Kiemelkedő tevékenysége elismeréseként, és a város hírnevének öregbítéséért kapott díszpolgári címet a közgyűlés döntése alapján Magyar-Kalotay Rózsa röplabdázó. Ez az év számára az évfordulók éve: 30 éve nyerte meg a csapattal az első bajnoki aranyérmet, 40 éve van a pályán, és idén töltötte az 50-et.
Díszpolgárnak lenni rangos elismerés. Már maga a jelölés is megtisztelő, a díjazott számára pedig egy megható visszajelzése annak, hogy a város vezetése, döntéshozói úgy értékelik, munkájával, tudásával sokat tett a városért. Az idei kitüntetett Magyar-Kalotay Rózsa egri születésű röpladázó, aki elárulta: nem számított erre a címre, az átvételkor elsírta magát a meghatottságtól.
Mikor ismerkedtél meg ezzel a sportággal?
Sportcsaládból származom, édesanyám válogatott atlétikázó, édesapám szertornász volt. Háromévesen kezdtem el sportolni, de akkor, mint oly sok kislány, a ritmikus sportgimnasztikát választottam. Nyolc év eltelte után azonban elcsábultam a röplabdához. 12 évesen Bodnár János látott bennem tehetséget, és felvitt a felnőtt csapathoz. 16 évesen kerültem az ifjúsági válogatottba, és rá egy évre az egri csapattal 3. helyezettek lettünk az országos bajnokságban. 1991-ben Kacziba István edző munkája alatt – vidéki városként először – megnyertük az aranyérmet. Én nem voltam igazán röplabdás alkat, hisz nem voltam elég magas, viszont nagyon ruganyos tudtam lenni. Többnyire feladót, vagy feladó átlót játszottam, de szinte minden posztra be tudtak rakni. Mikor behozták a liberó posztot, Egerben velem teszteltették. Ez nagyon tetszett, mert alacsonyabb, de fürge játékosra volt szükség. 2000-ben sajnos megszűnt Egerben a röplabda, majd két év miskolci kitérő után visszatértem itthon az NB II-be, ezután alapítottam meg az Eger Old Girls csapatot Heves megyében. 2012-ben volt egy Achilles-ínszakadásom, és utána sajnos az aktív pályafutásomat be kellett fejezni, azóta játékvezetőként dolgozom.
Mi kell a kitartáson és a tehetségen kívül ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a sportágban?
Technika és taktika. Ezen kívül fejlett koncentrációs készség, fegyelem és természetesen csapatjátékosi szellem. Ezt a díjat is úgy fogom fel, hogy nemcsak az én érdemem, hanem a csapattársaimé, és természetesen a családomé, hiszen öt gyermek mellett értem el ezeket a sikereket. Sokat köszönhetek a férjemnek, aki mindenben támogatott.
Mit adott neked ez a sport?
Rengeteg élményt, nyugodtságot, türelmet, fejlett logisztikai készséget, szeretetet. A szurkolók a mai napig megismernek, és ez nagyon jólesik. Szülés után is nagyon hamar visszamentem röplabdázni, mert a sport számomra óriási szerelem volt, testileg-lelkileg sokat kaptam tőle. 19 évesen szültem az első gyermekem, de már hat hét eltelte után újra sportoltam.
Mely sporteredményekre vagy a legbüszkébb?
Az említett 1988/89-es szezonra, amikor mindössze 17 évesen lettem a 3. helyezett csapat tagja. Hatszor voltam magyar bajnok, ötször magyarkupa bajnok, háromszor Interliga-bajnok, 12-szer Heves Megye Bajnoka, 4. BEK-helyezett, és 38-szor ifjúsági válogatott. De minden meccsemre büszkén, szeretettel gondolok vissza.
A családdal és a háztartással kapcsolatos teendőkön, és a játékvezetői munkán kívül mi köti le az idődet?
Őzike lányomat a színészet vonzza, pici kora óta játszik előadásokban, így nagyon sokat járunk színházba. De leginkább otthon szeretek lenni a családommal, kertészkedni, finomakat főzni, és bizony, már unokázni. Ezek tesznek boldoggá.
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
