Dr. Boruzs Julianna éppen virágzó kertjében jártunk és igazi csodát láttunk
Sokoldalúságának, változatos felhasználhatóságának köszönhetően a levendula régóta töretlen népszerűségnek örvend a fűszer-, gyógy- és dísznövények között. Hogy ennek okainak utánajárjunk, dr. Boruzs Julianna egerszalóki kertjébe látogattunk, ahol jelenleg mintegy kétszáz tő található. Három éve még ennek több mint két és félszerese pompázott a telkén, azóta azonban már „csupán” hobbiként tekint a növénnyel való elfoglaltságokra. Már a hangulatos illatpárnáit, illetve saját kezűleg készített levendulaolaját is kizárólag ajándékba készíti.
Közel egy évtizede fonódott szorosabbra az Ön, illetve a levendula közötti kapcsolat. Mi vonzotta a növényhez?
Körülbelül tíz éve lakunk Egerszalókon, és már amikor ideköltöztünk, akkor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék a kertben mindenféle gyógynövényt termeszteni – amit később természetesen fel is használunk. Bükkszentkeresztről, egy egészségnapról hoztam az első három tő levendulát. Már akkor tudtam, hogy szeretném teleültetni vele a kertemet, hogy megtapasztaljam, a virágzásakor körbelengi az illata az egész házat.
A növénnyel való foglalkozás egyébként hobbiként indult, majd egy darabig vásárokat, szüreteket is tartottam, de egy idő után ismét olyan szabadidős tevékenység lett belőle, amelynek a családom, a barátaim, illetve a magam kedvéért teszek eleget.
Bár a hétköznapokban üzemorvosként dolgozik, úgy tudom, kacsintgat a temészetgyógyászat felé, emellett hangtálterápiával, sőt selyemfestéssel is foglalkozik…
Így van, minden érdekel, ami jó a léleknek. Orvosként azt tapasztaltam, hogy csak a testtel foglalkozunk, – hiszen az egyetemen is ezt is tanultuk -, de a problémák kizárólag fizikai oldalukról történő megközelítése sokszor nem elegendő – a lélekkel, a szellemi velejárókkal is törődni kell. Ezért is indultam el ebben az irányban, ezen szeretnék erősíteni, ha valaki megtisztel azzal, hogy szeretne eljönni hozzám.
A levendulát számos módon hasznosíthatjuk, hiszen közismert a jótékony hatása. Miket készített már a növényből?
Egyrészt kisebb párnákba szoktam tölteni, – ezeket úgy hívom, hogy álompárnák –, és elsősorban azoknak ajánlom, akik nehezen tudnak aludni – kifejezetten kellemes hatást vált ki. Tudvalevő, hogy már nagymamáink is használtak hasonló illattasakokat, amelyeket a ruhásszekrényekbe raktak, hogy elűzzék a molyokat.
Emellett én például lekvárban is nagyon szeretem, kifejezetten kedvelem például a fanyar ízű feketeribizli-, illetve kökénylekvárba főzve, hiszen finom aromát kap tőle. Természetesen szörpöt, limonádét és teát is szívesen készítek belőle.
A további feldolgozása lehet például a vizespárlat, – ebben segítségemre szolgál egy lepárlókészülék -, de krémekbe is bele lehet rakni, hiszen nagyon sok jótékony hatása ismert – külsőleg és belsőleg is.
Ha már a hatásait említette, azt talán sokan tapasztalták, hogy nyugtatja őket a levendulatea, valamint az illatával kapcsolatban is hasonló élményekről lehet beszámolni. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy ez minek köszönhető, mi az oka…
Olyan hatóanyagok találhatók benne, amelyek ezekért felelősek, illetve az illatok mindenkire hatnak, akár beismeri valaki, akár nem. Ha például az illóolajat, vagy a párnákat megszagoljuk, az mindenképpen relaxáló hatást vált ki.
Emellett a levendula külsőleg is nyugtat, napégésnél, vagy háztartási baleseteknél is kellemes a bőrnek, és megakadályozza az égési reakciók további terjedését. Ugyanígy darázs- és szúnyogcsípésnél is hasznosítható, de bőrproblémáknál – például ekcémánál – is nagyon jó eredményeket lehet elérni, hiszen arclemosóként gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású. Belsőleg pedig görcsoldó, megnyugtatja a gyomor- és bélrendszert, segít az emésztési panaszokban – így tea, limonádé vagy szörp formájában is bizonyítottan hasznos.
A nyugtató hatás mellett esetleg riaszthatja a rovarokat?
Igen, ezt mondják, de nem tudom biztosan kijelenteni, hiszen amikor szárítom a levendulát, a nappaliban szoktam felakasztani a csokrokat, és a szúnyogok, pillangók azért be-bejönnek, így erről nem győződtem meg teljes mértékben.
Az elmondható, hogy nem különösebben igényes növény a levendula? Milyen gondozást „követel”?
Nagyon egyszerű a termesztése, és kifejezetten igénytelen. Szereti a napfényt, a meleget, én például, ha épp száraz az idő, akkor sem locsolom, és ennek ellenére is gyönyörűen virágzik.
Egyedül a metszésre kell nagyon odafigyelni. Azt szokták mondani, hogy amikor a fás és a lágyszár határához érünk, ott kell metszeni, és onnan fog új hajtásokat hozni. Az egyik fajtánál ezt picit elrontottam, és mivel nagyon terebélyesekké váltak a tövek, jobban visszametszettem. Az igényesebb tő ezt nem bírta, de olyan is akad, amelyik ettől függetlenül nagyon szépen megújul.
Hogyan lehet a legegyszerűbben szaporítani a levendulát?
A bejáratnál lévő növényeknél például mindig hagyni szoktam, hogy elvirágozzanak, és azok magról szaporodhassanak, de olyan módszer is létezik, hogy amikor tavasszal elindul a friss hajtás, azokat lemetsszük és ledugjuk a homokos talajba – nagyon jól működik, ezt is kipróbáltam, és körülbelül a nyolcvan százaléka megmaradt.
Emellett persze tőosztással is lehet szaporítani. Ennél a verziónál, ha már nagyon nagy a tő, akkor fölássuk, és kettő- vagy háromfelé vágjuk. Annyira életerős és megújulni vágyó növény, hogy nagyon könnyű vele bánni.
Hobbiként mekkora örömet ad a kerti munka, a levendula körüli teendők?
Fantasztikusan kikapcsol, gyakran a növények közé ülök, és csak nézem a pillangókat. A beültetett területet Tündérkertnek neveztem el, mert sokszor látom, ahogy a méhek és a lepkék megtalálják a virágokat, és ilyenkor tényleg olyan, mint egy igazi mesehelyszín.
Az az illat pedig, amely a levendulából árad… le sem tudom írni, milyen érzés. Maga a gondoskodás, – például amikor megmetszem, majd virágzik -, annyira megnyugtat és eltereli a gondolataimat, mintha nem is ezen a világon lennék.
SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
