Interjú dr. Hegedűs Ákos bíróval
Dr. Hegedűs Ákos bíróként és közvetítőként is dolgozik az Egri Járásbíróságon, magánéletében pedig gyakorló keresztény és öt gyermek édesapja. Arról beszélgettünk, hogyan lehet ezeket a szerepeket összeegyeztetni.
Ki vagy mi motivált, hogy a jogi pályára lépj?
Szinte predesztinálva voltam rá, ugyanis egy bírósági épületben lévő szolgálati lakásban laktunk hatéves koromig. Édesapám büntető ügyszakos bíró volt, s egyben a pásztói bíróság elnöke 32 éven keresztül. Édesanyám közjegyzőként dolgozott, így mind a két jogi pálya érdekelt. Egyetemistaként sokkal érdekesebbnek tűnt a bírói hivatás, ez ragadott igazán magával.
Mit találtál benne vonzónak?
Édesapám arra tanított, hogy ha valamilyen feladatom van, tegyek meg mindent a sikerért, azért, hogy jól működjön. Ezt jól kiegészítették édesanyám szavai, aki azt kérte, hogy teljes szívvel cselekedjem. Láttam, hogy a jogi pályájuk során sok embernek segítettek. Ez a fajta hozzáállás nyomot hagyott bennem. Egész életemben fontosnak tartottam, hogy másoknak segítsek, és úgy gondoltam, ezen a területen tudok a legtöbbet tenni. Azután jöttek a csalódások. Kiderült, hogy nem olyan fekete-fehér ez a helyzet. Azok az emberek, akik eljutnak a bíróságig, és eljönnek egy tárgyalásra, gyakran tapasztalják, hogy később születnek meg a döntések, vagy nem teljesen olyanok, mint amit vártak. Szokták mondani, hogy a polgári perben legalább az egyik fél örül. Azt tapasztalom, hogy néha mind a ketten úgy érzik, mintha veszítettek volna a per során. Ezért is próbáltam a bírói munkámat kiegészíteni egyéb segítő szakmákkal, ilyen a bírósági közvetítés is. A keresztény ember arra kap meghívást, hogy segítsen a környezetének. Úgy tud kiteljesedni, ha másoknak folyamatosan tud adni.
Ezek szerint a hited is sokat hozzátesz a hivatásodhoz.
Ez egy összetett kérdés. Ha valaki keresztény, és bíróként dolgozik, akkor nem hoz másfajta döntéseket, mint egy nem keresztény bíró. A bírói döntések általában ugyanolyanok, mert a bíró a jogkövetkezményeket vonja le. A szüleimtől azt a példát láttam, hogy nagyon ritkán ítélkeztek. Ítéleteket hoztak, de a személy fölött nem ítélkeztek. Ezt egy keresztény bírónak pontosan kell látnia.
Gondolom, Te sem csak az ügyet nézed, hanem az embert is.
A jogszabályok kijelölnek egy utat, és ennek az útnak a jogi produktuma az ítélet. Ki lehet egészíteni keresztény cselekedetekkel, egy kis figyelmességgel, odafordulással, de mindez az érdemi döntést nem befolyásolja. Ha egy házasság felbontását kell tárgyalnom, akkor arról határozok, miközben keresztényként felbonthatatlannak tekintem. El kell különíteni egymástól a polgári jogi házasságot és a Bibliában meghatározott szentségi házasságot.
Az is érdekes kérdés, hogy lehetek délelőtt bíró, délután bírósági közvetítő. Viszont amikor hazamegyek, akkor egyik sem vagyok. Akkor hirtelen apuka leszek. Ráadásul a feleségem kérdezi, hogy ha olyan ügyesen tudok közvetíteni peres felek között, akkor itthon miért felejtem el. Előfordul a bírói hivatás során, hogy egy picit átalakul az ember gondolkodása, és nehezebben veszi le otthon a talárt. Ahogy telnek az évek, lehet, hogy egyre többször jelentek ki otthon valamit, mintha ítéletet hoznék. Ezek társadalmi szerepek; ha belépek a bíróságra, onnantól kezdve bíró leszek, ha elmegyek a templomba, akkor pedig teljes hittel imádkozom. De egyik sem tehető le teljesen. Egy bírónak bármikor, a tárgyalótermen kívül is megfelelő módon kell viselkednie. A keresztény ember pedig ahol tud, segítséget nyújt másoknak. Ez a munkahelyen is megtörténik, de elsősorban a közvetlen kollégákkal, vagy ahogyan részt veszek az ottani munkában. Megpróbálok sokat mosolyogni, vagy ha látom, hogy valaki rosszkedvű, akkor felvidítani pár jó szóval.
Amikor gondolatilag és érzelmileg is bevonódsz egy-egy ügybe, hazatérve sikerül magad mögött hagynod?
Nagyon nehezen. A jogi munka egyébként is olyan, hogy az ember a gondolataival végzi. Van úgy, hogy otthon, mosogatás közben jut eszembe egy ügy megoldása. Mesélte a feleségem, hogy amikor kineveztek bíróvá, akkor álmomban beszéltem, és érthetően diktáltam egy jegyzőkönyvet. Vannak technikák, melyekkel ott lehet hagyni az ügyeket, ahol a helyük van. Például fontos, hogy legyen hobbink, kapcsolataink, és ne csak jogászokkal barátkozzunk, hanem más foglalkozású emberekkel is, mert nehézzé tud válni a munka súlya akkor, ha mindenhol úgy érezzük, mintha bírók lennénk. A bírónak igazságos döntéseket kell hoznia, de mellette szükség van alázatra az ügy iránt és az ügyfelekkel szemben. Mi sem tudunk mindent, csak megismerünk bizonyos élethelyzeteket, és valamennyire belelátunk, de nem birtokoljuk a teljes igazságot.
Böjte Csaba atyától hallottam azt a gondolatot, hogy sokan teszik első helyre az igazságot az értékek közül, pedig az igazságnál fontosabb a szeretet.
Ezt bíróként és magánemberként is meg lehet erősíteni. Ha szeretjük az embereket, megpróbáljuk a munkánkat jól végezni. A lényeg: amit tudok, azt a legnagyobb szeretettel tegyem meg. Amit nem tudok, azt majd hozzáadja a Jóisten. Az igazság kétélű, de a szeretet egyértelmű és erős.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
FOTÓ: TV EGER
