Csathó Tibort, az Életfa Környezetvédő Szövetség elnökét kérdeztük
Mint ismert, a Föld napja alkalmából immár több mint fél évszázada rendeznek szerte a nagyvilágban olyan eseményeket, amelyek bolygónk megóvására, illetve az ennek érdekében végzett tevékenység fontosságára igyekeznek ráirányítani az emberek figyelmet. A Denis Hayes amerikai egyetemista által 1970. április 22-én elindított mozgalom napjainkra világméretűvé vált, és jelentős sikereket mutathat fel mind a szemléletformálást, mind pedig a minket körülvevő természet védelméért végzett konkrét cselekvést illetően. Hogy miért is van különös jelentősége ennek a kezdeményezésnek, és hogy mit tehetnek a kisebb-nagyobb csoportok, avagy éppen az egyének egy élhetőbb világ megteremtéséért? Többek között erről kérdeztük Csathó Tibor, okleveles környezetgazdálkodási agrármérnököt, az Életfa Környezetvédő Szövetség elnökét.
Több mint ötven éve született a Föld napja mozgalom, ami a természeti környezet védelmét tűzte ki célul, méghozzá azért, hogy egy tisztább, egészségesebb bolygón élhessünk. Mi a véleménye erről a kezdeményezésről, és Ön is úgy gondolja-e, hogy a Földre óriási veszélyek leselkednek?
A Föld napja ma már nem egyetlen, nagyszabású eseménynek tekinthető – mondja Csathó Tibor –, mint inkább egy olyan tematikus hétnek, amelyre különféle civil szervezetek éppúgy készülnek, mint önkormányzatok, iskolák és más intézmények. Bár sok ilyen „jeles nap” van a természetvédelemben, a Föld napja kiemelkedik közülük, ráadásul jó időben, tavasszal van. Egerben április 22-e rendszeresen egy, az Érsekkertben megtartott, sátras, a zöld szervezetekkel közös esemény, amihez filmvetítések, rajzversenyek, szemétszedési akciók, médiakampányok, stb. csatlakoznak. Mindezek nem pusztán a legkülönbözőbb korosztályok megszólítására alkalmasak, de arra is, hogy megmutassák a megoldásra váró gondokat, sőt, hogy rábírjanak a rossz szokások, beidegződések megváltoztatására. Magam úgy hiszem – függetlenül attól, hogy zöld aktivistaként hazabeszélek –, hihetetlenül lényeges kérdésekről van szó, mert bár a világválságok, háborúk közben nem figyelünk erre, tudni kell, hogy az emberiség jövőjének utolsó morzsáit éljük fel. A Föld persze, még próbál kitartani, ellensúlyozva a mi kártékony ténykedésünket, de ez már nem tart sokáig. Ha a természeti folyamatokból több is átbillen úgymond a „túloldalra”, azok egymás negatív hatásait erősítik majd fel. Ám ennek ellenére is optimista vagyok, zöld szervezetként pedig azon dolgozunk, hogy a gazdaság és a társadalom is képes legyen megtenni a szükséges lépéseket.
Ha világviszonylatban gondolkodunk, melyek a legégetőbb bajok?
Az első a klímaváltozás: valamennyien tapasztalhatjuk, milyen extrém időjárási jelenségek vannak a nagyvilágban, nem is szólva a bolygó felmelegedéséről, ami bizonyított tény. Épp ezért kellene 2050-re teljesen klímasemlegessé tenni a gazdaságot. Mondok egy példát Heves megyéből: elég megnézni a visontai külszíni fejtést… az a hatalmas lyuk a földben mind olyan szén, amely már a levegőben van. De legalább ennyire komoly baj a világméretű túlfogyasztás. Egy átlagos svéd durván 200-szor annyit fogyaszt, mint egy afrikai. És természetesen mindenki „svéd” akar lenni, azaz annyit szeretne költeni. Ott van például a koronavírus-járvány, amit nagyon sokan megszenvedtek, de amelynek két éve alatt a gazdagok még gazdagabbak lettek. Nem vitás, ha nem lennénk ilyen önzők, nem élnénk fel a bolygó erőforrásait. Ehhez viszont tudatos vásárlói szokások és életvitel kellene.
Egerben és környékén vannak-e olyan sajátos jelenségek, amikre külön is érdemes lenne figyelni?
Igen. Mivel a városunk völgyben fekszik, a levegőszennyezés nagyon komoly gond. Úgy vélem, igen fontos lenne a fenntartható – környezetbarát, természetes anyagú – épületszigetelések támogatása, a fűtéskorszerűsítés, ezzel együtt a napelemek használatának elősegítése. Nem kevésbé szükséges a közlekedés megváltoztatása, legyen szó a tömegközlekedés reformjáról, a kerékpárutak fejlesztéséről vagy épp a gyaloglás népszerűsítéséről. És akkor még nem beszéltünk a fásításról… Nézetem szerint a városban és annak környékén annyi fát kellene ültetni, amennyit csak lehet, nem pedig a térkövezett felületeket növelni.
Az egyes emberek vagy az olyan szervezetek, mint az Életfa, mit tehetnek a Földért? Azért kérdem, mert a skála nagyon széles: a szemétgyűjtés éppen úgy beletartozik, mint a madáretetők kihelyezése, netán az alternatív energiaforrások használata…
Nemcsak az egész világ, de az országunk is tele van illegális hulladékkal, ezért mind a lerakóhelyek felszámolását, mind az azokért felelősök büntetését a mainál hatékonyabbá kell tenni. Aztán dolgozni kell – s mi ezt is tesszük – a fogyasztás megváltoztatásán például a helyi termelők, a kosárközösségek támogatása révén, illetőleg közösségi kertekkel, komposztálókkal. Tudni kell továbbá, hogy az egyéni szokások megváltoztatása a bolygó egészére hatással lesz, így hát, nem mindegy, képesek vagyunk-e átalakítani a repülési-utazási szokásainkat, zöld energiát használunk-e a hagyományosak helyett, vagy előnyben részesítjük-e az elektromos közlekedést, és még sorolhatnám. Van aztán még egy lényeges dolog, hogy tudniillik az emberek – összefogva – hatást gyakorolhatnak a döntéshozókra, amire példa a szabadkereskedelmi egyezmények „megfúrása”, a méhbarát mezőgazdaság kikényszerítése, avagy a szennyező beruházások leállítása. Ami pedig a szövetségünket, az Életfát illeti, a klímaváltozás ellen részint szemléletformálással, részint az ÉLET=FA megyei faültetési programmal igyekszünk védekezni.
Utóbbi azért kiemelendő, merthogy a zöld növények a legjobb szén-dioxid-megkötők. Ráadásul mivel az emberiség a bolygó erdőinek felét elpusztította, bőven van mit visszaültetnünk.
Az átlagemberek mennyire vannak tisztában e kérdések jelentőségével?
Szerintem e téren javult a helyzet, főleg, ami a fiatalabbakat illeti, betudhatóan utóbbi korosztályok médiafogyasztási szokásainak. Az már más kérdés, hogy az összefüggések sokszor rejtve maradnak, a legtöbb kormányzat pedig csak papíron ígér zöld reformokat. Szóval úgy látom, kritikusnak kell lenni, tudatos vásárlóként kell fogyasztani, zölden utazni, stb. Minden szokásunk, életmódunk összes eleme éppúgy lehet fenntartható, mint totálisan pazarló. Hogy melyiket választjuk, csakis rajtunk áll.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
