Dr. Maszárovics Zoltánnal, az egri kórház orvosigazgatójával beszélgettünk
Bár néhányan bíztak abban, hogy Magyarország valahogy elkerülheti a koronavírus-járvány negyedik hullámát, a szakemberek nagy többsége úgy vélte, mi sem úszhatjuk meg a dolgot, lévén a beoltottak és a fertőzésen már átesettek száma megközelítően sem elegendő ahhoz, hogy a virológusok által oly gyakran emlegetett nyájimmunitásban reménykedhessünk. És hát, tényleg, szeptember első napjaitól kezdve az adatok elkezdtek romlani, legyen szó a fertőzöttek, a kórházban vagy épp lélegeztetőgépen lévők számáról, hogy az elhunytakról már ne is beszéljünk. Vajon a vírussal már meglehetősen hosszú ideje harcoló egészségügy miként igyekezett felkészülni a járvány újbóli támadására? És mit tehetünk mi, hétköznapi emberek azért, hogy minél sikeresebben óvjuk meg a súlyos betegségtől önmagunkat, a családunkat, no és persze, azon közösségek tagjait, amelyekben megfordulunk? Többek között erről kérdeztük dr. Maszárovics Zoltánt, a Markhot Ferenc Oktatókórház orvosigazgatóját.
Most, amikor beszélgetünk, szeptember van, és csak sejteni lehet, hogy október elején, amikor ez az írás megjelenik, hol tart majd a járvány. Felkészültek az esetszámok növekedésére? Egyáltalán: fel lehet készülni arra, hogy esetleg épp olyan megfeszített munka vár Önökre, mint ez év tavaszán?
Nemcsak hogy fel lehet, de fel is kell készülni – mondja dr. Maszárovics Zoltán –, noha szeptember első napjaiban a járványt jellemző grafikonok görbéi nem mutatnak olyan meredek emelkedést, mint a harmadik hullám során. Ám akár így marad a dolog, akár változik, kórházunk képes megoldani a rá váró feladatokat. Egyfelől a szükséges fertőtlenítőszerek, védőfelszerelések megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésünkre, másrészt az első vonalban lévő osztályok – a Belgyógyászati-Infektológiai Centrum, a központi intenzív, illetve a sürgősségi osztály – készen állnak a fertőzöttek fogadására. De ugyanilyen fontos, hogy a harmadik hullám idején felépítettük a Covid-19-betegek ellátásának teljes rendszerét, utóbbiak tesztelésétől kezdve a gyógyításukig. Vagyis van egy bejáratott eljárásrend, ami a gyakorlatban is jól vizsgázott. És végül említenék még két, rendkívül lényeges körülményt: az egyik, hogy dolgozóink felvették a védőoltást, a másik pedig, hogy a munkánk folyamán támaszkodhatunk azokra a tapasztalatokra, amelyek a járvány elleni eddigi küzdelemben felhalmozódtak.
Ön is arra számít, hogy sok fertőzött lehet a negyedik hullámban is, de talán a súlyos betegek és az elhunytak száma nem lesz akkora, mint korábban?
Valahol igen, bár egy pandémia mindig tartogathat meglepetéseket. Mindenesetre rendkívül sokat számít, hogy időközben milliókat beoltottak, ami jelentős mértékben fékezheti a járványt. Ez ellen hat viszont, hogy az előttünk álló időszakot szeretnénk korlátozások nélkül végigcsinálni. Remélem, nem az történik majd, hogy amit nyerünk a vámon, elvesztjük a réven.
Igen, a kormányok mindenütt szeretnék elkerülni a drasztikus intézkedéseket, hiszen az emberek a még oly egyszerű előírásoktól is irtóznak, mint amilyen a kötelező maszkhasználat. Ön hogy látja ezt?
Jómagam a közösségi terekben, zárt helyeken – például nagyobb rendezvényeken, áruházi vásárlás vagy épp tömegközlekedés során – mindenképp javasolnám a maszk viselését. És az is jó lenne, ha azokat, akik annak ellenére is hordanak maszkot, hogy az nem kötelező, nem gúnyolnák, ne adj’ isten közösítenék ki, mert ők csupán önmagukat, a szeretteiket, illetve az embertársaikat akarják megóvni.
Sokadszor kerül szóba az oltás, ami érthető, hiszen a járvány ellen ez az egyedüli fegyverünk. Ám a vakcinák ellenzőit ezzel sem lehet meggyőzni. Miért?
Az emberek más-más miatt utasítják el az oltást. Egyesek magától a tűtől, a szúrástól félnek, mások hisznek a különböző összeesküvés-elméletekben, megint mások az internetről kifejezetten azokat az írásokat szedegetik össze, amelyek a vakcinákkal szembeni érveket sorakoztatják fel – figyelmen kívül hagyva az ezektől eltérő véleményeket –, és természetesen olyanok is akadnak, akik szűkebb-tágabb környezetében valamikor valamilyen oltásnak volt bizonyos mellékhatása.
Az előzőekben említette az egészségügyiek kötelező oltását. Ám vannak országok, ahol nem csupán nekik írják ezt elő, hanem más területek dolgozói számára is. Egyetért ezzel?
Teljesen. Méghozzá azért, mert meggyőződésem szerint a közösségi érdek ez esetben is felülírja az egyéni érdeket, s a döntéshozóknak erre kell figyelemmel lenniük. Úgy gondolom, jól meghatározott csoportok esetében egy ilyen intézkedés lehet nagyon is indokolt. Megjegyzem, nem véletlen, hogy hazánkban is jó ideje létezik a kötelező védőoltások rendszere, amely tökéletesen bevált. Azon pedig egyáltalán nem kell csodálkozni, hogy az egészségügyben kötelezővé tették az oltást, hiszen például a hepatitis B elleni is az. Akinek ez nincs meg, nem is vállalhat nálunk munkát.
Ha már itt tartunk… Voltak, akik inkább elmentek a kórházból, mint hogy beoltassák magukat?
Elenyésző számban. A tovább dolgozók mindnyájan felelősségteljes magatartást tanúsítottak, ami szerintem egy egészségügyi alkalmazottól joggal el is várható.
Mi a helyzet a gyerekekkel, hiszen azt látjuk, hogy világszerte egyre fiatalabb korosztályok számára válnak elérhetővé az oltóanyagok?
Ha engem kérdeznek, én csak ajánlani tudom a szülőknek. Nekem is van három gyermekem – kettő már felnőtt, a legkisebb 12 éves –, és valamennyien be vannak oltva. Vagyis nem csak érvelek az oltás mellett, de a családom esetében is nagyon fontosnak vélem azt. Megjegyzem, a gyermekeknél rendre igen magas ellenanyagszintek alakulnak ki, ami nem csupán a megbetegedést, de a fertőzés átadását is nehezíti.
Magyarországon mód van harmadik oltás felvételére is. Feltételezem, ezt helyes lépésnek ítéli…
Természetesen. Jó és fontos döntésnek vélem. Ám van valami, amit ennél összehasonlíthatatlanul lényegesebbnek tartok: jelesül, hogy az első két oltást minél gyorsabban és minél többen felvegyék. Úgy hiszem, a járvány elleni harcban ez az, amivel valaki a legtöbbet teheti önmagáért, a családjáért és a nagyobb közösségért.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
