Extraprofitadó, magas infláció, gyengülő forint, emelkedő árak – ezekkel a fogalmakkal találkozunk nap mint nap a magyar gazdaság helyzetéről szóló hírekben, közvetlen környezetünkben. Hatásukról dr. Csorba Lászlóval, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Gazdaságtudományi Intézetének adjunktusával beszélgettünk.
Több ágazatban (bankok, energiaipar, biztosítók, kiskereskedelem, gyógyszerforgalmazók, telekommunikációs cégek, légitársaságok) vet ki extraprofitadót a kormány 2022. július 1-től, ebből idén több mint 800 milliárd forint, jövőre pedig mintegy 1000 milliárd forint folyhat be a rezsi-, illetve a honvédelmi alapba. 2023-tól ismét bevezetnék a reklámadót is. A forint történelmi mélyponton, júniusbann 400 forint fölé ment az euró árfolyama. A magyarországi infláció is egyre emelkedik, az európai uniós átlag feletti. A májusi, hivatalos inflációs mutató 10,7 százalék volt.
A kormány mindeközben arról számol be, hogy az első negyedévben 8 százalékkal nőtt a magyar gazdaság, a magyar beruházási ráta az egyik legmagasabb az Európai Unióban, magas a foglalkoztatási szint, folyamatosan nő a bruttó átlagkereset. Van-e okunk aggodalomra?
Az említett adat a tavaly májusi adathoz viszonyítható, vagyis májusban majdnem 11%-kal nőttek az árak az előző év azonos hónapjához képest. Amikor nő a gazdaság, van egy természetes infláció. Ha van egy 4-5 százalékos gazdasági növekedés, az jellemzően párosul egy 3-4 százalékos inflációval, és olyankor a nemzeti bankok nem avatkoznak be a folyamatba. Ha beavatkoznának, az félő, „lehűtené” a gazdasági növekedést. Ebben a 11 százalék inflációban benne van tehát a gazdasági növekedésből adódó rész, illetve az energiahordozók eddigi áremelkedése miatti 3-4 százalék, valamint az emberek jövőre vonatkozó várakozásaiból adódó infláció. Ugyanis, ha az emberek tartanak az áremelkedéstől, akkor az árak tényleg nőni is fognak, ha úgy tetszik, az emberek beárazzák a saját félelmeiket. A termelők és a kereskedők is érzékelik ezt a várakozást, így emelhetnek. Más helyzetben nem emelhetnének, főleg ennyit, de most mivel tudják, hogy ez benne van a levegőben, a vásárlók nem fognak emiatt elpártolni tőlük, megteszik. Tartósan nem jó, ha az emberek borúlátók, már csak azért sem, mert nem tesz jót a gazdaságnak. Az ilyen helyzetekre létezik egy megszokott orvosság, az úgynevezett kincstári optimizmus. Vagyis a Magyar Nemzeti Banknak és a Kormánynak is szinte kötelessége, hogy nyugalmat, derűlátást sugározzon, persze, a mindenkori lehetőségekhez képest. Így, ha kevésbé várják az árak emelkedését az emberek, kevésbé is fogadják el azt, s a jó orrú termelő, kereskedő ezt máris megérzi, s megtorpan az árak növekedésének üteme.
A háború kitörése óta a régióban a magyar deviza veszített leginkább az értékéből. Mi ennek az oka?
Az euró 400 forintos árfolyama már egy évvel ezelőtt is reális lett volna. Az árfolyamok lényegében matematikai alapon határozódnak meg, de ezt egy kicsit megbolondítja az, hogy milyen kereslet van a forintra, vagy pl. az euróra, és milyen a kínálat. A forint inflációja folyamatosan magasabb volt az elmúlt években is, mint az euróé, dolláré, így matematikai alapon időnként ez a forint gyengülésében kell, hogy megjelenjen. Az árfolyamok nem napi szinten reagálnak az inflációra, hanem időszakonként. Időnként van egy lépcső, amin a forint lejjebb lép. Évtizedek óta megszoktuk, de egyáltalán nem törvényszerű, hogy a forint gyengülése gyengülő gazdaságot takar. Sőt, növekvő gazdaságnál nagyobb lehet az infláció is. Ha túl erős marad a forint, az azt jelenti, hogy itthon is kevésbé tudjuk értékesíteni például a magyar termékeket, jobban megéri esetleg a szlovák tejet megvásárolni. Túl erős forintnál lecsökken a magyar export, ami ilyen kis ország esetében létfontosságú. Vagy például a Balaton is ezért került korábban a háttérbe, hiszen a túl erős forint miatt túl olcsó volt Horvátország. A mostani árfolyamok mutatják a reális helyzetet. Nem a háború, vagy bármi baj miatt gyenge most a forint, és tartósan be kell rendezkedni ilyen árfolyamra, sőt további gyengülés sem zárható ki. Gazdaságpolitikai szempontból nem rossz hír tehát a 400 forintos euró. A gyengülés nagyon kedvez az exportnak, mert a kereskedők ugyanannyi euróért exportálnak, de több forintot kapnak érte. Az import természetesen drágul, így például a külföldről hozott élelmiszerek is, de ez jót tehet a magyar termelőknek, hiszen például így újra versenyképesebb lehet a hazai élelmiszeripar és mezőgazdaság, vagy a turizmus. Most ezek az ágazatok újra erőre kaphatnak.
Miért épp ezeken a területeken vezeti be az extraprofitadót a kormány? Hiszen például az építőipar, az út- és vasútépítés nyereségesebb ágazat, mint például a légitársaságok.
A kormánynak van egy gazdaságpolitikája, amit kiszolgál az adópolitika. Fontos célkitűzés, hogy a rezsicsökkentés amennyire csak lehet, fennmaradjon. A honvédség fejlesztéséhez is több pénz kell, s egyik esetben sem vehetünk igénybe uniós támogatásokat, mert egyik terület sem a gazdasági felzárkózást szolgálja. Tehát többlet-adóbevételekre van szükség, de nem olyanok rovására, akiket a gazdaságpolitika egyébként támogat – például a munkavállalók, vagy a kis- és közepes vállalkozások. Lényegében itt nem is az extraprofitról van szó, hanem arról, hogy olyanok viseljék a többletterheket, akiknek van miből, és a belföldi gazdasági növekedés szempontjából lényegében nem számítanak. A légitársaságok persze fontosak a belföldi turizmus szempontjából, de a Kormány vissza szeretné vásárolni a Liszt Ferenc Reptér üzemeltetését, így most egy kicsit anyagilag nehezíti a működését. A termelő ágazatokat nem adóztatják. Az építőipar a gazdasági növekedés motorja, a szállodaipar, turizmus sem szenvedhet, főképp a szezon idején. Ne feledjük, ezek támogatott szektorok, további adóztatásukkal a Kormány a saját támogatásából venne vissza. Ha innen szeretne több „pénzt látni”, akkor egyszerűen kevesebb támogatást nyújt, nem kellenek újabb adók.
Hogyan hathat a gazdaság helyzete a munkaerőpiacra?
A gyenge forint már érezteti a hatását, csökkent az import, nőtt az export, javultak a kilátásai a belföldi turizmusnak is. Ugyanakkor a gyenge forint vonzza a külföldi turistákat. Bármit, amit előállítunk, most olcsóbbnak tűnik külföld felé, és ez bővíti a keresletet. Ez nagyon jó hír a munkaerőpiac szempontjából. Úgy tűnik, a háborús helyzethez is – mint a legtöbb rosszhoz – tud alkalmazkodni a gazdaság. Ez nem nyerészkedés, egyszerűen a vállalkozások fenn akarnak maradni, s legális keretek között igyekeznek boldogulni. Legyenek is ilyenek, mert ez tartja fenn a termelést, a piaci pozíciókat, s így a munkahelyeket is. A 10% körüli infláció tartóssá válása, esetleges növekedése a fűtési szezon kezdetével gond lehet minden szempontból, de reménykedjünk, hogy addigra beköszönt a béke a szomszédságunkban is.
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
