Ailer Gellért atya lett 2021-ben a Felsőváros Csillaga
A Felsőváros Csillaga közösségi díj egy civil kezdeményezésnek köszönhető. Idén nyolcadik alkalommal lehetett szavazni a három jelölt valamelyikére. 2021. július 24-én, a Felsőváros Ünnepén, a Nemzedékek terén adta át a díjat a tavalyi év nyertese Ailer Gellért atyának, Felsőváros plébánosának.
Gellért atya 14 évet töltött misszióban az USA-ban, Washingtonban szentelték pappá. 2010-ben tért haza Magyarországra, és 2016 óta kormányzója az egri Kisboldogasszony plébániának.
Már öt éve a Felsővároshoz kötődöm, azóta szolgálom az itt élőket. Misézem, házakhoz megyek, és látogatom a betegeket. Az új templom, a Szent II. János Pál Missziós Központ megépítése, tervezése és két évvel ezelőtti felszentelése óta még szorosabb szálak fűznek ehhez a városrészhez. Az a vágyam, hogy minél közelebb tudjam hozni Istent az emberekhez, és továbbítsam mindazt, amit kaptam: a hitet és Isten szeretetét.
A mondás szerint „válogat, mint az egriek a templomban”. A belváros lakói ezt bőven megtehetik, de más városrészek is elmondhatják, hogy van saját plébániájuk. A Felsővárosban viszont tényleg űr volt ezen a téren.
Épp ezért volt szükség a Szent II. János Pál Missziós központra, mert a Felsővárosban már nagyon régóta hiányzott az egyházi jelenlét. Végre eljött az ideje. Eger lakosságának egy ötöde él itt. Rengeteg ember lakik kis helyen, és ez egy nagyon jó kihívás, igazi lelkipásztori feladat. Missziós pap vagyok, éltem külföldön, és nem én választottam a küldetési helyemet. Számomra a Felsőváros plébánosának lenni izgalmas feladat, úgyhogy nagyon hálás vagyok azért, hogy itt lehetek.
A Felsőváros Csillaga amellett, hogy munkájával és jelenlétével az itt élőkhöz kötődik, önkéntes szolgálatával is példa a városrész közössége előtt. Isten embere számára viszont, akinek hivatása az emberek szolgálata, az önzetlen tevékenykedés mindennapos feladat.
A munkánkat végezhetjük teljes szívvel, meg kényszerből is. A díj arra biztat, hogy mindezt még szívesebben csináljam. Gondolom – a szavazatok alapján – eddig is érezték a hívek, hogy teljes szívvel-lélekkel szolgálok, és a rám bízott feladatot megpróbálom maximálisan elvégezni. Különösen, ha emberekről és lelkekről van szó, akkor mindent bevetek. Sok személyes élményem kötődik ehhez a helyhez, de többségük nem látványos. Amikor elmegyek az emberek otthonaiba, például időseket, betegeket látogatni, és utána történetesen már nem élnek, akkor nagyon megérintenek az emlékek, hogy valaki itt lakott, itt élt. Ha ellátogatok egy beteghez, aki nem tud kimozdulni, az már önmagában személyes élmény. Látványosnak a templom építése és felszentelésének egész eseménye mondható. Óriási munka volt, mert feszített a határidő, és nagyon kellett igyekezni, hogy a megnyitásra minden készen legyen. Mesélhetnék arról, hogy voltak izgalmak és álmatlan éjszakák. Egy teljesen új templomot indítani, kitalálni a miserendet, megszólítani, meghívni az embereket rengeteg feladat.
Érezhető a lelki igény az itt élők részéről?
Ha elkezdek beszélgetni az emberekkel, előbb-utóbb felbukkan a vágy, a lelki szomjúság. Szükségük van lelki életre, Istenre. Talán nem mondják ki, mert nem tudják megfogalmazni, hogy mire szomjaznak, mégis keresnek valamit. Mindenki keresi a boldogságot, az élete értelmét, célját, ezért van szükség ránk. Nem tudok más receptet, mint a személyesség. Sokkal inkább a személyes kontaktusra törekszem, így közelítem meg az embereket. A személyes megszólításban hiszek, az evangéliumot is így hirdették az apostolok, szóban.
Ailer Gellért atya a Felsőváros Csillaga közösségi díj átvételekor azt nyilatkozta, hogy számára a kitüntetés az elfogadást és a szeretetet jelképezi. Most még inkább kötelezve érzi magát, hogy minden erejét bevetve szolgálja a lakosokat. Az ünnepség végén Gellért atya is elültetett egy fát, a hagyományhoz hűen. Gondosan megkapálta, és bőségesen meglocsolta, mint amilyen figyelemmel ápolja a mindennapokban az itt élők lelkét.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
