Várható-e, hogy városunkban megoldódik a nyilvános illemhelyek ügye?
Noha a különféle bölcsességek rendszerint sok igazságot tartalmaznak, e megállapítás nem felétlenül érvényes az „Ahol nagy a szükség, közel a segítség” közmondásra. Már legalábbis városunkban, lévén mindazok, akikre az egri utcákon való sétálgatás, nézelődés közben tör rá az a bizonyos szükség, nem reménykedhetnek közeli segítségben. Márpedig, amint az tudott, a szükség nagy úr. Igen, jól sejtik, a nyilvános vécékről beszélek, amelyekből még a turisták tömegét fogadó belvárosban sincs elegendő. Más kérdés, hogy e meglehetősen régi gondot nem csak a hozzánk látogató vendégek miatt kellene orvosolni. Hiszen egy, az Északi lakótelepen vagy éppen a Lajosvárosban élő valakinek sem mindegy, hogy – a megyeszékhely szívében barangolva – talál-e olyan nyilvános illemhelyet, ahol elvégezheti kisebb-nagyobb dolgát, ne adj’ isten tisztába teheti a kisgyermekét, avagy be kell osonnia valamelyik vendéglátóhelyre, tűrve a személyzet rosszalló pillantásait, hacsak álcázásképpen nem iszik meg egy üdítőt vagy kávét. Vajon várható-e ezen a téren valamilyen változás? Ennek próbáltunk utánajárni a városházán.
Valós gondról van szó – mondja Mirkóczki Ádám polgármester –, amelyet nemcsak jól ismerünk, de jogosnak is tartunk, főképpen egy olyan településen, ami évről évre a vendégek által leglátogatottabb belföldi célpontok között szerepel, s ahol mind a városnak, mind az egyes vállalkozásoknak rendkívül komoly bevételei származnak a turizmusból. És akkor még nem is beszéltem a rendezvényeinkről: ez utóbbiakból annyi volt idén nyáron – és ez nemcsak az én véleményem, de az itteni vendéglátósoké is –, hogy e téren bizonyosan ott vagyunk a legjobbak között, hacsak nem az első helyen. Így aztán az is sürgető feladat, hogy ne csak az épített örökséggel és a programjainkkal versenyezzünk a látogatókért, de minden szempontból megfelelő infrastruktúrával várjuk a minket felkeresőket. Szóval nem csupán a megfelelő parkolást vagy a közlekedést kell biztosítani, de azt is, hogy valakinek ne kellejen hosszan nyomoznia, ha egy mosdót keres, avagy a kisgyermekét szeretné tisztába tenni. Ezért szándékunkban áll, hogy a lehető leggyorsabban megoldjuk az ügyet.
Ez egészen pontosan mit jelent?
Már a 2020-as fejlesztési tervünkben is szerepelt 2-3 nyilvános illemhely létesítése. Persze, tudjuk, hogy ennek a többszörösére van szükség, viszont egyik pillanatról a másikra már csak azért sem lehet rendezni ezt a kérdést, mert itt bizony nem filléres dologról van szó: emlékezetem szerint ezeknek az egységeknek darabja tízegynéhány millió forint. Igaz, itt korszerű, XXI. századi létesítményekről van szó – vécék, mosdó, pelenkázó –, amelyek öntisztítós rendszerűek, bankkártyával fizethetők, tehát nincsen szükség személyzetre a működtetésükhöz. S hogy miért nem valósult meg ez a beruházás? Nos, mert 2020-ban a kormány nem adott fejlesztési hitel felvételére engedélyt a városoknak, önerőből pedig a szükséges pénzt semmiképpen sem tudtuk volna előteremteni. Abban természetesen nagyon bízom, hogy a jövő évben már valóság lesz ebből az elképzelésből.
Arról született már döntés, hogy hol kapjanak helyet ezek a nyilvános illemhelyek?
Még nem. Jómagam úgy gondolom, az Érsekkertben mindenképpen szükség lenne erre, akárcsak a strand környékén. Igaz, a hely megfelelő kiválasztásával ez utóbbi talán együtt is megoldható lenne. S persze, a belváros is teljesen indokolt „célpont”, hogy a Felsővárosról vagy épp a legnagyobb forgalmat lebonyolító játszóterek környékéről már ne is beszéljünk. Ha jobban belegondolunk ebbe az egészbe, arra jutunk, hogy akár 8-10 ilyen egység is kellhet. Mindenesetre, amikor majd pontosítjuk a terveket, nem csupán a helyszíneket kell a lehető legoptimálisabban kiválasztanunk, de arra is figyelemmel kell lennünk, hogy ezek az egységek a legkevésbé bántsák a városképet. Ismétlem, mindenképp el akarjuk érni, hogy a 2022-es költségvetésünkben valamely módon biztosítsuk a pénzügyi forrását két-három, jó esetben négy ilyen nyilvános illemhely kialakításának.
Ha már költségek… Vállalkozói alapon nem működhetne ez a történet?
Én lennék a legboldogabb, ha valaki azzal keresne meg minket, hogy befektetne iksz milliót, s csak a működtetésre kér engedélyt. Hasonlóra volt már példa, amikor is az egri helyi járati buszmegállókat hozta rendbe egy cég, amely csak annyit kért, hogy a plexi felületek hirdetési jogaival ő rendelkezzen. Ez egy win-win helyzet, vagyis mindenki csak nyer rajta.
Van ötlete arra nézve, hogy a megelőző önkormányzatokat – és itt most mindegyikre utalok, legyen szó balliberális vagy konzervatív oldalról – miért nem különösebben foglalkoztatta ez a kérdés?
Fogalmam sincs, mert itt egy alapvető dologról van szó: nyilvánvaló ugyanis, hogy egyetlen, Egerbe látogató vendég sem érezheti igazán jól magát városunkban, ha a legelemibb szükségletei kielégítése akadályokba ütközik. Persze, ha az okokat keresgéljük, magam hajlamos vagyok azt hinni, azért nem törődött senki ezzel az üggyel, mert nem filléres történetről van szó, ugyanakkor ezzel a beruházással aligha lehet a népszerűségi listák élére kerülni, merthogy egy-egy új illemhely létrejötte messze nem olyan, mint amikor valaki egy épületet ad át.
Megjegyzem, még csak azon állítás sem feltétlenül igaz, hogy az ember nem szerezhet jó pontokat a választóknál, ugyanis nemrégiben megszavaztatták Budapest polgárait, hogy milyen fejlesztéseket látnának legszívesebben a városukban, és bizony a nyilvános vécék ott szerepeltek e „kívánságlista” első helyeinek egyikén…
Igen, ez igaz, de az ember ettől függetlenül sem a vélt-valós politikai haszon reményében támogatja ezt a projektet, hanem azért, mert egy meglehetősen fontos dologról van szó, amely nem kizárólag az oly sokat emlegetett turistáknak jó, hanem – ahogy arra fentebb már céloztunk – a helyi embereknek és a döntően a turizmusból, idegenforgalomból élő vállalkozásoknak is.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
