„A lelki gazdagodás hatalmas forrásai erednek a zenéből. Azon kell lennünk, hogy minél többek számára megnyíljanak.”
(Kodály Zoltán)
A 20. századi Eger zenei, kulturális életében meghatározó szerepet töltött be ez a kivételes házaspár.
Fógel Elemér Kolozsvárott született 1896. december 17-én. Hatéves volt, amikor a család Egerbe költözött. Édesapjának, Fógel Antalnak textilüzlete volt. Édesanyja, Demuth Laura három fiukat nevelte: Zoltánt, Elemért és Antalt. Elemér a Ciszterci Rend Egri Katolikus Főgimnáziumában tanult, s osztálya 1914-ben „hadiérettségit” tett, mert azonnal kivezényelték őket a frontra. A háború után Budapesten beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, ahol gépészmérnöki diplomát szerzett. Ezzel párhuzamosan zenei tanulmányokat folytatott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémián, gordonka szakon. Tanulmányai befejezése után visszatért Egerbe, és édesapjának segített az üzletben.
Itt ismerkedett meg Kaufmann Emmával, akivel 1925-ben Egerben kötöttek házasságot.
Fógel Elemért 1926-ban az Eger Városi Vízműnél mérnökként alkalmazták. Feladata volt, hogy felmérje az Eger alatt húzódó pincerendszert, megtervezze a város víz- és csatornahálózatát, valamint a munkálatokat irányítsa. Az akkor épült víztisztító-berendezést sokan kétkedve fogadták. Az avatáson Fógel meggyőzte a kétkedőket, mert ivott a kristálytiszta vízből. Megindult a városban a folyóvíz-szolgáltatás.
A II. világháború idején azonnal behívták katonának, de itthon is nagy szükség lett volna rá. Ő volt Eger légvédelmi parancsnoka és a vízművet ért háborús károk helyreállítását irányította. A város vezetősége kijárta a Slavonice Katonai Parancsnokságnál, hogy hazairányítsák Egerbe. Amikor a tábori csendőrök el akarták hurcolni a vízművek dolgozóit kényszermunkára, Fógel a csendőrszázadosnál kiharcolta, hogy a gépüzemek munkásait mentesítsék a bevonulási kötelezettség alól. Cserébe el kellett volna árulnia, hogy Eger alatt hol helyezkednek el a földalatti folyosók. Mivel ezt nem tette meg, kis híján főbelőtték.
Fógel megszervezte a város víz- és villanyellátását, és az általa szervezett őrséggel megmentették az üzem gépeit a felrobbantástól. 1944. november 18-án, amikor kivonultak a németek Egerből, magukkal hurcolták őt is. Szovjet hadifogságba került, ahonnan 1947 júliusában került haza, testsúlyának felére fogyva.
Állását elfoglalták, de hűséges munkásai elérték, hogy visszakapja főmérnöki beosztását. Eger lakóinak bizalmát is élvezte. 1941-ben a Csákó városnegyed fertálymesterévé választották.
Fógel Elemér 1967. június 22-én hunyt el. A Fájdalmas Anya (Hatvani) temető családi sírjában nyugszik szüleivel és feleségével együtt.
Fógelné Kaufmann Emma Erdélyben született, Nagyköveres községben 1897. június 16-án. Édesapja, Kaufmann Teodor sváb származású hivatalnok, édesanyja Klinkowsky Anna pedig lengyel származású volt. Emma hamar árvaságra jutott, s anyai nagynénje nevelte. Temesvárott kezdett hegedülni, és tanára biztatására ment a Magyar Királyi Zeneakadémiára.
Amikor Gáspárdy Katinka zeneiskolájának szüksége volt hegedűtanárra, személyesen utazott Budapestre. Az Akadémián a frissen végzettek közül Kaufmann Emma művésztanárt ajánlották, aki Okleveles Énektanítói képesítést is szerzett. Gáspárdy magával hozta Egerbe, és szinte lányaként gondoskodott róla. Kiházasította, megszervezte az eljegyzési vacsorát, az esküvőt, és stafírunggal is ellátta.
Az ifjú tanárnő sok hangversenyen fellépett, s az egriek hamar megszerették. A szimfonikus zenekar hangversenymesterének is felkérték, ahol megismerkedett Fógel Elemérrel. 1925-ben kötöttek házasságot. Judit (1936–2021) lányuk szintén a zenetanári pályát választotta.
Az 1920-as évek elején megalakították a Kaufmann–Fógel vonósnégyest, amelynek tagjai a szimfonikus zenekarban is játszottak: Kaufmann Emma I. hegedű, Stocker István II. hegedű, dr. Límann Emil brácsa, Fógel Elemér cselló. Sokfelé jártak hangversenyezni az országban, mert hamar elterjedt hírük a zenekedvelők körében. Egerben lassan nélkülözhetetlenekké váltak, szinte minden jótékony célú műsorban szerepeltek.
Fógelné az államosításig délelőtt az Angolkisasszonyoknál, délután a Gáspárdy zenedében tanított, este zenekari próbákon vett részt, maradék idejében pedig gyakorolt, szóló hangversenyeire készült.
Több növendéke végezte el a Zeneakadémiát, közülük a legismertebb Kroó György, aki a 20. századi magyar zenekritika- és zenetörténet-írás meghatározó alakja.
Egerben az 1930-as években a szülők aláírásokat gyűjtöttek egy zeneiskola felállítására. Így 1935 szeptemberében megnyílt a Dobó tér 9. számú ház első emeletén az államilag engedélyezett és a város által segélyezett Magán-zeneiskola. Igazgató és hegedűtanár Fógelné Kaufmann Emma, tiszteletbeli igazgató és zongoratanár Gáspárdy Katinka, II. zongoratanár Gyárfásné Huberth Jolán, zeneelmélet-tanár Szalay Lajos orgonaművész volt. Bár az iskola kisebb-nagyobb problémákkal küzdött – a háború idején is csak néhány hónapig szünetelt –, 1950-ben mégis bezárták.
Fógelné hosszas közbenjárására 1953-ban a Panakoszta-házban megkezdte működését az Állami Zeneiskola, amelynek első igazgatója lett. (A szépen felújított épület napjainkban is a Farkas Ferenc Zeneiskola otthona.) Évente többször tartottak tanári és növendékhangversenyeket. Fógelné szervezett egy gyerekzenekart is, amelynek akkora sikere volt, hogy nem győzték a meghívásokat teljesíteni.
A város szeretett Emmi nénije nyugalomba vonulása után is bejárt tanítani, amíg fizikai ereje engedte. 1973 novemberében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola az 50 éves kimagasló szakmai tevékenységét díszoklevéllel ismerte el.
Fógelné Kaufmann Emma 1976. március 15-én örökre elaludt. Szeretett férje mellett nyugszik a Hatvani temetőben.
dr. Szecskó Károly
Dr. Szecskó Károly történész, levéltáros 1957-ben főiskolásként került Egerbe, amelynek miliője magával ragadta. Egész életében azon dolgozott, hogy a város múltját, neves embereit megismertesse az itt lakókkal. Szerelmese volt Egernek – Eger pedig nagyra értékelte tudását. 2020. február 27-én eltávozott közülünk, de pótolhatatlan tudását, jegyzeteit felesége, dr. Szecskó Károlyné Emőke segítségével továbbra is megosztja velünk.
SZERZŐ: SZECSKÓ KÁROLY
