Beszélgetés Hasilló Annamária szülésznővel, nemzetközi laktációs szaktanácsadóval
A legtöbb anya számára nagyon fontos, hogy a vajúdás és a szülés során olyasvalaki legyen vele, akire támaszkodhat, aki előtt meg mer nyílni, akitől segítségre számíthat. Kutatások bizonyítják, hogy egy olyan személy, akiben az anya bízik, pusztán a jelenlétével is csökkenti a szülési komplikációkat: kevesebb fájdalomcsillapításra, beavatkozásra van szükség, kimutathatóan csökken a fájdalom, a félelem, a feszültség. Hasilló Annamária szülésznő, nemzetközi laktációs szaktanácsadó már hosszú évek óta a természetes szülés és a sikeres szoptatás elkötelezettje. Célja, hogy a szülés-születés élménye mind a babának, mind a mamának a természet rendje szerinti és boldog emlék legyen. A szakember 34 éve dolgozik szülésznőként a Markhot Ferenc Kórházban. Szeptember 25-én vehette át a Heves Megyei Közgyűlés által alapított a Heves Megyei Családokért díjat.
Születésünk élménye halálunkig elkísér – vallja. Miért gondolja így?
A témát kutatók nagy hangsúlyt fektetnek a baba életének első óráira, azok minőségére. Nem mindegy, hogy az egészséges újszülött az édesanyjával maradhat-e születés után közvetlenül bőr-bőr kontaktusban, vagy a rutinmozdulatok miatt hamarabb elviszik tőle. A Markhot Ferenc Kórházban – amely 2010-ben kapta meg a „Baba-Barát Kórház” címet – a családoknak szülés után biztosítjuk az „aranyórát”, ha úgy tetszik aranyórákat is. Az utóbbit akkor, amennyiben ezt az édesanya igényli és jelzi a szakemberek felé. Ennek során a csecsemőt a születés után anyukája mellkasára helyezzük, ilyenkor a kisbaba megpihenhet, ellazulhat. Ez segíti többek között a kötődés kialakulását, az egymásra hangolódást, megalapozza a szoptatás sikerét, valamint hosszú távú hatásai is vannak: például, hogy mennyire lesz bizalma, mennyire tud megnyílni, hogyan viszonyul majd az emberekhez. Orosz Katalin kutató és klinikai szakpszichológus szerint: „életünk első nagy változása egyúttal a születés, mely minden későbbi problémamegoldás alapmintázatává is válik. Azt tanuljuk meg, hogyan kell megváltozni, illetve hogyan lehet egy problémát megoldani. Életünk menetében azután számtalan esemény adódik, amikor ez a minta pereg le, ismétlődik a folyamat.”
Mi vonzotta a szülésznői pályára?
Már 15–16 éves koromban eldőlt, hogy szülésznő leszek, anélkül, hogy egyetlen kisbabát is láttam volna megszületni. Az egri Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolába jártam. Az ápolástan szakoktató tanárnőm, Marosvölgyi Györgyné Kati néni eredeti hivatása szülésznő volt, és olyan nagy lelkesedéssel beszélt a szülésről-születésről, hogy én is beleszerettem.
A háborítatlan szülés híve. Ez mit jelent pontosan?
A szülés egy élettani folyamat, amibe, ha ez szakmailag nem indokolt, nem szerencsés beleavatkozni. Szülésznőként igyekszem az anya működésére, érzéseire, igényeire, kéréseire figyelni, és ez mutatja meg számomra, mennyire nincs „kőbe vésve”, hogy a szülésnek hogyan „kell” történnie, ez mindenkinél más és más. Talán ezért is kívánatos az anyákban erősíteni azt az ösztönös tudást, hogy képes megszülni gyermekét, a babája képes megszületni, és képes kapcsolatban maradni a természet folyamataival. Azonban a tudomány támogatásának is jelentős szerepe van. Amikor a természetes folyamatokban eltérés mutatkozik, akkor létjogosultsága van a beavatkozásoknak is.
A szülés, születés kultúrája teljesen átalakult, megváltoztak a várandósok szüléssel kapcsolatos elvárásai is. Ön hogyan látja ezt a folyamatot?
A szülés eredetileg családi esemény volt. A nőknek mindig is szükségük volt fizikai és lelki támaszra, bátorításra, együttérzésre. Az idősebb nőrokonok, barátnők és a bába segített leggyakrabban. Mindig a közelben volt valaki, a szülő nőt nem hagyták magára. Az asszonyok együttléte, a generációkon átívelő tudás továbbadása erős hitet és biztonságot adott az asszonyoknak. Amint a szülés a kórház falai közé került, ez megváltozott. Szakmai körökben ezt úgy emlegetjük, hogy a Nő vagy szül, vagy fél. A kettő együttes jelenléte elakadásokhoz vezethet. Egy idegen környezetben kell teljes ellazultságban és biztonságban éreznie magát ahhoz, hogy a szülés a maga természetességében meg tudjon történni. A jó hír az, hogy a kórházban is megvalósítható egy „ideális”, örömteli szülés. Egyre több anya készül fel tudatosan az optimális életkezdetre. Ez egy tanulási folyamat, és a tanulási folyamatot támogató helyszíneket keresnek fel. Ide érdemes sorolni Egerben a Pocaklakó találkozót, a Szoptatást Támogató Anyacsoportot, az anyacsoportban ingyenesen működő könyvtári kölcsönzéseket, az egyéni hangolódásokat és a kismamajógát is.
A kismamák mennyire fogadják el a tanácsait?
Amit én hozzá tudok tenni ehhez a készülődéshez, az a hiteles információk átadása, és a gyakorlatban való tapasztalás kísérése. Mindenki története más és más, a törekvések „megszülik” azt az élethelyzetet, ami valóban az övék. A mottóm: hozzuk ki a jelenlegi helyzetből a legjobbat!
A szakmai cél persze az időben, magától megindult szülés, az anya-baba ritmusában történő előrehaladás, és hogy a megszületés minél kevesebb beavatkozással történjen. Erre épül rá a szülést, születést követő, 6 hónapig tartó, kizárólagos, válaszkész szoptatás, amelyet megfelelő, biztonságos és kielégítő táplálás követ, miközben a szoptatás folytatódik két éves korig és azon túl. A kulcsszó a válaszkészség, amit kellőképpen beolajoz a szülés-születés minősége. Mire adunk választ? A gyermekünk egyéni-egyedi működésére. Hiszen az anya szül, a gyermek születik, és ezt követően az anya szoptat, a gyermek pedig illeszkedik a mellre. Ezt az illeszkedést tanulnia kell, hiszen hiába születik a baba szopási reflexszel, de azt még soha nem gyakorolta. A begyakorlási idő első 6 hetében pont ezért szerencsés, ha ezt mellen teheti meg, és nem kerül a szájába valami olyan eszköz (cumi, cumisüveg, bimbóvédő), ami ezt a vele született sajátosságot más irányba viheti.
SZERZŐ: DR. SOMOGYI KINGA
