Interjú dr. Maszárovics Zoltán orvosigazgatóval
„Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk” – idézhetnénk Mikes Kelemen közismert kijelentését a koronavírus-járvány kapcsán, hiszen a fertőzés második hulláma, amelyre a szakértők már hosszabb ideje figyelmeztettek, ám aminek a bekövetkeztében az emberek többsége hitt is, meg nem is, immár a mindennapjaink része. Mi mindent tudtunk meg e veszélyes kórokozóról az elmúlt hónapok során? Melyek azok az eszközök, amelyekkel felvehetjük vele a harcot? Többek között ezekre a kérdésekre kerestünk választ a megye legnagyobb egészségügyi szolgáltatójánál tett látogatásunkkor.
dr. Maszárovics Zoltán mindenkinek javasolja az influenza elleni védőoltást
Mivel a kormányfő által bejelentett új védelmi stratégia az ország működőképességének megóvását prioritásnak tekinti, az ősz indulásakor közel sem kellett annyira szigorú intézkedésekkel szembesülni, mint amilyeneket tavasszal tapasztalhattunk meg. Ennek egyenes következményeként viszont durván megugrottak a fertőzésszámok. De hogy is fest mindez az egészségügyben dolgozók szemszögéből? – tettük fel a kérdést dr. Maszárovics Zoltánnak, a Markhot Ferenc Oktatókórház orvos igazgatójának.
Kezdeném azzal – mondja a szakember –, hogy a koronavírus megítélését illetően két végletet lehet megfigyelni az átlagemberek körében: az egyik a totális pánik, hogy „jaj, istenem, most valamennyien meghalunk”, míg a másik nem egyszerűen lazán veszi a dolgot, de kifejezetten igyekszik bagatellizálni a veszélyt. A kormánynak ebben a helyzetben egy középutat kellett találnia, amely arról szól, hogy az ország nem áll le, ugyanakkor hatékonyan védekezünk. Szó nincs tehát arról, hogy bárki is tudatosan elengedné a fertőzésszámot, az viszont nyilvánvaló, hogy amennyiben nincs olyan brutális zárás, mint volt például márciusban-áprilisban, úgy jóval több lesz a beteg. Ami pedig – természetesen – sokkalta nagyobb terhet ró az egészségügyre. És hadd tegyek hozzá még valamit: bár rengeteg helyről hallani, hogy ez idő tájt főként a fiatalok körében terjed a kór, mi már most is találkozunk idős fertőzöttekkel, és még inkább így lesz ez, ha nem vigyázunk.
Az elmúlt hónapok kutatásainak és tapasztalatainak köszönhetően ma már sok-sok mindent tudunk a vírusról. Ön ezek közül melyekre hívná fel leginkább az emberek figyelmét?
Kijelenthető, hogy itt egy olyan vírusról van szó, ami az esetek zömében felső légúti fertőzést okoz, amelyet a fiatalok viszonylag könnyebben vészelnek át, noha náluk is akadnak kivételek. Az általános tünetek – amelyekből egyszerre nem mind van jelen – nagyon hasonlóak más, szintén vírusok okozta panaszokhoz, legyen szó lázról, köhögésről, torokfájásról, rossz közérzetről, izomfájdalmakról, és még sorolhatnám. És persze, vannak specifikus tünetek is, amelyek közül talán a leggyakoribb a szaglás és az ízérzékelés átmeneti elvesztése. Ismeretes továbbá, hogy amennyiben az alsó légutakat, így főleg a tüdőt támadja meg, ott rendkívül súlyos kórképeket okozhat. Igen lényeges, hogy mára már tisztában vagyunk a rizikócsoportokkal is, vagyis azzal, hogy kik vannak az átlagosnál komolyabb veszélyben, és itt természetesen nem kizárólag az életkorra kell gondolni, hanem a különböző egészségügyi bajokra. Ott van példának okáért az immunrendszer sérült állapota: utalhatnék itt arra, hogy valaki daganatos beteg, kemoterápiát kap, vagy éppen előrehaladott cukorbetegsége van, netán valamely autoimmun betegséggel küszködik…
Elnézést, hogy félbeszakítom, de a minap olvastam egy terjedelmes cikket arról, hogy az elhízottak körében súlyosabb lefolyású a koronavírus-fertőzés, ami azt mutatja, hogy a nem megfelelő életmód is fokozott kockázatot jelent. Jól gondolom?
Igen, és erre különösen felhívnám a figyelmet. Ma már teljesen egyértelműnek tűnik, hogy például az elhízás is jelentős rizikótényező. Egyrészt azért, mert – ahogyan azt mondani szoktam – a túlsúlyos emberek zsírszövete egyfajta jókora gyulladásos gócként viselkedik, hiszen ott van, ahol nem kellene lennie, másfelől a zsír, a has megnövekedett körfogata miatt a tüdő átlégzése sem optimális. És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a túlsúllyal küzdők általában kevesebbet mozognak, vagyis a légutak nincsenek úgy karbantartva, mint a fittebbeknél. Ott van aztán a dohányzás szerepe: ez a szenvedély nemcsak a hörgők károsodásáért tehető felelőssé, de az érfalakban végzett azon pusztításért is, amit a szervezetbe jutó kátrány okoz.
Közeleg az influenzaszezon. A szakemberek a megszokottnál is jobban ajánlják a védőoltást – amit a kormányzat ezért ingyenessé is tett –, hiszen ez megkönnyítheti az orvosok helyzetét, amikor azt kell eldönteniük, hogy az őket felkereső betegnél szezonális influenzáról vagy koronavírusról van-e szó…
Kétségtelen tény, hogy pusztán a tünetekből nem egyszerű megállapítani, hogy koronavírus-fertőzés vagy influenza, viszont, ha az illető az utóbbi ellen beoltatta magát, gyorsabban lehet a diagnózist felállítani. Többek között ezért is javasoljuk mindenkinek, hogy adassa be a védőoltást. Amellyel ráadásul elkerülhető, hogy a szervezetnek – ne adj’ isten – egyszerre kelljen megküzdenie az influenzával és a koronavírussal.
Egy pillanatig még maradjunk az influenzánál, ugyanis nem kevesen állítják, hogy a koronavírus egy szemernyivel sem veszélyesebb, csak épp nagyobb hűhót csapnak körülötte. Erről mi a véleménye?
A munkatársaimmal a halálozási adatokból úgy látjuk, hogy a koronavírus bizony keményebb dolog, nagyobb bajt tud csinálni. Egy idős személynél persze, az influenza is okozhat súlyos megbetegedést, ám, ha az illető be van oltva, egy tragikus végkifejlet esélye számottevően csökken. Koronavírus ellen viszont még nem áll a rendelkezésünkre oltóanyag, bár mindenki bízik abban, hogy már közel a siker.
Ha már a téves nézeteknél tartunk, egy rövid kérdés erejéig – mivel nem szeretnék nekik hírverést csapni – hadd térjek ki az oltásellenesekre és a koronavírus-tagadókra. Ők mennyire nehezítik meg a vírussal szembeni harcot?
Az ő gondolkodásuk és magatartásuk közvetlenül nem hat a munkánkra, úgy azonban igen, hogy a rájuk hallgatók adott esetben nem oltatják be magukat, nem használják a maszkot, nem tartják be az előírt távolságot, stb., stb., ami miatt a fertőzések, illetve a megbetegedések száma olyan mértékben nőhet, ami nem lenne szükségszerű. Ez pedig mind gazdasági, mind társadalmi téren jelentős károkat okoz. Itt jegyzem meg, hogy tavasszal az emberek óriási fegyelmezettségről tettek tanúbizonyságot, s szinte mindenki komolyan vette a vírus jelentette veszélyt. E megállapítás most – sajnos – nem igaz.
Tavasszal úgy nézett ki a protokoll, hogy hiába volt egy beteg egri, nem az itteni kórházban ápolták, hanem el kellett szállítani őt a kijelölt fővárosi intézményekbe, többek között a Korányiba vagy éppen a Dél-pesti Centrumkórházba. Ha jók az értesüléseim, most alapvetően más a helyzet.
Így van, mivel most mi magunk is kezelünk Covid-19-pozitív betegeket: az intenzív, illetve a fertőző osztályon is ápolunk ilyen személyeket, természetesen elkülönítve. Azaz most más a feladatunk, mint a járvány első hullámakor volt.
Ehhez a munkához kaptak iránymutatást, szakmai támogatást? Hiszen – éppen az említettek okán – saját tapasztalataik még nem lehettek.
Természetesen megkaptunk minden szükséges segítséget, de mi magunk is folyamatosan követjük a nemzetközi szakirodalmat, hiszen napról napra születnek újabb és újabb publikációk a koronavírust és az általa okozott betegség gyógyítását illetően.
Az emberekben mindig úgy fogalmazódik meg a kérdés, hogy ha ő is megbetegedne, vajon jutna-e neki kórházi ágy. E téren mi a helyzet a Markhotban?
Számokat most nem mondanék, de ha hadd nyugtassak meg mindenkit: arra is felkészültünk, ha a mostaninál több beteget kellene ellátnunk. Abban persze, mi is bizakodunk, hogy olyasfajta – extrém – forgatókönyvről nem lesz szó, mint amilyen tavasszal Olaszországban megvalósult, ugyanis nincs a világon egészségügyi ellátórendszer, ami egy olyan helyzetet képes kezelni.
Az a tény, hogy hazánk is a koronavírus-járvány második hullámával küzd, befolyásolja-e a kórház mindennapi működését?
Persze. Ott van mindjárt a sürgősségi osztály, ahová szintén érkeznek lázas betegek, akiket külön kell kezelnünk, ha pedig valamelyiküknél felmerül a Covid-fertőzés gyanúja, egy más eljárásrendszer lép életbe. De meg kell említenem azokat a szigorú szabályokat is, amiket annak érdekében hoztunk meg, hogy az intézménybe ne kerüljön be a vírus, azaz se a betegeink, se az őket gyógyító orvosok és ápolók ne fertőződjenek meg: ott van például a látogatási tilalom, a testhőmérséklet-mérés, a maszk kötelező használata, a kézfertőtlenítés, és még sorolhatnám.
Utoljára, de nem utolsó sorban… Az emberek egy része hajlamos lebecsülni a védekezés jelenlegi eszközeit, lévén a maszk, a kézmosás, a távolságtartás, a tömeg elkerülése tényleg nem tűnnek high tech megoldásoknak, viszont ott van Semmelweis Ignác pofonegyszerű módszere, a klóros kézmosás, amelynek révén örökre búcsút lehetett inteni az anyák sokaságát elpusztító gyermekágyi láznak. Ön miként látja ezt a kérdést?
Jómagam huszonhárom éve vagyok a pályán, akkor kezdtem el dolgozni a fertőző osztályon. Vagyis több mint két évtizede látok folyamatosan járványokat, fertőzéseket. És a személyes tapasztalataim is azt mondatják velem, hogy ezek a sokak szemében fapadosnak ható dolgok nagyon is hatékonyak, működőképesek. Úgyhogy jó lenne, ha a szkeptikusok is hitelt adnának azoknak a szakembereknek, akik nem győzik eleget hangoztatni, hogy néhány egyszerű szabály betartásával nemcsak lassítható a fertőzés terjedése, de adott esetben életek is megmenthetők.
Teljes látogatási tilalom van érvényben a Markhot Ferenc Kórházban visszavonásig.
Tilos a látogatás a kórház minden fekvőbeteg osztályán. Minden nap 14:00 és 15:00 között biztosítja a kórház, hogy a hozzátartozók csomagot hozzanak be a betegnek. Ennek módja: a hozzátartozó a portán jelzi, hogy melyik osztályra és kinek hozott csomagot. Elmegy az adott fekvőbeteg osztályra és annak bejáratánál MEGÁLL, csenget. Az ápolók átveszik a csomagot, melynek külső borítását fertőtlenítik. A behozott csomag romlandó élelmiszert nem tartalmazhat. Az ápolók a családtagnak átadják a beteg által hazaküldendő csomagot. A csomaggal érkező személy a fekvőbeteg osztályra nem léphet be!
A kórház köszöni az együttműködést és a türelmet, melyet mindannyiunk érdekében tanúsítanak.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
