Akár már jövő nyáron megindulhat a gyógyítás az egri magánkórházban
Az elmúlt években cikkek sorát lehetett olvasni arról, hogy a TritonLife Csoport célja egy olyan – az egész országra kiterjedő – magánegészségügyi rendszer kialakítása, amelyben járó- és fekvőbeteg-ellátást végző intézmények egyaránt helyet kapnak. A vállalkozás napjainkban már nemcsak fővárosi egységekkel rendelkezik, lévén tavaly ősszel Debrecenben átadták az első vidéki magánkórházukat, amit több vidéki nyitás követ még 2021-ben. A csoport, amelynek konszolidált árbevétele ez évben 10 milliárd forint körül alakul, több mint 300 orvost és ugyanennyi szakdolgozót foglalkoztat. A dolog számunkra, egriek számára azért is érdekes, mert az utóbbi időben több hír is felröppent arról, hogy a TritonLife a cívisváros után a hevesi megyeszékhelyen tervez egy egységet létrehozni. Hogy miért épp Egerben? S hogy mikortól és milyen tevékenység zajlik majd a Maklári úti létesítményben? Egyebek mellett erről kérdeztük Haraszti Pétert, a cég alapító-tulajdonosát, vezérigazgatóját.
Bevallom, amikor egyeztettük e beszélgetés időpontját, nagyon meglepett, hogy Ön nemcsak egri, de itt is él, ez ugyanis az interjúkban nem hangzott el. Viszont részint meg is válaszolja azt a kérdést, hogy egy Eger méretű város miért érdekes a TritonLife számára. Noha nem hiszem, hogy csak érzelmi szempontok játszottak közre a döntésben…
Tény, hogy Eger nem azon nagyvárosok közé tartozik, amelyekben az első körben szeretnénk jelen lenni – mondja Haraszti Péter –, vagyis nem hasonlítható Debrecenhez, Győrhöz vagy Miskolchoz, de főként az motiválja a beruházásunkat, hogy itt lakom. Meggyőződésem szerint ugyanis Egerben is igény van arra a magasabb színvonalú egészségügyi ellátásra, amelyet biztosítani szeretnénk. Legalább ennyire fontos, hogy az orvosok részéről is mutatkozik hajlandóság arra, hogy a mindennapi munkájukon túlmenően is végezhessenek gyógyító tevékenységet. Ez utóbbi nem feltételezés, hiszen korábban felkeresett egy Egerben dolgozó, ismert orvos, aki elmondta, hogy jó lenne, ha a városban is megjelennénk, mivel ő és a kollégái szívesen vállalnának plusz feladatokat nálunk.
Ha jók az információim, itt – eltérően Debrecentől – nem a szó klasszikus értelmében vett kórházat működtetnek majd…
Így van, járóbeteg-ellátásban és egynapos sebészetben gondolkodunk. És hogy milyen területeken szeretnénk szolgáltatást nyújtani? Nos, az elsők között kell említenem a nőgyógyászatot, illetve az ortopédiát: részint azért, mert országosan ezekben vagyunk talán a legerősebbek – így tehát adottak a magas szintű szakmai feltételek –, másfelől a páciensek részéről ezek iránt tapasztalható jelentős igény. De ide sorolhatnám az urológiát és az általános sebészetet is. Ami a járóbeteg-ellátást illeti, ott akár egy ennél szélesebb spektrumot is megvalósíthatónak tartok.
Többször szóba kerültek már az orvosok, és nem véletlenül, mert a megfelelő szakemberek léte kulcskérdés a gyógyításban is. Ha jól értem, ők nem főállásban, alkalmazottként tevékenykednének Önöknél, hanem vállalkozókként, kvázi másodállásban…
Pontosan. És itt nem pusztán arról van szó, hogy a mostani lehetőségeink nem is engedik meg, hogy sok alkalmazottal működjünk… Azt sem szeretnénk, ha ők elhagynák a jelenlegi munkahelyüket, tehát például a Markhot Ferenc Oktatókórházat, ahol így esetleg nehézségek támadnának. De, ha itt is, ott is dolgoznak, az mindenkinek előnyös: jó mindenekelőtt a betegeknek, jó az orvosoknak, hiszen legálisan egészíthetik ki a jövedelmüket – ami a hálapénz eltűnése után nem mellékes körülmény –, s természetesen jó a kórháznak is, mert segít itt tartani a szakembereiket, akik nem más városokban, ne adj’ isten külföldön próbálnak meg boldogulni. Arról már nem is beszélve, hogy több szakmában is vannak kiválósági központjaink, ami azt jelenti, hogy a nálunk munkát végző orvosok továbbképzése, szakmai fejlődési lehetősége adott. Azt talán mondanom sem kell, hogy a megyei kórház ennek ismét csak a hasznát látja. Egyébiránt ma is van olyan egri orvos, aki rendszeresen jár hozzánk Budapestre, ahol többek között új eljárásokat sajátít el.
Már megvan a csapat, amellyel indulnak?
Ez még a jövő zenéje, szerintem nem érdemes ennyire előreszaladnunk.
Érdekelne, miért véli, hogy Magyarországon létjogosultsága van a magánegészségügynek, ami ugye, egy fizetős „műfaj”, szemben az állami, úgymond „ingyenes” ellátással. Igaz, utóbbiért is fizetünk, de ezt az emberek többsége mégsem így éli meg…
Az ingyenesség dolgába most nem bonyolódnék bele, amiként azzal sem foglalkoznék, hogy milyen is az állami egészségügyi ellátás, illetve milyennek kellene lennie. Egy azonban bizonyos: hazánkban is mind többen és többen igénylik, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legmagasabb szintű ellátáshoz juthassanak. Ezt szeretnénk saját eszközeinkkel biztosítani. Ha innen nézzük a dolgot, akkor afféle kiegészítői vagyunk az állami ellátásnak, amelynek a válláról jelentős terheket veszünk le. Ott vannak például a meglehetősen hosszú kórházi várólisták… Azzal, hogy mi is bekapcsolódunk a gyógyításba, segítünk ezeken rövidíteni, vagyis tehermentesítjük az állami szférát.
Ha már állami egészségügy… Melyek azok a pontok, ahol versenyelőnyük van vagy lehet?
Az előbb már szó volt az ellátás gyorsaságáról, ám az igazi kulcsszó szerintem a „minőség”, a magas szakmai színvonal. Nem kétséges persze, hogy akadnak olyan gyógyítási területek, amelyeknél ez idő szerint nincs alternatívája az állami ellátásnak, de olyanok is bőven vannak, ahol a magánegészségügy dominál vagy dominálhat. Hiszen tudott, hogy a fogászat vagy a szülészet-nőgyógyászat terén a privát megoldások már régóta léteznek és meghatározzák a piacot. Igen beszédes adat, hogy csak a fővárosi magánkórházunkban évente közel kétezer babát segítünk a világra.
Befejezésül arra lennék kíváncsi, vajon mikor indulhat a gyógyítás az egri létesítményükben…
Pillanatnyilag a tervezés folyik. Ha ennek során, illetve a kivitelezéskor nem ütközünk jelentősebb akadályokba, úgy a jövő év nyarától várhatjuk a segítségre szoruló embereket.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
