Tóth Róbertet, az egri Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elnökét kérdeztük
Be kell vallanom, amikor legelőször olvastam arról, hogy készülőfélben van a hevesi megyeszékhely új drogstratégiája, mindenekelőtt az jutott az eszembe, milyen keveset is tudok arról, hogy városunkban mi a helyzet kábítószerfronton. Ami persze, valahol érthető is, mert nekem, akárcsak az átlagpolgárok döntő többségének – ellentétben például a rendőrségen vagy épp az egészségügyi ellátórendszerben dolgozó szakemberekkel –, csupán csekély, ráadásul felületes rálátásom van erre a területre, jóllehet egy nagyon fontos, családok sokaságát érintő kérdéskörről van szó. A hiányzó ismereteket pótolandó kerestem meg Tóth Róbertet, az egri Kábítószerügyi Egeztető Fórum elnökét, akivel többek között a helyi droghasználatról, illetve a fogyasztókat érintő változásokról beszélgettünk.
Azt tudjuk, hogy készül az új egri drogstratégia, ám azt nem, hogy miért van erre szükség, illetve kik végzik e munkát…
A feladatot az egri Kábítószerügyi Egyeztető Fórum tagjai, tehát – állami-önkormányzati és egyházi szervezetek – végzik, hiszen a KEB hangolja össze mindazoknak a munkáját, akik szerepet játszanak a drogfogyasztás visszaszorításában. S hogy miért kell új dokumentumot alkotni? Nos, mint ismert, az országgyűlés döntésének megfelelően annak idején megszületett a Nemzeti Drogellenes Stratégia, amely a „Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen” címet viselte, és ami 2013-tól 2020-ig szólóan fogalmazta meg a tennivalókat. Ezzel összhangban készült el 2014-ben az egri anyag, ami helyi szinten fogalmazta meg a teendőket. Minthogy mára ez is lejárt, így szükségessé vált egy új létrehozása, amit az is indokolt, hogy az elmúlt időszakban mind a kábítószerek piacán, mind pedig a kérdéskört érintő jogi szabályozásban jelentős változások álltak be.
Ez utóbbiról hallhatnánk részletesebben?
Az összképről majd a stratégia elkészültét követően számolhatunk be, de annyit elárulhatok, hogy a megállapításaink az elmúlt öt esztendő számaira alapozódnak, legyen szó bűnügyi statisztikákról vagy az addiktológiai ellátórendszer adatairól. Ezekből az derül ki, hogy míg 2018-ig emelkedés – hadd ne mondjam: romlás – volt megfigyelhető, onnantól kezdve egy lassú csökkenésnek lehetünk a tanúi. Ez vonatkozik a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények számára éppen úgy, mint az addiktológiai gondozóban és a RÉV Szenvedélybeteg-segítő szolgálatnál rögzített adatokra. Különösen érvényes ez a 2020-as évre, ami alighanem a koronavírus-járványnak köszönhető, hiszen a szórakozóhelyek zárva tartása, a szabad mozgás korlátozása, a társadalmi távolságtartás mind-mind befolyásolta a drogpiac működését. Más kérdés, hogy a látencia mértékéről nem igazán tudunk pontosat mondani, ám tény, hogy az említett időszakban nehezített volt az érintettek eljutása akár az addiktológiai szakellátásra, akár valamely rehabilitációs intézménybe. A változásokhoz tartozik, hogy az úgynevezett dizájnerdrogok felbukkanása óta állandóan új és új szerek jelennek meg az utcákon, amelyek – lásd a „Bika” névvel illetett anyagot – nem ritkán tragédiákat okoznak.
Még mindig a dizájnerdrogok vezetik a listát?
Ez egy igen érdekes kérdés, ugyanis akár a betegek számát, akár az egészségügyi, szociális és egyéb károkat vizsgálom, továbbra is az alkohol okozza a legtöbb gondot. Ezt követi a marihuána, valamint a dizájnerdrogok. E téren tehát nem történt módosulás, ugyanakkor a szintetikus kábítószerek kapcsán az tapasztalható, hogy lépten-nyomon egyre erősebb és kiszámíthatatlanabb anyagok bukkannak fel, méghozzá olyan gyorsasággal, hogy arra a jog és az egészségügy is csak némi késéssel képes reagálni. Nagyon sokszor a fogyasztók sem tudják pontosan, mit vásárolnak, így aztán szinte borítékolhatók az olyan halálesetek, amelyeknek a közelmúltban is a tanúi lehettünk.
Egerben hány rendszeres drogfogyasztó van?
Nem szívesen mennék bele effajta „számolgatásba”, pláne, mivel az ilyen-olyan statisztikákban lévő adatok nem feltétlenül fedik a rendszeres drogfogyasztók tényleges számát. Amúgy pedig ennél jóval izgalmasabb, egyben elkeserítőbb dolog, hogy az elmúlt időszakban a drogokkal kapcsolatos gondok – legyen szó új pszichoaktív szerek vagy épp nyugtatók használatáról – mind fiatalabb korosztályokat érintenek, nem ritkán 11-12 éves gyerekeket. Az is tapasztalható, hogy az általános iskolások körében elsősorban a lányokat érintik ezek az ügyek – akár cigarettázásról, alkoholfogyasztásról, akár dizájnerdrogokról beszélünk –, míg középiskolában fordul a kocka, mert ott már a fiúk viszik a prímet.
Arról vannak ismereteik, hogy a drogproblémával küzdők jellemzően mennyire iskolázottak, milyen társadalmi-szociális helyzetűek, stb.?
Szerintem mindenki lehet érintett, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz körülmények közé született, vagy milyen végzettséggel rendelkezik. De ha már itt tartunk, hadd árnyaljam egy picit az úgynevezett drogosokról kialakult képet… A közelmúltban a média többször is hírt adott arról, hogy helyi polgárok az egri utcákon találkoztak kábítószertől bódult alakokkal. Nos, e témában nem oly régen tartottunk egy fókuszcsoportos beszélgetést, és kiderült, hogy a kábítószerügyeket nagyon sokan összemossák a hajléktalanság kérdéskörével, ami két különböző dolog. Főként, mert a szerhasználók többsége nem hajléktalan, utóbbiak körében pedig nem a drog-, mint inkább az alkoholfogyasztás jellemző. Ám, ha már ezek a dolgok kerültek szóba, annyi tény, hogy az új pszichoaktív szerek vásárlói között döntően rosszabb szociális körülmények között élőket találunk, hiszen nekik nincs pénzük drágább holmikra, így mondjuk kokainra.
Végezetül az érdekelne, hogy terveik szerint mikorra készül el az új drogstratégia, illetve lesznek-e benne új elemek, megközelítések?
Most úgy látom, hogy legkésőbb novemberre befejeződik a munka, s az anyag megy a közgyűlés elé. Ha elfogadják, akkor a szakemberek számára szervezünk egy szakmai napot, illetve a lakosságnak is bemutatjuk majd az egészet. Ami meg az újdonságokat illeti, terveink szerint a korábbinál is nagyobb hangsúlyt kap a fiatalok körében végzendő tevékenység – gondolok itt a megelőzésre és az esetleges gondok kezelésére –, illetve az eddigieknél jobban akarunk támaszkodni a városunkban élő emberek észrevételeire, jelzéseire.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
