Bartakovics Béla (1792-1873)

„Szolgálatára embernek, világnak,

Nagy Istenemnek, kicsike hazámnak.”

(Sík Sándor)

Kissaponyi Bartakovics Béla egri érsek, örökös főispán 1792. április 5-én született Felsőelefánton. Apja Bartakovics Ferenc, Nyitra megye főbírája volt, aki 1805–1807 között követként képviselte megyéjét az országgyűlésben. Anyját, Almásy Ágnest (1762-1794) korán elvesztette. Tanulmányait Nyitrán, Pozsonyban és Nagyszombatban végezte, majd a bécsi Pázmáneumban (Collegium Pazmanianum) teológiát hallgatott. A pesti egyetemen 1815-ben egyháztörténetből szigorlati vizsgát tett. Ugyanazon év április 15-én szentelték áldozópappá.

Néhány évig káplán volt Sellyén és Muzslán, majd 1817-ben a nagyszombati egyházmegye érsekségének adminisztrációjába került, ahol „szelídségével, emberszeretetével, igazságosságával az alatta levő papság tiszteletét és szeretetét” elnyerte. Rudnay Sándor hercegprímás 1820-ban Esztergomba helyezte érseki levéltárosnak. Ezt követően 1825-ben prímási titkár, 1830-ban udvari kanonok lett. A prímás 1831-ben a nagyszombati érseki helynökség vezetésével bízta meg. Érdemeit 1835-ben a honti főesperesi cím, 1844-ben pedig a címzetes püspöki cím adományozásával ismerte el. Az utóbbi évben az uralkodó rozsnyói megyéspüspöknek nevezte ki.

1850-ben elnyerte az egri érseki széket, amely a valóságos, belső titkos tanácsosi címmel is járt. Beiktatására 1851. január 19-én került sor. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utáni időszak az osztrák uralom miatt mind a nemzet, mind az egyház számára rendkívül nehéz volt.

Elkötelezettsége a magyar nyelv hivatalos nyelvként történő elfogadtatásában példaértékű, amelynek fontos szerepe volt abban, hogy a Magyar Tudós Társaság – a Magyar Tudományos Akadémia jogelődje – 1853. március 13-án igazgatósági tagjának választotta.

Bartakovics Béla a tudomány, az oktatás és a kultúra elkötelezett híve volt. Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent tett hazájáért, egyházáért, Eger városáért:

• Nevéhez kötődik az Egri Érseki Líceum Múzeumának megalakítása.
• A plébániákról begyűjtette a régi könyveket, iratokat, amelyeket a Főegyházmegyei Könyvtárban megőriztek. A könyvtárat saját könyveivel és újak vásárlásával gyarapította.
• Megszerezte Mikes Kelemen Törökországi leveleit, amelynek címlapján kézírásával ez olvasható: „Toldy Ferencz Urtól megszerezte 1867. Bartakovics Albert Érsek.”
• Létrehozta az Egyházmegyei Tanoda Hivatalt (1851).
• Egerbe 1852-ben letelepítette az angolkisasszonyok rendjét, és leánynevelő intézetet alapított.
• A ciszterci főgimnáziumnak kiharcolta a nyolcosztályos gimnáziumi osztályt.
• Intézkedéseivel támogatta az egri érsekség területén több népiskola, valamint egyházi és szociális intézmény létrehozását.
• Felkérésére Tárkányi Béla elkészítette a Káldi Biblia korszerűsített változatát, amelyet IX. Pius pápa is elismert.
• Saját költségén számos jelentős tudományos és szépirodalmi munkát adatott ki.
• A főpásztor 1854-ben megegyezést kötött a várossal, amelynek értelmében megszűnt a kettős földesuraság. December 10-én Bartakovics Béla érsek az Egri Érsekség, Lévay Sándor nagyprépost, az Egri Főkáptalan és Bernett Ferenc polgármester Eger részéről megkötötte az „örökös” egyességet. Az érsek Eger javára lemondott a kilencedről és a város tulajdonába adta több száz hold földjét is.
• Az Egri Katolikus Legényegylet ügyét kezdettől fogva felkarolta, nagyvonalú segítségével 1860-ban megoldódott a székház ügye.
• Az Egri Érseki Jogakadémiát 1861-ben újraindította, ahol kötelező diszciplína volt a katolikus kánonjog.
• Egyházmegyéjében számos plébániát, templomot építtetett. Intézkedett a papi nyugdíjazás kérdésében. Egységesítette a templomi vagyon kezelését. Elrendelte a templomok és a plébániák tűzkár elleni biztosítását.
• „…soha szünetelni nem tudó jótékonysága Egert olly alapitványokkal és intézetekkel látta el, mellyek az emberiség legszentebb érdekeit mozditják elő.”
• Támogatta a tudományt, a művészetet, az irodalmat, a könyvkiadást. Hatalmas összeget adott a Magyar Tudományos Akadémiának és a Magyar Nemzeti Színháznak.

Saját kezűleg írt testamentumát a következő mondatokkal zárta: „Ember voltam, sokat hibáztam; kiket szándékom ellen is megbántottam, engedjék meg gyarlóságomnak. Könyörögjenek érettem legalább barátaim és jóakaróim!”

Bartakovics Béla életének 83. évében, 1873. május 30-án hunyt el. Gyászszertartására Egerben június 4-én került sor. Végakaratának megfelelően Alsóelefánton temették el.

Eger városa szívén viseli emlékének ápolását. Rendszerváltáskor a belvárosban utcát neveztek el róla. Halálának 140. évfordulóján (2013) az Egri Országzászló és Emlékhely Bizottság névtáblát avatott a tiszteletére. A Megyei Művelődési Központ – amely az egykori legényegylet helyén található – 2005-ben felvette a nevét. Az intézmény 2008-tól az Egri Kulturális és Művészeti Központ Bartakovics Béla Közösségi Házaként működik.

---

 Dr. Szecskó Károly történész, levéltáros 1957-ben főiskolásként került Egerbe, amelynek miliője magával ragadta. Egész életében azon dolgozott, hogy a város múltját, neves embereit megismertesse az itt lakókkal. Szerelmese volt Egernek – Eger pedig nagyra értékelte tudását. 2020. február 27-én eltávozott közülünk, de pótolhatatlan tudását, jegyzeteit felesége, dr. Szecskó Károlyné Emőke segítségével továbbra is megosztja velünk.

 

---

SZERZŐ: SZECSKÓ KÁROLY