Beszélgetés Perjési Ahinaával, a Nanushka tervezési igazgatójával
A kifutók világát ismerők jól tudják, hogy egy-egy új, feltörekvő vállalkozásnak milyen nehéz betörnie arra a nemzetközi piacra, amit igen tőkeerős, gyakorta évtizedek óta az élvonalban lévő divatmárkák uralnak. Éppen ezért figyelemre méltó, amit a budapesti székhelyű Nanushka elért: a Sándor Szandra divattervező által alapított márka neve ma már külföldön is jól cseng, a New York-i Fashion Weeken való részvétel, a Los Angeles-i, illetve a pár héttel ezelőtti londoni üzletnyitás mind azt mutatják, hogy a vállalkozás jó úton halad. E sikerek részese Perjési Ahinaa, a Nanushka egykoron Egerből elinduló tervezési igazgatója is, akivel többek között ezekről az eredményekről és a munkájáról beszélgettünk.
Ahinaa, először is arra lennék kíváncsi, hogy középiskolás diákként milyen pályát képzeltél el magadnak…
Egész kisgyermekkoromtól úgy éreztem, hogy van egyfajta kreatív énem, amely miatt igen erősen vonzódtam az alkotó tevékenységekhez, a művészetekhez, beleértve a zenét is. Ugyanakkor legalább ennyire izgattak a reál tárgyak is, nem beszélve az üzleti világ ügyeiről. Ahogy visszaemlékszem, a dolgokat mindig is szerettem a maguk összetettségében látni, vizsgálni, nem csak egyik vagy másik oldalukat. Miután ennyire szerteágazó volt az érdeklődésem és nyitott voltam szinte minden iránt, a középiskolában nem is dőlt el, hogy milyen irányba megyek majd tovább, vagyis, hogy az üzleti vonal lesz-e a nyerő, vagy inkább divattervezéssel foglalkoznék, netán valamilyen művészeti tevékenység mellett kötök ki.
És mi segített választani?
A véletlen. A barátnőimmel elmentünk a Hungexpón megrendezett Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításra. Miután ők már pontosan tudták, hogy az ELTE jogi karán szeretnének továbbtanulni, azonnal az egyetem pultjához mentek. Ahogy ott vártam rájuk, nézelődtem, s akkor vettem észre azt a standot, ahol a dániai Herningben lévő iskolát ajánlották. Egyszóval kicsit a sorsnak is köszönhetem, hogy rátaláltam erre az útra. Más kérdés, hogy ez a véletlen talán mégsem volt annyira véletlen, mert bár jómagam nem emlékeztem arra, hogy valaha is foglalkoztatott volna a divat, anyáék rábukkantak egy olyan, még gyerekként használt füzeteimre, amik telis-tele voltak általam rajzolt ruhákkal. Szóval, az is lehet, hogy ez az egész valahol „előre meg volt írva”.
A TEKO, azaz a herningi iskola után a koppenhágai KEA következett, amely felsőoktatási intézmény egyik fő profilja a tervezés. Amikor a kezedbe kaptad a diplomádat, fel sem merült, hogy külföldön, például Dániában vállalj munkát? Egyáltalán: hogy került képbe a Nanushka?
Elsőéves voltam a KEA-n, amikor nyári szakmai gyakorlati helyet kellett választanunk. Én próbáltam Magyarországon keresgélni, hogy legalább pár hónapot itthon lehessek. Így találtam rá a Nanushkára. Jelentkeztem hozzájuk, s fel is vettek. Bár csupán két hónapot dolgoztam náluk, a kapcsolatot később is tartottam mind a cégalapítóval, Sándor Szandrával, mind a többiekkel, ami már csak azért sem volt igazán nehéz, mert akkor ez a vállalkozás a mainál lényegesen kisebb volt. Vélhetően e jó viszonynak köszönhető, hogy az egyetemi éveim vége felé megkerestek, arról érdeklődve, nyitott lennék-e náluk való munkára. Végül is ez az ajánlat hozott haza 2015-ben.
Mi mindent csináltál az azóta eltelt hat év alatt, s melyek a feladataid tervezési igazgatóként, amely posztot több mint két esztendeje töltöd be?
Az igazság az, hogy munkatapasztalatom már volt korábbról, ugyanis Koppenhágában az egyetemi tanulmányaim alatt dolgoztam e szakmában: egy kisebb, dán–amerikai tulajdonban lévő márkánál, a Mr. Larkinnál voltam a kreatív igazgató asszisztense. Mindennek azért van jelentősége, mert később, már a Nanushkánál ugyanezt a feladatkört láttam el Szandi mellett. Megjegyzem, akkoriban jószerivel nem is voltak tervezőink, Szandi teljesen egyedül végezte ezt a munkát. Mivel a mostaninál még jóval kisebb cég voltunk, szükségszerűen én is részt vettem szinte az összes munkafolyamatban, legyen szó némely tervezési dolgokról, fotózásról, stb. Ma már van egy tervezői gárdánk, amelynek az irányítása tartozik hozzám. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy rendkívül szorosan együtt dolgozom Szandival az inspirációkutatás, az anyagok kiválasztása vagy a koncepció kialakítása terén. Utóbbit én közvetítem a már említett csapatnak, amire a konkrét tervek kidolgozása vár. Leegyszerűsítve azt is mondhatnám, én vagyok az összekötő Szandi és a tervezők között.
A Nanushkáról a szakírók azt tartották fontosnak megjegyezni, hogy tervezői filozófiája a modern elegancia ötvözése az urbánus életmód funkcionális kényelmével. Ezek máig jellemzői a brandnek?
Igen, az alapkövei. A Bauhausból ered az a vélekedés, ami a Nanushka márkánál is kulcsfontosságú, és amely úgy szól, hogy amennyiben egy tárgyat olyan módon terveztek meg, hogy az jól megfelel a rendeltetésének, akkor a meghatározás szerint egyszersmind gyönyörű is. Egyszóval a funkció – így a hordhatóság, a kényelem, stb. – a tervezési tevékenységünk kiindulópontja. Az idők során persze – a kor kihívásaira válaszolva –, olyan új szempontok is előtérbe kerültek, mint a fenntarthatóság, amely követelmény egyre nagyobb szerepet játszik a márkánk életében is.
Meg lehet fogalmazni, mi motivál leginkább a munkád során?
Ezen időnként én is elgondolkodom. Ha lecsupaszítom a divat ügyét, azt kell mondanom, ruhára az embereknek mindig szükségük lesz. De nekem az sem utolsó szempont, hogy itt értéket teremtünk. És akkor még semmit nem szóltam, azokról a – számomra nagyon fontos – projektekről, melyek jóval túlmutatnak az általunk tervezett ruhákon, s amelyekben a Nanushka nemcsak itthon, de nemzetközi viszonylatban is az úttörők közé tartozik. Ide tartozik például a mentorálási programunk, ami a Black Lives Matter mozgalom nyomán született, s amellyel különböző etnikai kisebbségeknek biztosítunk szakmai támogatást. De igyekszünk munkát adni olyan területeken élő nőknek is, amelyet az alacsony foglalkoztatottság és a vele együtt járó súlyos szegénység jellemez. Készítenek számunkra kerámia gombokat és a szezonhoz kapcsolódó, kézi munkát igénylő kellékeket. Mindezek a munkánk mélyebb rétegei, amiket igen lényegesnek tartok.
Nem tudom nem feltenni a kérdést, hogy tudniillik hordasz-e Nanushka-kreációkat? Amiként az is érdekel, mi jellemzi az öltözködési stílusodat?
Igen, viselek Nanushka-termékeket, mint ahogy nagyon sok másfélét is, többek között férfiruhákat, vagy olyanokat, amikre turkálókban bukkantam rá. Aztán ezeket próbálom meg teljesen ötletszerűen variálni. S hogy milyen a stílusom, mi áll hozzám a legközelebb? Nos, semmi esetre sem az úgymond elegáns öltözetek. Általában az ösztöneimre, a pillanatnyi hangulatomra hallgatok. Ezért van, hogy biciklizéshez még akkor is simán bevállalok egy fehér gatyát, ha történetesen sár van. Ez már csak azért sem jelent számomra különösebb gondot, mert nekem az a meggyőződésem, hogy a ruhák velünk élnek.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: IAMBARNIE.COM
