A Russian Doll egy időhurokba kerülő nő, Nadia történetét meséli el, aki újra és újra átéli a születésnapjának egy bizonyos részét, egészen addig, amíg halálos baleset nem éri. Ekkor minden kezdődik elölről, míg lassan rájön, hogy egy kis óvatossággal tovább élheti az adott időszakot. Később kiderül, hogy ketten ragadtak az időspirálba, csakhogy mire megbeszélhetnék, mi is történik velük igazából, mindig balesetet szenved az egyikük, ami automatikusan generálja a másik balesetét is. Így minden rossz lépésért mindkettejük a halálukkal lakolnak, szerencsére csupán pár másodpercre…
A számos előd ellenére is helytáll
A jópofa időhurkos filmek, – mint a már klasszikusnak számító 1993-as Idétlen időkig (Bill Murray), vagy a 2020-as Palm Springs, – helyett a Russian Doll humora egyre sötétebb, a hangulata egyre nyomasztóbb, szinte ránehezkedik a nézőkre. A szereplők egy nagy kirakós darabkáin egyensúlyoznak, miközben az alkotók csak kis adagokban csepegtetik a közönségnek az információkat. Mikor azt gondolnánk, néhol össze-összeérnek a szálak, kiderül, hogy valójában körbefutnak, sőt sűrűn átszövik a főhősök életét.
Hibás forráskód
Ami nagyon érdekes, hogy a nézőknek nincs semmiféle többlettudása, így csak arra hagyatkozhatnak, amit a szereplők tudni vélnek, azonban még ők is csak keresgélik a válaszokat, a felszínkapargatásaik pedig ezáltal csupán újabb és újabb kérdéseket generálnak. A próbálkozásaik erősen emlékeztetnek a számítógépes játékoknál előforduló hibákra (bug), amelyek miatt a szereplők nem képesek „teljesíteni az adott pályát”, így kerülhet szembe a hősnő, a szoftverfejlesztőként dolgozó Nadia gyakorlatilag a végtelenített születésnapjával.
A karma, ami arcon vág
Bár közhelyesnek tűnhet, de hőseink tényleg próbálnak jobb emberek lenni (kisebb-nagyobb sikerrel), s miközben a saját „démonaikkal” küzdenek, felszínre törnek a fájdalmas emlékek, emellett a gyerekkori traumáikat is igyekeznek egyenesbe hozni. Ezek „kikalapácsolása” közben az önzőségük néhol rögvest kiüresedésbe csap át, amelynek egyre szembetűnőbbek a látható, fizikai jelei, az érdektelenségükből pedig egyenesen a széthullásba ugranak fejest, hogy végül a jól megérdemelt sötétségben lubickolhassanak.
A sorozatban a karma, nem csupán meglegyinti, sokkal inkább arcon csapja a szereplőket. A mindenhonnan leselkedő halál, és amilyen szerencsétlenül veszik hőseink a nem evilági akadályokat, egy idő után szórakoztatóvá válik. Eközben kiemelten fontos társadalmi témák merülnek fel, mint a kiszolgáltatottság, a hajléktalanság, méghozzá olyan húsba vágóan fájdalmas módon, hogy még ha csak egy rövid ideig is, de valóban arra sarkallja a két időkelepcébe került „jómadarat”, hogy próbáljanak túllépni önző kisember létükön, és nyújtsák ki segítő jobbjukat az elesettek felé.
Carpe diem vagy inkább chill?
A főszereplő Nadia a próbatételei során igyekszik a megbékélés felé bukdácsolni, megérteni a korábbi motivációit, elfogadni a múltat, illetve túllépni annak hibáin. Egy idő után felszínre törnek olyan, addig – a hősnőnk számára – kevésbé ismert érzelmek, mint a ragaszkodás, a törődés, a szeretet, s lassacskán rádöbben, mi is igazán fontos az életben. Csakhogy a szabadságának elérése egyfajta nyomozással jár, hiszen az állandó körforgásból kizárólag a többlettudással törhet ki. Közben kiderül, hogy talán a kellemesnél egy kicsit mélyebben szükséges önmagába tekintenie ahhoz, hogy megtalálja a kiutat a saját léleklabirintusából.
Az idő relatív
Az első évad nyolc, részenként mintegy félórás darabból áll, amelyek a feszes tempó miatt végig fenntartják az érdeklődést, egy pillanatra sem válik unalmassá a történet, bár a jelenetek – kisebb nagyobb változtatásokkal – gyakorlatilag újrahasznosítják és felülírják (illetve néhol már-már kigúnyolják) önmagukat. Azt viszont, hogy mennyire kapunk teljes képet, mindenki döntse el maga! A matrjoska még bőven kibontásra vár, mindazonáltal szerencsére nem kapott kaszát a sorozat, így készülhetünk a második évadra, amely segítségével talán eltűnnek a maradék fehér foltok is.
Russian doll (Végtelen matrjoska)
- amerikai filmsorozat (2019)
SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓK: INTERNET
