Kezdetekről és mérföldkövekről, borokról és étkekről Tarsoly József hegybíróval
Amikor a Heves Megye Hírlap 1997. július 14-i, hétfői számában akkori munkatársam egy nyúlfarknyi tudósításban számolt be az első, hagyományteremtő szándékkal életre hívott Egri Bikavér Ünnepről – megjegyezve, hogy az eseményen írták alá az Egri Bikavér Kódexet, és hogy a legjobb bikavérnek járó különdíjat Thummerer Vilmos vette át 1994-es boráért –, aligha sejthette bárki is, hogy 2021-ben már a 25. alkalommal kerül sor e népszerű borgasztronómia fesztiválra. Az indulás óta eltelt negyedszázad legfőbb mérföldköveiről, valamint az idei rendezvényről beszélgettünk Tarsoly József hegybíróval.
Ugorjunk vissza az időben: vajon az ötletgazdák anno miért gondolták, hogy lenne létjogosultsága egy ilyen boros-falatozós nyári összejövetelnek?
A legfőbb motívum az volt – mondja Tarsoly József –, hogy mind a városban élőknek, mind pedig az ide látogató turistáknak részük legyen egy olyan borgasztronómia élményben, amely odáig hiányzott az Eger által kínált programpalettáról. Ami pedig az időzítését illeti, ezt az eseményt jól össze lehetett kapcsolni Szent Donát nevével , mivel ő több borvidék védőszentje, ráadásul a városunkban igen régi és komoly hagyományai vannak a Szent Donát-kultusznak, lévén a források szerint az itteni gazdák a hozzá való imádkozástól remélték a jégverés elkerülését.
Noha huszonöt esztendő eseményeit legfeljebb egy vaskos kötetben lehetne összefoglalni, kíváncsi vagyok, hogy Ön számára melyek a legemlékezetesebb történések…
Az 1997-es start – amikor is 12 borászat és 12 étterem vágott bele a nagy kalandba – nyilvánvalóan a vállalkozás újszerűsége miatt izgalmas, bár akkor még nem volt szó a Dobó térre való kitelepülésről. Minderre csupán a következő évben került sor, amikor összesen már 28 bortermelő és étterem várta a nagyközönséget. Újdonságot persze, nem pusztán a helyszín jelentett, hanem az is, hogy ekkor már egy étterem/egy borászat, illetve egy bikavér/egy étel felállásban zajlott a rendezvény. És hát, az sem mellékes, hogy ekkor adták át legelőször az előző év magas színvonalú munkáját elismerő kitüntetést, az „Eger Szőlő- és Borkultúrájáért” érmet. A 2000-es esztendőből a Szent Donát-szobornál elhelyezett márványtábla felavatását érdemes kiemelni, míg a rá következőből az Egri Bor Védnöki Táblák átadását. Ám az igazán nagy ugrást 2011 hozta…
Igen, hiszen az Egri Bikavér Ünnep akkor költözött az Érsekkertbe, amely döntésnek nem mindenki örült…
Pontosabban kaptunk hideget-meleget. Ám az élet igen hamar bebizonyította: ez helyes lépés volt. Nézetem szerint nem kis részben ennek köszönhető, hogy ez a találkozó európai szinten is megállja a helyét. És ezt nem én állítom, hanem egy ismert német szaklap, ami 2019-ben a miénket Európa tíz legjobb, ilyen jellegű fesztiválja közé sorolta, külön kitérve az Érsekkert nyújtotta, csodás környezetre.
Nézete szerint minek tudható be, hogy ez az ünnep ennyire szép kort megélt?
Úgy vélem, ebben az esemény egyediségének, különlegességének van meghatározó szerepe, hiszen itt rendszerint olyan élményben lehetett részük a vendégeknek, amelyet nem feltétlenül kapnak meg máshol. És persze, arról se feledkezzünk meg, hogy a borászok és az éttermek döntő többsége mindig partner volt az elképzelések megvalósítása során. Van aztán egy olyan körülmény is, amit nem sűrűn szoktak emlegetni, pedig lényeges: jelesül, hogy – s ezzel most nem önmagunkat akarom piedesztálra emelni – a szervezést mindmáig a hegyközség nonprofit kft-je végzi, vagyis nem adtuk oda senkinek, hogy tessék, innentől csináld te, ha úgy akarod, akkor piaci alapon. Emellett igyekszünk a legteljesebb mértékben figyelembe venni mind a borászatok és éttermek, mind pedig a vendégek igényeit, szóval, ha előremutató észrevételük van, arra mi mindenkor vevők vagyunk.
Mit várhatunk az idei, augusztus 26-28. között sorra kerülő rendezvénytől? És készülnek-e valamivel a negyedszázados évforduló alkalmából?
Most, amikor beszélgetünk, még javában zajlik a borászatok és az éttermek jelentkezése, ami pedig a programokat illeti, azokat befolyásolhatja pandémia. Tudott, hogy a tavalyi esemény a koronavírus-járvány árnyékában zajlott, ám most minden remény megvan arra, hogy jóval lazábban, szabadabban tölthessük el ezt az augusztus végi három napot. Én például teljesen biztosra veszem, hogy mindazok, akik kilátogatnak majd az Érsekkertbe, nem csalódnak. A jubileum előtt pedig elsősorban úgy akarunk tisztelegni, hogy a megnyitó ünnepségre olyanokat hívnánk meg, akik komoly szerepet játszottak e 25 esztendő sikereiben, illetve, akik szakmai tudásuk okán örvendenek tiszteletnek és népszerűségnek.
Mennyi vendégre számít?
Szerintem egy normál év látogatói számával kalkulálhatunk. Úgy vélem, ha a hazai járványhelyzet olyan kedvezően alakul, mint egy ideje, az emberekben is oldódik majd a félelem, s nyilván szívesen látogatnak el a nyár utolsó hétvégéjén egy olyan programra, ami élmények sokaságát kínálja.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
