Egy csíksomlyói zarándokút élményei
Több százezren zarándokolnak el minden évben pünkösd idején a csíksomlyói búcsúra. Van, aki autóval, busszal, gyalogosan, lovon, és van, aki kerékpáron teszi meg az utat. Három egri jóbarát, Pitlu János, Bocsi József és Kurucz János az utóbbit választotta. Nem először vágtak neki az útnak, és a cél mindig ugyanaz: az út örömének megélése, a lelki feltöltődés, az elcsendesedés.
Ha egyszer ráérez az ember, megéli ezt az élményt, szinte egyfajta függősége alakul ki, mely évről évre egyre erősebb — kezdi beszélgetésünket Pitlu János, a zarándoklat egyik résztvevője. Nem is igazán a cél, hanem az út a fontos — tette hozzá.
Mikor indultak, és hány kilométert tudtak megtenni naponta?
Pitlu János: Pünkösd előtti héten, szerda délután indultunk útnak Egerből autóval, Közép-Európa egyik legismertebb zarándokhelyére, Máriazellbe. Buda Péter atya áldotta meg az utunkat. A Mária-kegyhelyeket összekötő út legnyugatibb pontja Máriazell, legkeletibb pontja Csíksomlyó – ezt a távot, mintegy 1150 kilométert tettünk meg szinte egy hét alatt kerékpárral, átlagban körülbelül napi 140 kilométert haladva. Aki ezt túrának, sportnak fogja fel, az nem biztos, hogy ugyanazért megy, mint mi: az elcsendesedésért, azért, hogy imáival még közelebb kerüljön Istenhez. Befelé és felfelé kell igyekezni, mindent kikapcsolni magunkban. Az időjárási viszontagságokkal kellett olykor megküzdenünk, például esővel, erős széllel, de ezekhez már hozzászoktunk. Az igaz, hogy ebben az évben nem tudtunk olyan sokat edzeni, de mivel évek óta megtesszük ezt az utat, a távolság nem okozott gondot. Amúgy is úgy gondolom, minden fejben dől el, és ehhez jön hozzá az a lelki erő, ami belülről hajt minket. A Duna mentén haladtunk végig, zarándokszállásokon, panziókban, kollégiumokban kaptunk szállást. Az út során mindenhol nagyon kedvesen fogadtak bennünket, olykor azt éreztem, mintha ők is vágynának arra, hogy megtegyék ezt az utat. Megéljék azt az élményt, mikor az ember kiszáll a mindennapokból, közeli kapcsolatba kerül a tájjal, önmagával. Az embernek egy ilyen útra nemcsak lelkileg, hanem szellemileg is fel kell készülnie. Ha probléma adódik, meg kell tudni oldania, nem szabad kétségbeesnie. Barátságunkat is szorosabbá teszi ez az élmény, egymásra vagyunk utalva, és az út sikere nemcsak önmagunktól, hanem az egymásra figyeléstől is függ.
Mit ad lelkileg Csíksomlyó?
J.: Az út és a megérkezés is lélekemelő volt, a találkozáskor mindenki elérzékenyül. Több százezer ember éli meg közösen a búcsú élményét, és ez fantasztikus érzés. Minél többször teszem meg ezt az utat, annál inkább érzem annak a szükségét magamban, hogy az embernek emberré kellene válnia. Áldozatot kellene hoznunk egymásért, érdeklődni embertársaink iránt, félretéve a digitális világ térhódítását. Az erdélyi egyszerű emberek emberségéből, kedvességéből, önzetlenségéből lenne mit merítenünk. Olyan mintát adnak, mely minden évben, minket is erősít. Az önzésünket félre téve meg kellene találnunk magunkban az emberséget, és közösségként kellene élnünk, szeretetben. Megyünk az életen át, de egy idő múlva kiderül, hogy valójában nem is éltünk. Ez az út erőt ad, és hazaérkezve még sokáig tudunk töltekezni ebből az erőből.
Bocsi József: Több éve ismerjük egymást a zarándoktársaimmal, tudtam, hogy ők régóta zarándokolnak kerékpárral Csíksomlyóra, de megjártak már ezen kívül több Mária-kegyhelyet is. 2017-ben egy nagyobb csapattal mentek, s felvetődött, hogy kísérjem el őket autóval, így a csomagokat nem kell a kerékpáron vinniük. Az akkor szerzett élmények alapján döntöttem el, hogy egyszer én is megteszem az Eger – Csíksomlyó utat biciklin. Idén először született meg annak a terve, hogy Máriazellből jussunk el Csíksomlyóra, mely majdnem kétszerese az előző évi távnak. Szinte az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy részt veszek a zarándoklaton, de életre szóló élmény volt számomra.
Kurucz János: A zarándoklat nem csak az odavezető útról és a csodálatos lelki megnyugvást okozó megérkezésről szól. Az út során nagyon sokféle tájjal, emberrel, és persze rengeteg megpróbáltatással találod szembe magad. Reggelente, tele megújult energiával vágsz neki a napi penzumnak. Ez azonban a nap folyamán szép lassan elapad, mert megeszi a monotonitás, a nap sugara, a szembeszél, az eső, a kegyetlen emelkedő. A nap végén azonban egy mély megnyugvást érzel, mely feledteti a testi fáradalmakat, és átlendít a következő napra, hogy feltöltődve indulj tovább Csíksomlyóra. A barátok azok, akikkel elindulsz erre a bizonytalan, akadályokkal nehezített kátyús útra, és ők a legvégén is veled maradnak. Külön töltet számomra, hogy mindezt velük élhetem át, immár 12. alkalommal, és a családom ebben mindig támogatott. Köszönöm nekik!
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓK: BEKÜLDÖTT FOTÓK
