„Egy jó fajta tengerentúli szivarral
kizárhatjuk életünkből a világ durvaságait.”
(Liszt Ferenc)
Sziklay Árpád gyermekorvos Kabán született 1903. január 12-én. A család apai ága erdélyi gyökerű volt, akik a Zepelzauer vezetéknevet 1890-ben Sziklaira, később Sziklayra változtatták. Édesapja Zepelzauer Ferenc Máramarosszigeten, édesanyja Asteleán Lujza Tiszacsegén született. Szülei 1902-ben kötöttek házasságot, s egy gyermekük született. Árpád fiuk az elemi iskolát Kabán, középiskolai tanulmányait – egyházi ösztöndíjjal – Kisvárdán, a Bessenyei György Reálgimnáziumban végezte. Tanulmányait Budapesten a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta. A Fehér Kereszt Gyermekkórház Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztályán már az egyetem alatt elkötelezte magát a gyermekek gyógyítása mellett. Orvosi diplomáját 1928 márciusában vette át. Ezután díjtalan gyakornokként először a fővárosi gyermekkórházban, majd 1931-től a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Gyermekklinikáján dolgozott. Pécsett az iskolaorvosi és egészségtanári tanfolyamot is elvégezte. A klinikán 1934 februárjában díjtalan tanársegéddé nevezték ki, s még abban az évben a szakorvosi vizsgát is letette.
Sziklay doktor és családja
Egerbe 1934-ben költözött és a Széchenyi út 9. szám alatt magánpraxist kezdett, majd decemberben sikeres pályázat útján elnyerte az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap (OTBA) egri körzeti orvosi állását. Eger lakói rövid idő alatt megkedvelték, befogadták. A Tankerületi Főigazgatóságtól 1936-ban iskolaorvosi megbízást kapott, így a Dobó István Gimnázium tiszteletdíjas orvosa lett és az Irgalmas Kórházban is dolgozott.
Az egri Bánhidy Évával 1938-ban kötöttek házasságot. A fiatalok a dr. Nagy János utca 10. szám alatt találtak otthonra, ahol öt gyermeküket nevelték: Éva, Árpád, Levente, Attila, Ákos.
Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Gyermekklinika, Pécs (130-as évek) Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum
Sziklay Árpádot 1940 elején katonai szolgálatra hívták be a miskolci helyőrségi kórházba. Amikor hazajöhetett, iskolaorvosi teendőit folytatta és egészségtant tanított a Dobó István Gimnáziumban, a Ciszterci Rend Szent Bernát Gimnáziumában és az Állami Polgári Iskolában. 1942 tavaszán ismét behívták, és felettesei javaslatára Budapesten közegészség- és járványtani vizsgát tett. Decemberben őt is kivezényelték az orosz frontra. 1943 áprilisában megszületett Levente fia, így szabadságot kapott. Szerencséjére azonnal hazaindult, mert másnap az egész zászlóalja megsemmisült.
Az egri gettóban, 1944-ben ő volt az egyetlen orvos, aki önként és rendszeresen kezelte a zsidó gyerekeket.
A háború után Egerben folytatta mind az OTBA, mind a magánrendeléseit. Ellátta iskolaorvosi teendőit, s mivel a kórházi osztályát megszüntették, elvállalta a tankerület felügyelőség orvosi kinevezését. Ez utóbbi állása 1949-ben, az egészségügy államosításakor megszűnt, így körzeti iskolaorvosként folytatta munkáját. Tudása, tapasztalata alapján sokkal többet érdemelt volna! Tudományos karrierje vallásossága, emberi tartása miatt az 1950-es években megtört. Szakmai körökben szinte irigyelték, hogy mennyire szeretik kis betegei s azok hálás szülei. Történetek tucatjait emlegetik még napjainkban is, hogy kiváló diagnosztaként, empatikus orvosként hány gyermeket mentett meg. Legendás volt az is, hogy nem használt sztetoszkópot, hanem a fülére hallgatott. A szülők szerették és érezték, hogy bízhatnak benne.
Sziklay doktor a házuk előtt szivarra gyújt
Szaktudását folyamatosan fejlesztette. Gyakran lehetett látni, amikor magyar és idegen nyelvű szakmai folyóiratokkal kezében hazafelé tartott.
Messze megelőzte a korát. Nála az édesanyáknak kisbabájuk fejlődéséről naplót kellett vezetniük, ami akkor újszerű volt. A szelíd gyógymód híveként saját receptjeit használta, antibiotikumot csak akkor írt fel, ha elkerülhetetlen volt. A családok személyében nemcsak gyermekorvost, hanem kiváló háziorvost is nyertek.
Megtiszteltetés volt számára, hogy 1942-ben az Alsó-Károlyváros fertálymesterévé választották.
Bár hivatalos elismerést nem kapott, de kis betegei és szüleik szeretete kárpótolta. Rendelőjének falát beborították a gyógyult gyermekek fényképei. Csak a munkájának és a családjának élt.
Nem volt könnyű élete. Elfáradt. 1974 júliusában nyugdíjazását kérte. A szíve vitte el 1976. július 28-án. Családja, barátai, tisztelői és az egykori betegek százai búcsúztatták az egri Hatvani-temetőben. A helyi napilap nekrológjában így emlékezett meg róla: „Esernyős, szivaros megjelenése valami nagy-nagy nyugalmat és optimizmust sugárzott: ő volt az igazi, a már szinte mitologikusnak tűnő Doktor Bácsi… ”
Lakóházának falán 1994-ben az Egri Városvédő Egylet emléktáblát állított.
Sziklay doktort személyesen is volt szerencsém ismerni, hiszen szájában az elmaradhatatlan szivarral gyakran beszélgettünk a megyei könyvtárban, az utcán. Halálával egy kitűnő orvost, nagyszerű embert veszítettünk!
dr. Szecskó Károly
Dr. Szecskó Károly történész, levéltáros 1957-ben főiskolásként került Egerbe, amelynek miliője magával ragadta. Egész életében azon dolgozott, hogy a város múltját, neves embereit megismertesse az itt lakókkal. Szerelmese volt Egernek – Eger pedig nagyra értékelte tudását. 2020. február 27-én eltávozott közülünk, de pótolhatatlan tudását, jegyzeteit felesége, dr. Szecskó Károlyné Emőke segítségével továbbra is megosztja velünk.
SZERZŐ: SZECSKÓ KÁROLY
