A boconádi születésű Nagy Istvánné Sátoraljaújhelyen tanulta ki a pékszakmát. 50 évvel ezelőtt végzett, és rögtön Egerben kezdett el dolgozni. Fél évszázadon át ugyanarra a munkahelyre járt be fáradhatatlanul, többnyire éjszakai műszakban: a Hesi Kft.-hez, illetve elődjéhez, az Észak-heves Megyei Sütőipari Vállalathoz.
Fiatal lányként miért választotta a pékszakmát?
Nem volt ritka akkoriban a női munkaerő a kifli-, zsömle- és péksüteményrészlegen, és nagyon szerettem volna ezzel foglalkozni, ráadásul egy biztos megélhetést nyújtó szakmának számított. Rögtön Egerben kezdtem, 1971-ben, a Kertész úton, éjszakai műszakban, majd hat év után átkerültem a Sas úti gyárba két műszakba, itt már a kenyérrészlegen is dolgoztam. 1994-től újra éjszakánként jártam vasárnaptól szombatig, ekkor lettem műszakvezető, hozzám tartozott például az árukiadás, a járatokra való elkészítés, a sofőrök kiszolgálása. Ettől féltem egy kicsit eleinte, hiszen emberekkel is kellett bánnom, de sikerült helytállnom. Innen mentem idén nyáron nyugdíjba. Két év maradt ki az 50 évből, amikor 1980-ban megszületett a lányom, ezt leszámítva végig ugyanott dolgoztam.
Ritka, hogy valaki ilyen hosszú időn át egy munkahelyen dolgozzon. Milyen emlékeket őriz erről az ötven évről?
Hosszú idő, de mégis olyan érzés, mintha gyorsan eltelt volna… Nagyon szerettem a munkahelyemet, a kollégáimat, mindig segítettük egymást, sosem gondoltam arra, hogy váltsak. Ez egy biztos pont volt az életemben, nem kellett aggódnom a munkám miatt soha, megbecsültek, a vezetőség is meg volt velem elégedve. Az a típusú munkaerő voltam, aki azt nézte, mi a feladat, mit kell tenni, és azt minél hatékonyabban, gyorsabban el is végezze. Kritikus voltam, az igaz, ha például egy zsömlét, kiflit nem találtam megfelelőnek, nem engedtem, hogy kikerüljön, mindig fontos volt a minőség. Úgy dolgoztam, mintha a cég egy kicsit az enyém is lenne, és azt a feladatot, amit rám bíztak, becsületesen elvégeztem. Az évek során sokat fejlődött a technika, eleinte kézzel lapítottuk a tésztát, de mára már mindent gép csinál, a munka lényegesen könnyebb lett. A mai napig nagyon jó érzés látni az üzletekben, hogy ezt vagy azt a kenyeret, kiflit, péksüteményt mi készítettük. A klasszikus, hagyományos fehér kenyeret szeretem, pedig már nagyon sokfélét készítettünk, de nekem ez maradt a kedvencem.
Mivel fogja tölteni az idejét a szorgos fél évszázad után?
Van egy telkünk egy kis hétvégi házzal, ahol imádunk dolgozni a férjemmel, akivel szintén ötven éve ismerjük egymást. Számomra mindig is ez jelentette a kikapcsolódást. Szoktam is mondani viccesen, hogy ezután a mezőgazdaságban folytatom a munkát… És szeretnék minél több időt tölteni az unokámmal, aki már nagyon várta, hogy eljöjjek, mert végre együtt tölthetjük a vasárnapokat.
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
