekeit. Megjegyzem, az „egri minimum” nem Oroján Sándor ötlete, hanem a városunkban élő sok-sok polgár által megfogalmazott igény, és azt jelenti, hogy a döntésekkor Eger érdekeit helyezzük a pártérdekek fölé, s hogy a legfontosabb városi kérdésekben alakítsunk ki közös platformot.
Ha összehasonlítja a jelenlegi közgyűlés ténykedését az előző ciklus képviselő-testületi munkájával, miben látja a legnagyobb különbségeket?
A stílusban mindenképpen, lévén a polgármestert olyasféle hangnem és vezetési metódus jellemzi, amit korábban sem a bal-, sem a jobboldal részéről nem tapasztalhattunk. A képviselőknek írt levelek megfogalmazása pedig – jóllehet ezt a választók nem látják – gyakran lekezelő és közönséges. Komoly eltérés van a szakmai munkában is, mert a városházán mind kevesebb a szakember. Ennek „köszönhetőek” az elcsúszó és elbukó fejlesztések, az üzleti terv nélkül dolgozó cégvezetők, s még sorolhatnám. Reméljük, a 2024-es választások után – a jelen időszak helyben járása helyett – újra elindulhatunk majd a fejlődés útján.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
