Eger idei büdzséjéről beszélgettünk Mirkóczki Ádám polgármesterrel
Amikor egy éve Eger első emberével a település 2021-es büdzséjéről beszélgettünk, Mirkóczki Ádám – utalva az életünket gyökeresen átalakító kórra – nemcsak azt jegyezte meg, hogy afféle járványügyi költségvetés született, de azt is, mennyire szeretné, ha egyszer végre úgy dolgozhatnák ki a város egy esztendőre szóló gazdasági-pénzügyi elképzeléseit, hogy a mozgásterüket, lehetőségeiket nem szűkíti le a pandémia, különösen pedig az annak nyomán hozott kormányzati intézkedések. Nos, utóbbi óhaj csak óhaj maradt, miután az idei költségvetés számaira is kihatott a koronavírus, még ha nem is olyan durván, mint tavaly. A 2022-es kasszát érintő bevételekről és kiadásokról, a tervezés nehézségeiről, a prioritásokról kérdeztük a polgármestert.
Miután az elmúlt év nagy része is a koronavírussal való küzdelem jegyében telt, gondolom, mindez a 2022-es büdzsé megalkotását is befolyásolta…
Ha a tavalyi járványügyi költségvetés volt, az ideit hibridnek nevezném – mondja Mirkóczki Ádám –, hiszen azon rendelkezések egy része, amelyeket a kormány a veszélyhelyzet miatt hozott, érvényben maradt. Tehát az iparűzése adó 1 százalékával továbbra sem számolhatunk, a helyi adók, szolgáltatási díjak emelése tilos, és ugyanez érvényes újabbak kivetésére is. Mindez azt jelenti, hogy a bevételeink növelésére – legalábbis a hagyományos keretek között – nincs módunk. Persze, az ingatlanjaink közül értékesíthetnénk, de az így befolyó pénz nem a működési költségeink előteremtését könnyítené meg. Bizonyos szempontból az idei költségvetést még nehezebb volt összerakni, mint az elmúlt évit, hiszen a 2021-ben be nem folyt adók most „fájnak”. Itt nem fillérekről, hanem több milliárd forint kieséséről van szó, s ha ehhez még hozzátesszük a rettenetesen elszabadult energiaárakat – ami önkormányzati szinten úgy 1,5 milliárdos plusz kiadást jelent –, nagyon könnyen belátható, milyen gondokkal kellett szembenéznünk. Amit lassan kezdek megszokni, lévén amióta megválasztottak, egyszer sem tudtunk egy – úgymond – „békeévi” büdzsét megtervezni. A 2020-ast még alapvetően meghatározta az előző városvezetéstől örökölt helyzet, utána viszont megérkezett a koronavírus-járvány, amely azóta is tart, és amely így bizonnyal még a 2023-as költségvetésben is megmutatkozik majd. És ha már itt tartunk, lenne egy költői kérdésem: ha mi ekkora bevételkiesésekkel és többletkiadásokkal képesek vagyunk egy egyensúlyi költségvetést tető alá hozni, vajon a megelőző években mire költötték el a pénzeket, hiszen egy csomó korábbi – mondhatni: évtizedes – problémát is nekünk kellett és kell kezelni.
Hallhatnánk valamit a 2022-es fő számokról?
A költségvetés mérlegfőösszege – kerekítve – 37 milliárd forint, amelyből 15 milliárdot a pályázati pénzek tesznek ki, míg a működés 22 milliárd. Ez utóbbi is jóval több, mint tavaly, amelynek az okát a képviselők a közgyűlésen nyilván meg is kérdezik majd, pedig a magyarázat igen egyszerű: elég csak a minimálbér, illetve a garantált bérminimum közel 20 százalékos emelkedésére utalni.
A büdzsé tervezése úgy zajlik, hogy az érintettek – vagyis a hivatal, az önkormányzat intézményei és cégei – beadják az igényeiket, s mivel ezek rendre meghaladják a pénzügyi lehetőségeket, megindul a „farigcsálás”. Amikor tavaly decemberben beszélgettünk, még úgy 4,5 milliárdot kellett „eltüntetni”…
Így igaz. A történet azzal kezdődik, hogy az intézményeink – a szociális ellátórendszer, a bölcsődék, óvodák, vármúzeum, könyvtár, Gárdonyi Géza Színház, Harlekin Bábszínház, stb. – megfogalmazzák az igényeiket, benne, hogy milyen bevételekkel és kiadásokkal számolnak, s hogy az önkormányzattól mekkora támogatásra lenne szükségük. Ezután következnek a cégeink – a városgondozás, a termál kft., az EVAT és társaik –, végezetül az önkormányzat szakirodái, így a városüzemeltetési, a főépítészi iroda, hogy a többit most ne soroljam. A számok összesítésekor látjuk, milyen kiadásokról lenne szó, s ezt kell összevetnünk a bevételeinkkel. Nos, e kettő egyenlege tényleg mínusz 4,5 milliárdot mutatott még idén január végén is. A két oldal egyensúlyba hozása – ezt talán mondanom sem kell – több mint emberes feladat volt. Meg kellett néznünk, hogy ki és mely területen mit tud elengedni… Tehát, hogy itt nem 100, hanem „csak” 50 milliót fordítunk majd karbantartásra, amott pedig idén nem cseréljük a nyílászárókat, csupán a tisztasági festést végeztetjük el, és így tovább, s persze, megnézzük azokat a kisebb-nagyobb beruházásokat is, ahol mód van halasztásra. Egyre mindenképpen figyeltünk, jelesül, hogy a rendezvényeinkre – s minden olyasmire, amitől az Eger, ami – mindenképp jusson elég forrás. Már csak azért is, mert itt – legalábbis a 37 milliárdos büdzséhez viszonyítva – nem brutális pénzekről van szó.
Ezek szerint a város már hagyományosnak tekinthető programjai közül egyiknek sincs oka félni…
Sőt, lesznek plusz események is, többek között a Gárdonyi-évhez kapcsolódóan. Továbbá tervezünk egy olyan – tényleg kuriózumnak számító – rendezvényt is, ahol egy szimfonikus zenekari élő koncert kapcsolódik össze egy látványos fényfestéssel. Erről többet nem mondanék, de nagyon remélem, úgy jön össze, ahogy szeretnénk.
Volt, ahol fájdalmasan nagyot kellett „vágni”?
Igyekeztünk ezt arányosan tenni. Először például azt kértük az intézményeinktől, hogy mindnyájan próbáljanak 10 százalékot csökkenteni, aztán beszéltünk a cégeinkkel és az irodáinkkal. Emellett azt is megvizsgáltuk, hogy a bevételeinket miként tudnánk növelni, például a kintlévőségeink behajtásával. Az mindenesetre biztos, hogy bár kellett ezt-azt kihúzni, minden olyan, ami valóban fontos, szerepel a költségvetésben, illetve egyetlen terület sem sérült az átlagosnál jobban. Azt természetesen nagyon sajnálom, hogy a sporttámogatások visszaestek a 2019-es szintre, de szerencsére ebből a klubok nem sokat vesznek majd észre.
Tavaly azt mondta, az intézményeik, cégeik biztonságos működése kiemelt fontosságú. Gondolom, ez most is így van, s említette még a rendezvények jelentőségét. Ezeken kívül vannak-e prioritások?
Mindenre igyekeztünk figyelni, de elsősorban az üzembiztos működésre, amit nem veszélyeztethet semmi. Más kérdés, hogy jelen pillanatban még vannak ismeretlen tényezők, amelyek közül messze a leglényegesebb, hogy ténylegesen meddig tart a veszélyhelyzet. Azt követően ugyanis a mostaninál szabadabb lesz a kezünk, és hozzányúlhatunk – teszem azt – a szolgáltatási díjainkhoz. Hadd mondjak egy példát… A termálfürdő árai évek óta ugyanazok, így aztán az ország egyik legolcsóbb strandjának számít. Mivel ez a helyzet már-már a működést veszélyezteti, lépni kell, és ha ez megtörténik, nyilván az általunk adott támogatás csökkenthető. Ugyancsak e körbe tartozik a parkolási díjak felülvizsgálata is. Megijedni nem kell, mert az emeléseket úgy akarjuk végrehajtani, hogy azok az egrieket egyáltalán ne – vagy ne nagyon – érintsék. E téren lehet kitüntetett szerepe az Eger Városkártyának. Itt jegyzem meg, feltett szándékunk, hogy a városunkban élőket az összes lehetséges módon kedvező helyzetbe hozzuk, ám azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, amikor azt kérdezik, miért nem jár a kedvezmény az itt dolgozóknak is… Nos, mert ők nem itt adóznak. Rájuk a saját önkormányzatuknak kell gondolniuk.
Egyértelmű, hogy a városlakók szempontjából a legfontosabb a bölcsődék, óvodák, stb. működése, hogy a szolgáltatásokról – tömegközlekedés, közvilágítás, szemétszállítás – már ne is beszéljünk. Ettől függetlenül arra is kíváncsi mindenki, futja-e fejlesztésekre, s ha igen, melyekre…
Jó lenne, ha a pénzügyi tárca végre zöld lámpát adna a hátralévő TOP-os fejlesztésekre, így többek között a Vitkovics- és Lenkey-ház, illetve a Kossuth Lajos utca déli oldalának rendbe tételére. Annál is inkább, mivel e pályázati pénzek felhasználásával 2023 végén el kell számolnunk. Sajnos, a bürokrácia ellenünk dolgozik, mert bár a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárával már hónapokkal ezelőtt megállapodtunk mindenről, a pecsétes papír azóta sem jött. A Modern Városok Programjával hasonló a helyzet, és erős a gyanúm, hogy a választásokig már nem is történik semmi érdemleges. De akadnak kérdőjelek a TOP Plusz kapcsán is. Az persze igen jól hangzik, hogy Eger kapott 8,3 milliárdot az egész Heves megyének járó összegből, ám annak tudatában, hogy csupán a lélekszámot tekintve 15 milliárd járt volna, megalázóan kis pénzről beszélhetünk. Ráadásul ez idő tájt még ebből a 8,3 milliárdból sem lehet egyetlen fillért sem lehívni. Pedig jó lenne, ha megnyílna e lehetőség, hiszen az ember nem akar kapkodni, mivel annak csak slendriánság a vége.
Annyit elárulhatunk az olvasóknak, hogy míg a beszélgetés eddigi része – a lapzártánk szorítása okán – február 24. előtt készült, most egy nappal vagyunk a költségvetést is tárgyaló közgyűlés után. Hogyan látta a csütörtöki ülést?
Mondhatnám, hogy megleptek a történtek, de ez nem lenne igaz. Jómagam Eger városát sajnálom, hiszen láthatóan létrejött egy olyan koalíció – tehát az MSZP, a DK, a Momentum a Fidesz-frakcióval összefogva –, amely elképesztő ámokfutást rendezett: cégvezetőket váltottak le, illetőleg neveztek ki újakat, köztiszteletben álló szakembereket menesztettek, majd hoztak a helyükre másokat. Meg kell jegyeznem, hogy azok az emberek, akik korábban kifogásoltak különféle személyi döntéseket, most – az idézőjeles „transzparencia” jegyében – zárt ülésen, pályáztatás nélkül neveztek ki új személyeket. Az már csak hab a tortán, hogy a Fidesz frakcióvezetője tett olyan személyi javaslatokat, amelyekkel többek között az MSZP elnökét, a Momentum egri elnökét, stb. hozta helyzetbe. Ez jól mutatja, hogy itt egy – ki tudja, miféle alkuk mentén létrejött – megegyezésről van szó. Ami a költségvetést illeti, azt totálisan szétbombázták. Olyan fedezeteket szüntettek meg, mint például az éjszakai strandfürdőzést garantáló forrás, de áldozatul esett az Eger Advent büdzséje is. Aztán megakadályozták a felsővárosi sporttelep több mint 50 millió forintos beruházását, ráadásul indok nélkül. Szétverték a Média Eger költségvetését is, komoly pénzeket vonva el, dacára annak, hogy azt a fajta propagandát, amely 2019 előtt volt, megszüntettük. Ezek azt igazolják, hogy sokakat a „minél rosszabb, annál jobb” elve vezet, amelynek egy kárvallottja lehet: Eger.
Ezért hívja össze a képviselőket, hogy döntsenek a közgyűlés feloszlatásáról? Bár mire ezek a sorok megjelennek, már tudjuk a végeredményt, de csak megkérdezem: mire számít?
Igen, ugyanis a tegnapi nap azt mutatta, hogy ez a jövőben mindig így lesz. És itt nem arról van szó, hogy sem rám, sem az észérvekre nem hallgatnak, de például a gazdasági vagy a vagyongazdálkodási iroda szakembereire sem, hogy a jegyző úr jogi álláspontjáról már ne is beszéljek. A lényeg: városunk így legfeljebb vegetálni tud. S hogy mire számítok a rendkívüli közgyűlésen? Véleményem szerint nem merik meglépni a feloszlatást, mert az új választást jelentene, egyben azt is, hogy el kéne számolniuk az eddig végzett munkájukkal az egri polgároknak.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
