Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus
Hazánk legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Egerbe látogat! A szépasszonyvölgyi Márai Szabadtéri Színpadon két fergeteges mesedarabot, a Csipkerózsikát és a Sárkánymesét mutatják be 2020. augusztus 9-én. A látványos produkciókról a társulat igazgatójával, művészeti vezetőjével, Zsuráfszky Zoltánnal beszélgettünk. Kossuth-díjas koreográfusunk vallja, hogy hiába vesztettünk csatákat történelmünk során, a művészetben, így a táncban is mindig hőseinkből, valamint azokból a mártírokból indulunk ki, akik olyan emléket hagytak ránk, hogy legyen erőnk az újrakezdéshez.
Milyen produkcióra számíthatnak azok, akik Egerben megnézik a Csipkerózsika és Sárkánymese c. darabot a Márai Szabadtéri Színpadon?
Nagyon örülök, hogy Egerbe is elvihetjük a Csipkerózsika c. alkotásunkat, amelyet már számtalan alkalommal nagy sikerrel játszottuk országszerte. Rendkívül mozgalmas és lendületes – nagyjából 50 perces – darab, ahol a táncosok varázslatos jelmezekben egy egyszerű díszleten lépnek fel, amely enek köszönhetően adódóan bárhol könnyen felállítható.
A Grimm fivérek által írt történet adja a produkció vázát, amelyet mi úgy dolgoztunk fel, hogy minden tánc, ráolvasás, mondóka, zenei anyagok és motívum magyar nyelvű. A táncosok olyan életet visznek a 19. századi történetbe, hogy szinte valósággá válik a csodaszép királylány és királyfi története. A díszlet részeként színre visszük például a csipkével benőtt palotát is.
A Sárkánymese c. darabban is szintén magyar mesei elemeket táncolnak el a társulat táncosai. Mindkét mesét Zs. Vincze Zsuzsa, feleségem írta át táncra. Utóbbi esetébe kértem, hogy legyen sárkány. A darab alaptörténete, hogy szerencsét próbál a három testvér, akiknek mindeközben különböző kihívásokkal kell szembenézniük. Egy asztaloshoz szegődnek, akitől különböző ajándékot kapnak. Ám az intelmek ellenére csak bemennek a kocsmába, ahol a kocsmáros ellopja kis asztalkájukat, valamint a magából aranypénzt kipergető szamarukat. A legfiatalabb testvér kiszabadítja a királykisasszonyt, de színre visszük azt is, hogy éjszakánként miként lopja a fáról a titokzatos boszorkány a szalonnát. Ugyancsak izgalmasan jelenik meg az is, ahogy a testvérek legyőzik a boszorkányt és a sárkányokat. Végül a királyfi egybekel a királykisasszonnyal, és apjától megkapja az egész királyságot.
Mikor és milyen darabbal jönnek az Egri Gárdonyi Géza Színházba az őszi évadban?
Topolánszky Tamás, tánckoreográfus – az Egri Gárdonyi Géza Színház tánctagozat vezetője – meghívására visszük a teátrumba Tenkes kapitánya c. előadásunkat két alkalommal. Az elsőt szeptember 25-én (péntek) tartjuk.
Mit jelentenek Önnek az alkotásokban megformált hős karakterek?
A magyar történelemben és irodalomban is fontosnak tartjuk a forradalmi hősiességet.
Hiába vesztettünk csatákat történelmünk alatt, a művészetben, így a táncban is mindig a hőseinkből és azokból a mártírokból indulunk ki, akik olyan emléket hagytak ránk, hogy legyen erőnk az újrakezdéshez.
Benyovszky Móric alakjáról például egész estés programot készítettünk. Ugyancsak készült darab Dózsa Györgyről, a Kiegyezésről, a Rákóczi-szabadságharcról, az 1848-as honvédekről, vagy a világháborús hősi halottakról is.
Koreográfiáinkat úgy készítjük el, hogy hőseink, akikkel azonosulni tudunk és szeretjük őket, hitelesen jelenjenek meg az alkotásokban. Mindezt a néptánc formanyelvével próbáljuk kifejezni. A munkák megalkotásakor olyan zeneszerzőket és zenei párhuzamokat keresünk, hogy a hősies elemeket ki tudjuk emelni.
Milyen emlékek fűzik Egerhez?
A Borsod-Abaúj Zemplén megyei Szikszón születtem. Gyermekkoromban sokszor jártam Egerben, az iskolai kirándulások alkalmával pedig gyakran látogattuk meg az Egri Várat, vagy a Minaretet. Dobó István alakja és az Egri Csillagok kultusza végigkísérte az egész életemet. A Várkonyi-féle film hőseit gyerekkoromban nagyon szerettem. Csaknem 20 éve koreográfus voltam a Béres Attila és Várkonyi Mátyás-féle Egri Csillagok produkcióban, Vidnyánszky Attilával az elmúlt években újra színpadra vittük az alkotást.
Vidnyánszky Attilával már számos nagy volumenű, egész estés darabot készített, amelyek a Nemzeti Színház repertoárjában a mai napig nagy sikerrel szerepelnek.
Így van. Ilyen volt a Csíksomlyói passió, a Körhinta és az említett Egri Csillagok. Mind a három darabban a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közreműködik.
Ezekhez az előadásokhoz nemcsak én adom táncosokat, hanem társrendezőként is tevékenykedem. Nagyon örülök annak, hogy Vidnyánszky Attila a tánc dramaturgiában hisz. Attilával azonos világnézettel rendelkezünk, és nagyon jól kiegészítjük egymást a munkában.
Amikor feleségem, a Körhinta c. – 1956-ban készült – emblematikus film szövegét, annak 60. évfordulója alkalmából átírta, odaadtuk Attilának, hogy olvassa el. Azonnal megragadta a fantáziáját, és ifj. Vidnyánszky Attilával színpadra állítottuk. Később Vidnyánszky Attila tervei alapján megcsináltuk, ugyancsak közösen a Csíksomlyói passiót, amelyet elvittünk Csíksomlyóra, Esztergomba és nagyon remélem, hogy szabadtéri műsorként 2020. augusztus 23-án Debrecenben a nagytemplom előtt fogjuk játszani.
Az Egri Csillagok esetében igen monumentális, amikor 40 táncos megjelenik a színpadon, és ők alakítják a törököket, a magyar hősöket, várvédő katonákat és a tömeget is.
Ezek a darabok nagyon népszerűek, és sokan szeretnék megnézni őket. Az Egri Csillagokra például több ezres előjegyzés van a fővárosi teátrumban.
A Nemzeti Színház mellett természetesen játszunk a Nemzeti Táncszínházban, a Müpában, és számos alkalommal fellépünk vidéken is.
Milyen darabok szerepelnek még a társulat repertoárjában?
A Magyar hősök, csaták és szerelmek c. produkciónk mellett vannak folklór-összeállításunk is, a Kárpátok visszhangja és a Táncrapszódia. „Élő Tánc-Archívum” c. sorozatunk részeként akadémiai anyagokat, valamint eredeti archív filmekről, bizonyos dialektus területeket tanultunk vissza. Élő Tánc-Archívum címmel, eredeti folklórt táncolva, egy-egy mélyfúrást mutatunk be Kalotaszegről, Szatmárról, Mezőségről, Gyimesről. Szeptembertől a Kalotaszeg c. részt játsszuk majd a Nemzeti Táncszínházban, illetve a tervek szerint Keszthelyre visszük a Bonchida és a Kalotaszeg c. műsort.
Hogyan befolyásolta a Magyar Nemzeti Táncegyüttes munkáját az elmúlt időszak?
Ahogy valamennyi társulatnak, a mi programjaink és bemutatóink is csúsztak. Részt vettünk volna a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitó előadásának megszervezésében, amelyben a Magyar Nemzeti Táncegyüttes mellett hagyományőrzők és amatőr táncosok is részt vettek volna. Erre azonban várhatóan csak 2021 szeptemberében kerül sor. Áprilisra volt tervezve Hűtlen feleség címmel egy nagy összművészeti előadásunk ősbemutatója a Müpában – Káel Csaba felkérésére –, amelyet szintén a járványhelyzet miatt nem lehetett megtartani. Ennek is egy évet csúszik a bemutatója. A Művészetek Völgyébe vittünk volna folklór műsorokat. Reméljük, a Nemzeti Színházban az őszi évadban Vidnyánszky Attilával színpadra tudunk állítani egy Trianon-műsort.
Hogyan oldották meg a karantén alatt időszakban a próbákat?
Nem állt le a csapat. Két és fél hónapig mindenki otthonról dolgozott, és folyamatosan végezte azokat a feladatokat, amelyeket rendszeresen kiadtam nekik. Online bejelentkezve kellett hétről hétre bemutatniuk a megtanult gyakorlatokat. Június elején tartottunk két hét szünetet, és június 15-e óta újra együtt, a rendes kerékvágásban dolgozhatunk. Hamarosan például megyünk a Szarvasi Vízi Színházba.
Már alig várja csapatunk, hogy a színpadon a nézők előtt játszhasson.
SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: HROTKÓ BÁLINT, VÁRADI LEVENTE