„Egyre fontosabbak az emberi kapcsolatok”
A járványhelyzet idején különösen felértékelődik kapcsolati hálónk. A jól működő családi, baráti, munkahelyi kapcsolatok segítenek a bezártság, a szorongás leküzdésében. Tény, hogy a járvány előtti, ingergazdag, versengő, felgyorsult világ inkább kedvezett azoknak az embereknek, akik az érzelmeiket főként kifelé élik meg. A számtalan program, utazás, társas események mind-mind az extrovertáltak terepei. A COVID-19 megjelenésével, azaz az otthonmaradással és a távolságtartással eljött volna az introvertáltak ideje? Cikkünkben annak jártunk utána, mi jellemzi csendesebb és visszahúzódóbb társainkat.
Különbözőek vagyunk. Vannak befelé figyelő, gazdag érzelmi és mentális világgal élő emberek és vannak kifelé élő személyiségek, akiknek szükségük van kapcsolódásra, pezsgésre, érintkezésre. Egyik személyiségtípus sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak tisztában kell lenniük saját működésükkel, határaikkal, azzal, hogy miből merítenek erőt. Míg az extrovertáltakat feltölti, ha sok ember társaságában lehetnek, addig az introvertáltakat lemeríti a társas érintkezés. Marti Olsen Laney The Introvert Advantage című könyvében úgy fogalmaz: az introvertáltak olyanok, mint az újratölthető elem, pihenniük kell a feltöltődéshez, ehhez kevésbé stimuláló környezet kell. Az extrovertáltak pedig olyanok, mint a napelem, ki kell mozdulniuk, hogy töltődhessenek. Egyedül, vagy bent lenni számukra olyan, mint felhő alatt lenni.
Nincsenek tiszta típusok, kategóriák helyett érdemes tehát úgy fogalmazni, hogy valaki inkább a skála extrovertált vagy introvertált vége felé áll közelebb. Ez befolyásolja például, hogy inkább a külső benyomásokra vagy a belső folyamatokra fókuszálunk, ahogyan azt is, hogy az ingergazdagságra vagy a biztonságra törekszünk-e – magyarázza dr. Hídvégi Márta pszichológus.
Eltérő agyműködés
Kutatók szerint az extrovertáltak és az introvertáltak közötti különbség magyarázatát az agyukban kell keresni, egész pontosan abban, ahogyan a jutalmakra reagálnak. Egy extrovertált ember agya több dopamint (jutalmakat és élvezet érzését szabályozó hormont) bocsát ki olyan dolgokra reagálva, mint a pénzjutalom, a szex, a társadalmi rang vagy a szociális kapcsolatok. Az introvertáltak dopaminrendszere nem ennyire aktív ezekben a helyzetekben. A státusszimbólumok vagy a klasszikus karrierek számukra meglepően kevéssé vonzóak.
Emberi kapcsolatok – kalandor vagy biztonsági játékos
Az extrovertált ember közvetlen, nyitott, barátkozó természetű. Könnyen és jól alkalmazkodik, kiterjedt társasági köre van. Kedveli az új helyzeteket, kalandokat, nyitott az új ötletekre. Élvezi a pörgést, ha egyszerre több izgalmas esemény zajlik körülötte. Mottója: „Minél több, annál jobb!”
Az introvertált ember azonban nem szégyellős vagy antiszociális, sokkal inkább arról van szó, hogy kevésbé ingergazdag környezetben érzi jól magát. Általában csendes, megfontolt, zárkózott, visszahúzódó. Társaságban inkább szemlélődik, megfigyel, ahelyett hogy belefolyna a beszélgetésbe. Hosszabb társasági együttlét után szüksége van egy kis magányra, feltöltődésre. Jól elvan egyedül is. Általában kevés, de tartós és mély barátságok, viszonyok kialakítására törekszik. Mottója: „A kevesebb, néha több”.
Munka
Az introvertáltak inkább egyedül szeretnek dolgozni. Azokat a feladatokat kedvelik, amikor átadhatják magukat gondolatainak, és alaposabban elmélyedhetnek néhány érdekes témában. Szívesen elmélkednek és keresik a válaszokat az élet nagy kérdéseire.
Az extrovertáltak azokban a feladatokban sikeresek, amelyek nem igényelnek hosszú távú tervezgetést, inkább azonnali tetteket kívánnak. Tele vannak energiával és azonnal csinálniuk kell valamit.
Az introvertáltak nem kedvelik a váratlan helyzeteket, ezért előre terveznek és rendszerint kitartóak. Az extrovertáltak vállalkozó szelleműek, de nem túl kitartóak.
Például egy introvertált, ha kedvet kap a kertészkedéshez, elkezdi átgondolni, mennyi munkával járna a teljes kert felásása, mennyit kell tanulni a növényekről, hogy jól megtervezhesse, majd végül teljesen elbátortalanodik, és nem vág bele a projektbe, maximum egy kis fűszeres kertet kezd el kialakítani, az extrovertált pedig belevág, még ha nem is látja a végét.
Mindenki másképp csinálja
„Mindig magamnak való ember voltam, talán azért mert egykeként születtem és minden figyelmet megkaptam a szüleimtől. Befelé élek, sokat gondolkodom, szívesebben töltöm az időm egyedül, vagy egy-két, hozzám közel álló ember társaságában, mint nagyobb összejöveteleken. Ez nem jelenti, hogy nem szeretem az emberek társaságát, csak szükségem van egy kis csendre, egyedüllétre, hogy feltöltődjek. A túl sok inger fáraszt, kimerít. Ha kevesebb idő jut magamra, többet aggódom, szorongok.” – árulja el Kunráth Ágnes egri könyvtáros.
„Komoly következményei lehetnek annak, ha egy introvertált nem jut hozzá a szükséges egyedülléthez: alvási és evési zavarok, gyakori megfázások, fejfájások, hátfájások, szorongás, nyugtalanság, koncentrációhiány, döntésképtelenség, fáradtság, zavartság. Fontos, hogy figyeljünk a jelekre, tudnunk kell, hogy mennyi társas ingert bírunk ki, hol vannak a határaink, és igyekeznünk kell ehhez alakítani a programjainkat, külön ügyelve arra, hogy mindig legyen köztük idő az egyedüllétre” – hívja fel a figyelmet dr. Hídvégi Márta pszichológus.
Tévhitek
Befelé forduló, magának való, szorongó, félénk. Általában ez a kép él a társadalomban az introvertált emberekről. Sokszor úgy néznek rá, mint egy depressziósra vagy egy antiszociális egyénre. Kérdezgetik: „Jól vagy? Miért vagy csendes? Ne húzódj ennyire vissza, elrontod a hangulatunkat.” Holott ő nem akar egyedül lenni, nem akar kilógni a társaságból, csak azt szeretné, ha szemlélődhetne, elgondolkodhatna. Szeretné, ha békén hagynák. Nem egyedüllétre van szüksége, hanem elfogadásra. Az extrovertáltnak sem állandó tapsra van szüksége, csak kellő megértő figyelemre. Sok együttes élményre. Az asszertív kommunikáció két kulcsszava: empátia és kompromisszum, a másik ember teljes személyiségének tiszteletben tartása, elfogadása – hangsúlyozza a szakértő. Merjünk egymás felé nyitni -tanácsolja a szakember.
Híres introvertáltak
Gandhi, Teréz anya, Abraham Lincoln, Albert Einstein, Audrey Hepburn, Bill Gates, J.K. Rowling, Barack Obama élete egyaránt bizonyítja: a sikerhez nem feltétlenül kell nyitottnak, harsánynak, vagyis extrovertáltnak lenni.
SZERZŐ: SOMOGYI KINGA
