ÉLETÚTINTERJÚ SATA ÁRPÁDDAL
„Feraponttól Éder mesterig és Ali Csorbadzsitól Schneider Mátyásig sok mindenkit megformált”
Az egri Gárdonyi Géza Színház művésze, Sata Árpád több mint ötven éve örvendezteti meg a közönséget a színpadról. Eredetileg a hetvenedik születésnapjára – amelyet egyébként tavaly ősszel (október 17-én) ünnepelt – jelent volna meg a Mindent magamba szívtam… című interjúkötet, azonban kicsit megkésve, idén márciusban kerülhetett az olvasók, a rajongók kezébe.
A címben szereplő idézet a kötet egyik szerzőjétől, Demény Pétertől származik, aki a mű alapjául szolgáló egyik interjút készítette Sata Árpáddal. A színművész származására, gyermekkorára, egri munkásságára vonatkozó kérdések másik részét városunk közkedvelt, azóta sajnos elhunyt hírlapírója, publicistája, színikritikusa Ebner Egres Béla „szegezte” az alkotónak.
A Székelyudvarhelyen született művész a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatában eltöltött évek után 1993 decemberében szerződött az egri teátrumba. Sata Árpád a kolozsvári korszak mellett arról is vall, kiktől tanult, miben tért el a társasági élet a maitól, illetve mit gondol a sikerről. „A taps a siker mérője lehet, de az csak egy akusztikus valami. A taps megélése, ugyanúgy, mint a szerep megélése, az a siker érzése. …miért kér a színész, az, aki mindig dolgozik, egy újabb szerepet? Azért, mert dolgozni akarunk, mert ezt az éhséget akarjuk kielégíteni magunkban, ezt a sikerre való vágyakozást.” – nyilatkozza Sata Árpád.
A kérdés-felelet forma végigkíséri a könyvet, amelyből az egri élet milyensége, az itteni szakmaiság is kirajzolódik. A színész szívesen gondol vissza első szerepeire, hogy igen korán örökös tagnak választották, illetve lányával, Sata-Bánfi Ágotával való közös munkájukat is kiemeli. Emellett a kötet segítségével Sata Árpád színészi teljesítményén kívül rendezői sikereit is felidézhetjük.
A könyv második részét az Ebner Egres Béla által készített interjú fogja össze, amelyből kiderül többek között a színművész családjának lövétei származása, felmerülnek a kedves, székely emlékek, a gyermekkori élmények, sőt a művész a valláshoz való viszonyáról is számot ad.
A szövegen végig érezni lehet az őszinteséget, Sata Árpád szívből szól az olvasókhoz. Munkáinak, életének érdekességei között olyan vallomások is szerepelnek, mint a szövegtanuláshoz való viszonya: „Mindig az utolsó pillanatra hagytam a szövegtanulást, s megúsztam valahogy. … így történt egész életemben: egy kicsit mindig megúsztam.”
A színművész a Gárdonyi Géza Színház korábbi igazgatója, a Csizmadia Tibor „Csizi” által fémjelzett és országosan is méltán híressé vált korszakról is szeretettel beszél, az akkori rendezőkről, például mint Zsótér Sándorról, vagy Máté Gáborról, illetve utóbbi legendás osztályáról, akikre a következőképpen emlékszik: „Új és fiatal kollégák érkeztek általa Egerbe, akiktől én is tanulhattam, de ők is tanulhattak tőlem: együttműködtünk.” Az egri teátrumról pedig a következőket nyilatkozza: „Akár kisebb-nagyobb, akár főszerepek találtak itt meg, egyszerűen szerettem dolgozni ebben a társulatban. Szinte minden darab, amiben színpadra léptem, egy-egy kis csillagocska lehet, mert egyszerűen a Gárdonyi Géza Színházban nem volt olyan előadás, amelyikbe rossz érzéssel mentem volna be. Valamilyen módon mindegyik kielégítette színészi ambícióimat. Ráadásul ez a közeg arra inspirált, hogy mindig megújuljak.”
A szerkesztőségünk nevében őszintén reméljük, hogy még nagyon sok előadásban láthatjuk a színművészt, akinek jó egészséget kívánunk a további munkájához!
SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
