Október 22-e a dadogás elfogadásának világnapja. Az elnevezés egyúttal felhívás, hogy ne gúnyolódjunk beszédhibás társainkon, hiszen a pozitív hozzáállásunk már önmagában oldja a dadogó görcsét, feszültségét. A probléma jó esélyekkel gyógyítható, hiszen a felnőttek körében már alacsonyabb az esetek száma. Víghné Pogány Rózsával, a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Egri Tagintézményének mesterlogopédusával a dadogás okairól és fejlesztési lehetőségeiről beszélgettünk.
Mit tudhatunk a dadogás hátteréről, milyen tényezők blokkolhatják a természetes beszédfolyamatot?
A dadogás kommunikációs zavar, mely gátolja a kapcsolatteremtést. Pszichológiai, pedagógiai, orvosi szempontú megközelítése egyaránt létezik, de abban egyetértenek a szakemberek, hogy komplex problémáról van szó, melynek kialakulásához több tényező hozzájárul. Hátterében állhat kora gyermekkori idegrendszeri sérülés, örökletes hajlam, pszichés tényezők, a gyermeket körülvevő szociokulturális miliő. Tehát belső és külső okok egyaránt okozzák. Fermau Horn nevéhez fűződik a gátláskörelmélet, amely láncreakcióként képzeli el a folyamatot. Az első láncszem a félelem, ami átalakul feszültséggé, s létrejön a légzés-, hang- és beszédgátlás.
Milyen életkorhoz köthető leggyakrabban ez a kommunikációs hiba, és mikor érdemes vele szakemberhez fordulni?
Az esetek 80 százalékában 7-8 éves kor előtt megjelenik. Az igazán kritikus életkor a 3-4. életév. Ekkor alakul ki az én-tudat, az én-élmény funkciógyakorlása, s ha nem megfelelő a környezeti ráhatás, akkor egy bizonytalan én alakulhat ki, ami a dadogás bölcsője lehet. 3-4 éves korban alakul ki az összefüggő beszéd, hirtelen megnövekszik az aktív szókincs, és erőteljesen fokozódik a közlésvágy a gyermekben. Beszédszervei még nem olyan ügyesek, hogy a gondolatait követni tudják, és a nyelvi ügyetlenség előidézheti a nem folyamatos beszédet. Ez még nem valódi dadogás. A kisgyerek észre sem veszi, hogy megakad, magatartása gondtalan, energikus. Ha a környezet ráirányítja a figyelmet a beszédére, és mindig javítja, akkor az érzékenyebb gyerekek elbizonytalanodnak, kialakulhat a beszédtől való félelem, ami valódi dadogásba torkollhat. Wendell Johnson amerikai pszichológus mondása szerint „a dadogás nem a gyerek szájában keletkezik, hanem a szülők fülében”. Azzal segíthetünk, ha elfogadóak vagyunk; olyan feltételeket teremtünk, ahol a gyermek egészségesen fejlődhet, biztonságban érzi magát; időt, teret, alkalmat kap a világ megismerésére. Ha a nem folyamatos beszéd 3-6 hónap elteltével sem múlik el, a gyermek erőlködik, elnyújtja a szavak elejét, és elveszti beszédkedvét, akkor szükséges szakember segítségét kérni.
Úgy tapasztaltam, hogy az érintettek nem mindig ugyanazzal az intenzitással dadognak.
Igen, ilyen a dadogás természete. Bizonyos helyzetek felerősítik a tüneteket, más helyzetek enyhítik. A dadogók érzékenyek az időjárás-változásra, a hormonális változásokra, jól érzékelik a szülők és a környezet hangulatváltozásait. Éneklés, versmondás, szerepjátszás, suttogás közben vagy ha egyszerre beszélünk, csökkennek a tünetek.
Milyen módszerek segíthetik a gyógyulást?
Az egri tagintézményben Balázs Eszter Komplex Művészeti Terápiás Programja alapján építettük fel a saját módszerünket. A foglalkozásokat páros óravezetéssel, pszichológus kollégával együtt tartjuk, amelyeken mi is egyenrangú félként veszünk részt. Mászunk, állatok bőrébe bújunk, zenére táncolunk, festünk, gyurmázunk, rajzolunk a gyerekekkel együtt. Elfogadó, szeretetteljes légkört biztosítunk. Mesélünk, ábrázoljuk a mese szereplőit rajzzal, festéssel, gyurmázással, vagy dramatizáljuk jelmezbe bújva. Koncentrált lazítással zárunk, és mindig megbeszéljük, mi tetszett vagy nem tetszett a foglalkozáson. Az óvodások csoportjában a légzés, a lágy hangindítás tanulása játékos formában, indirekt módon történik. Iskoláskorban már több a direkt elem, a beszédtechnika.
Mennyi idő szükséges a teljes gyógyuláshoz?
A szülők gyakran teszik fel ezt a kérdést, de nincs egységes recept. A családi- és beszédanamnézis, a beszéd vizsgálata, a szülőkkel való foglalkozás segít az okok feltárásában. Elsődleges célunk az önbizalom, az elfogadás erősítése, az önértékelés növelése. Amikor a gyermek megtapasztalja, hogy ügyes, szépen tud táncolni, rajzolni, együtt játszani, jó ötletei vannak, akkor ez lesz a fontos, nem az, hogy akadozva beszél. Megerősödik és ezzel párhuzamosan a dadogás is enyhül.
A tapasztalatok alapján mennyire elfogadó az iskolai közeg, be tudnak illeszkedni?
Toleránsabbnak, segítőkészebbnek és empatikusnak kell lennünk. Tanárként például nem feleltetném a dadogó gyereket a többiek előtt, ha ő nem szeretné. Sok bántás éri őket, főleg a kamaszokat. Vannak, akik emiatt zárkózottá, elszigeteltté válnak, nem szívesen járnak iskolába, és nincsenek társas kapcsolataik, mert nem tudnak beilleszkedni. Az a szerencsés, aki elfogadó barátra, társakra talál. A szemléleten még van mit változtatnunk.
Az önzetlen segítségnyújtás, a biztonságot adó légkör, az odafigyelés, az elfogadás, a hiteles kommunikáció egyaránt hozzájárul a pozitív változáshoz.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
FOTÓ: CSÁK-NAGY KRISZTA
