Avagy mitől működik jól egy házasság?
A kilencvenes évek közepén indult útjára Angliából az a kezdeményezés, mely Valentin-nap környékén felhívja az emberek figyelmét a házasság szerepére, fontosságára. A Házasság hete rendezvénysorozatot itthon 15 éve szervezik meg, a program idei mottója: „Maradjunk együtt!”
A jó, és hosszan tartó házasság szinte minden házasulandó fiatal és házasságban élő pár vágya. A megvalósítás viszont csak keveseknek sikerül, és nemcsak az elváltak, hanem, valljuk be, a társas magányban élők is úgy érzik: kudarcot vallottak. Hogy miért fut zátonyra egy házasság, két ember harmonikusnak induló kapcsolata, annak számtalan oka van. Vannak bizonyos életszakaszok, helyzetek, melyek vízválasztóak, ilyen például a gyermek születése, a munkahelyi viszonyok megváltozása, anyagi problémák kezelése, esetleges súlyos betegség megjelenése, vagy épp a gyermek kirepülése – ezek megviselhetik a stabilnak hitt kapcsolatokat is. Ráadásul mi magunk is változunk, testileg, lelkileg egyaránt, és azt a változást nem minden fél tudja a másikon, másikban elfogadni. Talán a legtöbb szakember egyetért abban, hogy önmagunk(!) és a másik megbecsülése, szeretete mellett egy erős házasság működéséhez alapvető a kölcsönös bizalom, az empátia, az odafigyelés, a megbízhatóság, az őszinteség, a hatékony konfliktuskezelés, és a folytonos kommunikáció. Utóbbinál nemcsak a gyakoriság, hanem a minőség is nagyon fontos: ne vádaskodás, megbántás, vagy a napokig tartó duzzogás utáni kiborulás tegye ki a kommunikációt, mert az nem megoldás. Igaz, hogy beszéltünk, de nem mindegy, hogyan. És merjünk nyíltan megnyílni annak, aki a legközelebb áll hozzánk. Megnyugtató, hogy ez tanulható…
Elvárásai mindenkinek vannak, ezt kár is tagadni. A kérdés nem az, mennyire kell a másikat megváltoztatni ahhoz, hogy megfeleljen az elvárásainknak, hanem az, mennyire tudunk egymáshoz csiszolódni annak érdekében, hogy harmónia várjon minket odahaza. Ha már válságba került a kapcsolat, mérlegelni kell, képesek vagyunk-e még visszafordítani, a nehéz állapoton javítani, megbocsátani, engedni, tolerálni. Ilyenkor talán érdemes belegondolni abba, mit veszítünk. Ne csupán a vágyainkat figyeljük, hogy mással, vagy egyedül biztos könnyebb lenne (ráadásul olykor kiderül, nem is lett jobb), azt nézzük, megéri-e szétvágni a család kötelékét, hiszen ilyenkor nemcsak mi ketten válunk szét, hanem a család minden tagja kiesik a burokból. Ha viszont mindent mérlegre téve úgy érezzük, ehhez a társhoz már semmilyen érzelmi kötelék nem kapcsol, képtelennek érezzük a megújulást, semmilyen tisztelet nincs már egymás iránt, netán bántó is a kapcsolat, akkor talán érdemes meghozni a nehéz döntést, és elköszönni egymástól.
Dr. Hídvégi Márta pszichológus a szerelem háromszögelmélete kapcsán a kapcsolatok három tartópillérét vázolta fel: szenvedély, intimitás, elköteleződés. Hogy melyik, milyen arányban dominál, attól függően más jellegű a viszony, de törekedjünk arra, hogy nagyjából mindhárom elemre koncentráljunk, egyenlő mértékben erősítsük azokat. A kapcsolatok elején a vonzalom, az egymás iránti vágy, a szenvedély, a testiség dominál, ilyenkor mondjuk azt, hogy működik a kémia. A következő fázisban felerősödik az intimitás, vagyis az egymáshoz való közeledés, mely során megmutatunk magunkból valami személyeset, megosztjuk történeteinket, érzelmeinket, bemutatjuk barátainkat, esetleg családtagjainkat. Ez után érkezünk az elköteleződés fázisába, ekkor gondoljuk át, fektetünk-e időt, energiát a kapcsolatba, akarunk-e a kiválasztott személlyel hosszú távú kapcsolatot. Természetesen van olyan szerelem, ahol a szenvedély dominál, de nem akarunk a másikkal elköteleződni, vagy olyan kapcsolat, ahol az intimitás erős, vagyis inkább szeretet fűz a másikhoz, illetve sok házasságra jellemző, hogy inkább az elköteleződés kap hangsúlyt, ekkor a szerelem kihűlt, de még a házasság tart. A tartós, jó házasságban, a hosszú távra tervezett kapcsolatban a három pillérnek egyaránt, egyformán erősnek kell lennie. A szakember hozzátette azt is: rendkívül fontos a másik személyiségének tisztelete, melynek mélyére ne akarjunk behatolni, és ne akarjuk a másikat megváltoztatni. Szelíden lehet befolyásolni a párunkat, hogy a számunkra zavaró szokásain esetleg változtasson, de ekkor nagyon számít az, milyen a felek közötti kommunikáció. Például azt, hogy a másik sáros cipővel lép be, vagy hagyja feltornyosulni maga körül a könyveket, és ez nekünk nem tetszik, azt közöljük, de nem mindegy, milyen kontextusban, milyen hangsúllyal. Ugyancsak a megfelelő kommunikáció része, ha beszélünk érzéseinkről, vágyainkról, félelmeinkről, tudunk bocsánatot kérni és megbocsátani. Fontos az is, hogy odafigyeljünk a másikra, és a mindennapi rutinok, az otthonunkban együtt töltött idő is minőségben teljen. Teremtsük meg azt a harmóniát, amiért érdemes hazamennünk. Ha feszültséget okozunk otthon, mi magunk is feszültek leszünk, és a feszültség senkinek sem jó. Nagy veszély lehet egy házasságban a bizalom elvesztése is, ez akár féltékenységben, vagy akár a másik szabadságának korlátozásában is megjelenik. Adjuk meg párunknak az énidőt, engedjük, hogy azokkal a barátokkal is töltsön időt, szerezzen élményt a feleség, vagy a férj, akik fontosak nekik. Tudjunk örülni az örömének. Figyelni kellene a libidókülönbségekre is, hiszen fontos a testi vágy fenntartása, kielégítése is egy kapcsolatban, ezekről a problémákról is beszélni kell, őszintén, tabuk nélkül. A klasszikus nemi szerepek ma már felborultak, de ennek van előnye is: egy közösségben élünk, és a közösség fennmaradásáért együtt, közösen dolgozunk, hiszen maga a házasság is csapatmunka.
Tőzsér István vállalkozó és felesége, Tőzsér Istvánné Géczi Andrea – a Bródy Sándor Megyei Könyvtár igazgatója – lassan negyven éve ismerik egymást, és már 35. éve házasok. Kapcsolatuk felhőtlenül indult, és a mai napig fontos számukra, hogy éreztessék szeretetüket, tiszteletüket a másik iránt, támogassák párjukat, egymás sikereit elismerjék. Sőt, amióta gyermekeik kirepültek, még szorosabbá vált a kapcsolatuk. A férj elárulta: csak a gyerekek nevelését tekintve adódtak közöttük konfliktusok, ő kicsit szigorúbb volt, mondván, előre kell a gyermekeket nevelni, utólag már sokkal nehezebb. Andrea engedékenyebb anyaként olykor túlzónak tartotta a szigorúságot, keménykezűségként élte meg, de mára belátta: István nevelési céljai eredményt hoztak. Mindketten hangsúlyozták: mindig egyenrangú félnek tekintették egymást, úgy érzik, minden sikerüket közösen érték el. Andrea elmondta: a nap minden órájában érzi férje megbecsülését, és azt, hogy István a tenyerén hordozza. Szavakban, gesztusokban adják a másik tudtára, mennyire erős közöttük a kötődés, pl. a mai napig becézik egymást. A szabadidejüket is mindig együtt töltik, közösen járnak programokra, s ha a pár egyik tagja valami új dolog iránt érdeklődik, akkor abba a másik fél is belekóstol. Andrea hobbija az úszás, Istváné a biciklizés, de mindkettőnek tudnak hódolni közösen is. Közös szenvedélyük többek között az opera, az utazás és a kulináris élvezetek. Mióta összeházasodtak, szinte nem is voltak külön programokon, kivéve a szakmai, munkahelyi rendezvényeket. Nagyon sokat és nagyon őszintén beszélgetnek, nincs olyan érzés, élmény, probléma, amit ne tudnának megbeszélni egymással. Az eltelt évek alatt egyre tudatosabban építették kapcsolatukat, egymást segítik. Arra a kérdésre, melyik az a tulajdonság, amit kevésbé szeretnek a másikban, nem igazán tudtak válaszolni… Hosszas gondolkodás után azonban egy eszükbe jutott: amikor Andrea nem teszi bele a kávéscsészét a mosogatógépbe.
Baráth Zoltán (avagy ahogyan sokan ismerik: Zolcsi) és Klepács Andrea, a Babszem Jankó Gyermekszínház színművészei 22 éve házasok, két gyereket nevelnek. Szerelmük egy hosszan tartó barátságból alakult ki. Igényeik azonosak voltak: párjuk legyen empatikus, intelligens, nyitott és befogadó, szeresse a színházat, a művészeteket, az állatokat. Kapcsolatuk konfliktusokkal terheltebb időszaka a gyermekek neveléséhez kötődött, de a problémák megbeszélésével, önmagukon való változtatással túllendültek a gondokon. Átértékelték saját nézőpontjukat, és próbálták jobban megérteni, maguk elé helyezni a másikat. Az alapvető férfi-női szerepek működnek a kapcsolatban, de például a házi, ház körüli munkát közösen végzik, mindenkinek van megszokott feladata. A bizalom rendkívül erős közöttük, az első perctől közös családi kasszán vannak, tudják egymás PIN-kódját, jelszavait. Fontos számukra, hogy énidőt adjanak egymásnak: külön hobbijuk van, nagyon sok programra külön járnak, és külön szobában is alszanak. Ahogy Zolcsi viccesen meg is fogalmazta: a jó házasság titka a különélés. Szabad teret adnak a másiknak, de ez erősen össze is köti őket. A féltékenységet nem ismerik, és soha nem vágytak más társra. Arra a kérdésre, mi a legvonzóbb számukra a párjukban, Zolcsi úgy válaszolt: feleségében leginkább azt szereti, mennyire odaadóan nevelte a gyermekeket, mennyire szenvedélyesen kitartó abban, amit csinál, és milyen hatalmas szeretettel viszonyul az állatokhoz. Andi szereti férje humorát, nézni őt munkaközben a színpadon, szereti a kreativitását, és azt, hogy bármiben lehet rá számítani. Mindketten kiemelték: a legfontosabb az, hogy az alapvető értékekben egyetértenek. Arra a kérdésre, melyik az a tulajdonság, amit kevésbé szeretnek a másikban, a fogkrémtubus-effektus mellett csak apró dolgokat tudtak megemlíteni: például, ha Zolcsi főzött, a tojáshéjat nem a komposztba, hanem a mosogatóba dobta, ami a feleséget bosszantotta. Ma már, hosszú évek kitartó munkájának köszönhetően eljutottak oda, hogy – még ha rögtön nem is – mire Andi bejön a konyhába, addigra a tojáshéj a komposztban landol…
Bár minden kapcsolat más, de az interjúalanyokat hallgatva a jó és tartós házasság titka nem is olyan bonyolult: hagyjuk élni a másikat, és ne akarjuk megváltoztatni, változzunk inkább mi úgy, hogy az mindkettőnknek jó legyen… A testi vonzalom mellett az elfogadásnak, az empátiának, az odafigyelésnek, a kölcsönös tiszteletnek, a megbízhatóságnak, a kommunikációnak fókuszban kellene lennie. Talán felmérhetjük már a kapcsolatunk elején, bár tény, a szerelem hevében nem könnyű: meg tudjuk-e majd mindezt adni a párunknak, és érezzük-e benne, hogy ő ezt majd viszonozni tudja.
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
