Nyelvzseni volt, egy ikon, az angol nyelvtanítás és nyelvészet meghatározó alakja. Számtalan nyelvkönyv szerzője. Mindenki szerette, tisztelte. Halála nagy veszteség az országnak, a nyelvtanításnak. Szellemiségét nemcsak az egri és a veszprémi egyetem, valamint a hatvani Bajza gimnázium emléktáblái őrzik, hanem élénken él tanítványainak emlékezetében is. Tőlük idézünk most.
„Mélyen tisztelt és nagyra becsült tanárunk dr. Budai László 2017. május 22-én hunyt el. Rendkívüli ember volt Budai tanár úr. Rendkívüli volt életútja, tevékenysége mint tanár, kutató, tankönyvíró, nyelvész, egyetemi oktató.
Közismert, már-már legendás volt munkaszeretete és munkabírása, hisz több mint 80 könyvet és több száz cikket írt, számtalan előadást tartott hazai és külföldi egyetemeken. Budai tanár úr nem tűrt semmilyen lazaságot, amit elképzelt, azt meg is valósította – kitartó, szívós, odaadó munkával. Tisztelte a célt, tisztelte a munkát, a kollégáit, hallgatóit, tisztelte az elődöket. Halála mindannyiunkat lesújtott, de némi lelki békét ad annak a tudata, hogy oly sok nemzedéknek nyújthatta át humánumát, tudását, erkölcsi tartását, szakmai igényességét, hazája és lakóhelye szeretetét.
Különös kegyben részesített minket a sors, hogy tanárunk volt, tanított minket, tanulhattunk tőle – tanárok és diákok egyaránt – hazánk különböző egyetemein és oktatási intézményeiben. Hálás szívvel emlékezünk rá. Emlékét örökre a szívünkbe zárjuk, s továbbvisszük intelmeit, ápoljuk szellemi hagyatékát. Isten nyugosztalja békében drága Tanár Úr!” (Egy volt egyetemi hallgató)
„Budai László tanár úr, alias a Teacher 15 éven át tanított Hatvanban angol, német, orosz nyelveket a magyar irodalom mellett. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy mind a magyart, mind az angolt tőle tanulhattam. Osztályfőnököm volt 4 évig. 1962-ben érettségiztem 36 osztálytársammal együtt.
Jó érzés visszagondolni az itt vele eltöltött időre a felavatott emléktáblája alatt állva. Ezzel a kicsi táblával jelképesen átlépi az időtlenség küszöbét, bevonul ennek az iskolának a szellemi pantheonjába. Sokunk szívében és lelkében már eddig is ott volt. Budai tanár úr 1958-ban érkezett Hatvanba, ide, ebbe az álmos, poros, ősszel a cukorgyár miatt szagos kisvárosba, ahol tanítványai és tanártársai szívében hamarosan otthonra talált. A jó légkörben eltelt évek ellenére, ahogy ő fogalmazta az Aranykönyvben: „mégis hagytam magam elcsábítani az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára az intenzívebb tudományos munka lehetőségei által.”
Visszaemlékszem – függetlenül attól, hogy az angol nyelv tanítása volt a szívügye – nagyszerű magyar órákat tartott. A kötelező tananyagon túltekintve igyekezett minket az akkori kortárs magyar irodalom alkotóival is megismertetni. Egykori hatvani diákjai már csak messziről figyelhették karrierje alakulását. Tudtuk, hogy az egri főiskolát leváltotta a Veszprémi Egyetem, tudtuk, hogy a tanítás okán beutazta a földgolyót és közben több külhoni elismerést is begyűjtött a hazaiak mellett.
Igazságos, szigorú, mindenben következetes pedagógusi magatartása feltétlen tiszteletet váltott ki tanítványai körében. Tudni lehetett róla, hogy nyelvzseni. Nem egyszer szakszerűen helyettesítette az oroszórákat, és volt idő, amikor fakultatív módon eszperantót tanultunk tőle. Egész életútja nyelvi zsenialitását igazolta. Az általa megírt nyelvkönyvek sokasága, neves külhoni egyetemeken történt szereplései mind azt bizonyítják, hogy egy kivételes tehetségű, igen nagy tudású tanáregyéniségre emlékezhetünk vissza.
„A jel az fontos” mondta Sütő András erdélyi magyar író. „Ahhoz tudják igazítani lépteiket az utánunk jövők.” Ennek a kijelentésnek napjainkban igencsak megnő a jelentősége. A modern pedagógiában igen nagy szerepet kap az ismeretek közvetítésében a technika. Ugyanakkor sokan valljuk, hogy egy tanár magával ragadó egyéniségét semmiféle technika nem pótolhatja. A túlhangsúlyozott technika szerepe a tanításban előrevetítheti Huxley: Szép új világának fenyegető rémképét. Talán e rémkép ellen is jó áfiumot jelenthet számunkra és a jövő számára is Budai László tanárságának példázata.
Remélem, soha nem lehet elvenni az embertől azt a szívet melengető jó érzést, ami egy tisztelt és szeretett tanárra történő visszaemlékezést, lelki példaállítást jelent. Igaz ennek a fordítottja is: Budai tanár úr lelkéből, emlékezetéből sem lehetett kitörölni azokat az egykori tehetséges diákokat, akik vitték valamire az életben az általa átadott tudásnak köszönhetően. „A múltat is teremteni kell!” Teremteni tudásban, emlékezetben.” (Egy volt bajzás diák)
„Kedves Andrea! Édesapádnál zseniálisabb angoltanárt nem ismertem. Amit ő a nyelvészeti és módszertani szemináriumain megtanított és számonkért, az a zsigereinkbe ivódott, és sikeresen működött egész pályafutásunk alatt! Budai Tanár Úr egy igazi legenda lett!” (Egy volt egyetemi hallgató)
SZERZŐ: BEKÜLDÖTT
