Projektek sokasága, avagy a Ziffer Sándor Galériától a Gárdonyi-kertig
Már önmagában az is igen jelentős dolog, amikor egy-egy városban sok-sok millió forintnyi pályázati pénz jut az anyagiakban mindig is szűkölködő kulturális területre, hát még, ha olyan beruházások és programok finanszírozásáról van szó, amelyek a helyi emberek – esetünkben az Egerben élők kisebb-nagyobb közösségei – cselekvő közreműködése révén, azok igényei és elképzelései alapján születtek, illetve valósultak meg. Mindezt az úgynevezett CLLD-projekt (TOP-7.1.1-16-2016-00074) tette lehetővé, amely több mint öt évvel ezelőtt, 2016 tavaszán-nyarán indult, és amely napjainkig eredmények egész sorát képes felmutatni. Hogy pontosan mit takar az imént említett, négy betűből álló rövidítés, miben rejlik a különlegessége, s mi mindent hozott a hevesi megyeszékhelynek? Többek között erről beszélgettünk Mirkóczki Ádám polgármesterrel.
Mit érdemes tudnunk a CLLD-projektről?
A Community-led Local Development angol megnevezés rövidített formája – mondja városunk első embere –, amely lefordítva „közösségi szinten irányított helyi fejlesztések”-et jelent. Persze, mindez így meglehetősen bonyolultan hangzik, ám a lényege az, hogy a mindenkori önkormányzatok közösen gondolkodtak a civileket, vállalkozásokat és különféle intézményeket tömörítő, úgynevezett Egri Helyi Közösséggel arról, miként lehetne a közösségi, kulturális, szabadidős tereinket, civil társadalmunkat a helyiek valós igényeinek megfelelően, hatékonyan fejleszteni. Az előbb nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy a „mindenkori önkormányzatok”, ugyanis a CLLD-történet még az előző ciklusban, egészen pontosan 2016 közepén startolt, amikor is az akkori városvezetés arra kérte az itt élőket, hogy egy kérdőív kitöltésével ők is segítsék azt a munkát, amely az azóta eltelt fél évtized során rendkívül szép sikereket könyvelhetett el. Ami pedig az Egri Helyi Közösséget illeti, abban városunk önkormányzata mellett helyet kapott az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, az Egri Vagyonkezelő Zrt., az Egri Kulturális és Művészeti Központ, az Egri Városfejlesztési Kft., az Egri Szimfonikus Zenekar Kulturális Egyesület, az Érseki Vagyonkezelő Központ, a Pinceszínház Eger Művészeti Közhasznú Egyesület, az Agria Adu Kft., a Bartakovics Béla Kulturális Egyesület, az Eger Város Turisztikai Nonprofit Kft., az Emerson Automation FCP Kft és az Egri Borút Egyesület.
Pályázati lehetőség sok van, ám ez igencsak különbözött a többitől. Miben tért el a megszokottól, és egyáltalán: mennyi pénzről volt szó?
Kezdeném az utóbbival: összesen mintegy 400 millió forint állt rendelkezésre, mégpedig úgy, hogy infrastrukturális fejlesztésekre 267 millió forint jutott, míg programokra 133 milliót lehetett fordítani. És hogy miért volt újszerű ez a dolog? Egyebek mellett azért, mert – mint már volt róla szó – azt, hogy mire is kellene, mire lenne érdemes költeni, teljes egészében helyi közösségek találták ki, tehát, hogy melyek azok a beruházások, programok, amelyekre szélesebb körben igény mutatkozik. Arról nem is szólva, hogy a pályázatok elbírálása is helyben történt. Ezt a polgármesteri hivatal munkaszervezete végezte, amely végül 26 elképzelést ítélt támogatandónak: ezek mindegyike olyan, amely a közösségi életet erősíti, illetve, amely széles kört érint. Ilyen volt például az advent idején működő Mesesétány és a Jégpalota, avagy a szépasszonyvölgyi játszótér.
Ezzel el is érkeztünk a megvalósult ötletekhez, amelyek mindegyikét most ne vegyük leltárba, lévén az meghaladná e beszélgetés kereteit. Egy-kettőt viszont érdemes kiemelni…
Tény, hogy sok-sok dologgal gyarapodott, gazdagodott Eger. Az említetteken túl – a teljesség igénye nélkül – érdemes utalnunk a Bródy Parkkönyvtárra, a bervai közösségi tér kialakítására, a „Kiterjesztett valóság Testközelben Kepes György művészetfilozófiáján keresztül” című pályamunkára, a Dobó István Vármúzeum várműhelyében működtetett Tiniklubra – ahol a fiatalok nemcsak Gárdonyi életművéhez kerülhettek közelebb, de megismerkedhettek különféle tevékenységekkel, amikben ki is próbálhatták magukat –, s még hosszan sorolhatnám.
Ám volt két olyan beruházás, amikre külön is érdemes kitérni…
Igen, és amikre teljes joggal lehet büszke városunk valamennyi polgára. E két projekt egyike a Ziffer Sándor Galéria, amit méltán tarthatunk az egri kulturális élet újabb ékkövének. A másik úgynevezett kulcsprojekt, a megújult, többgenerációssá alakuló Gárdonyi-kert. A valamikori zsinagóga épületének teljes külső-belső felújítása közel 140 millió forintba került, ami óriási összeg, de az ottani munkálatok nyomán nemcsak új bejárat és fogadótér létesült, de megújult a homlokzat, az épületgépészet, illetve a kiállítási paravánok, hogy az akadálymentes mosdóról, az újrafestett falakról, a kerítés elbontásáról, avagy a statikailag megerősített galériáról már ne is szóljunk. Ami meg a Gárdonyi-kertet illeti, ott egy szép és nyugodt környezetben elhelyezkedő, a szabadidő eltöltésre minden szempontból tökéletesen alkalmas közösségi tér alakult ki, ahol a családok éppen olyan jól érezhetik magukat, mint a fiatalabb vagy az idősebb korosztályokhoz tartozók. Fontos megjegyezni, hogy a park területét, kültéri bútorait egyaránt szabadon használhatják az egriek, a környékbeliek és a nálunk megforduló turisták, illetve, hogy a helyszín megfelelő családi, baráti, kisközösségi programok fogadására is.
Ha az elkövetkező időszakban lehetőség nyílna arra, hogy a város újabb CLLD-pályázatokban vegyen részt, belevágnának-e?
Természetesen, ugyanis ezekkel nem pusztán az itt élő, kisebb-nagyobb közösségek nyernek sokat, de maga a város is. Arról már nem is beszélve – s ez nemcsak az én véleményem, hiszen máshonnan is ilyesfajta visszajelzések érkeznek –, hogy Eger a CLLD-s projekteket illetően rendkívül jól teljesített. Magam egyébiránt annyira hasznosnak ítélem meg azt a fajta pályázati megoldást, amit a „közösségi szinten irányított városi helyi fejlesztések” elnevezés fed, hogy minden további nélkül kiterjeszteném a sport és az oktatás területére, sőt, akár a szociális szférára is. Talán valakinek eszébe is jut, hogy ezt megtegye.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: GÁL GÁBOR
