„Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön, mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok.”
Gárdonyi Géza
A 100 évvel ezelőtt elhunyt Gárdonyi Géza életében fontos szerepet játszott a zene. Ő maga is több hangszeren zenélt, hihetetlenül gazdag kottatára volt, dalszövegeket írt, és számtalan művében szerepelnek zenei utalások. Az írónak a zenéhez fűzött kapcsolatáról Szalainé Király Júliával, a Dobó István Vármúzeum irodalomtörténész-főmuzeológusával beszélgettünk.
Gárdonyi 1878 és 1881 között az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképzőben kapott magas szintű zeneelméleti képzést, sőt, zeneszerzési ismeretekre is szert tett. A zene szeretetét főképp édesapja és tanítói adták át a fiatal írónak. Leginkább Vivaldi, Bach, Beethoven, Káldy Gyula, Erkel és Kodály zenei világa, az egyházi zene, illetve a magyar nóta és a cigányzene varázsolta el. Több hangszeren is játszott, de hegedülni szinte csak magának hegedült. Vigasztalást keresve fordult hangszeréhez.
Bár kevés saját szerzeménye volt, de 1882-ben, mindössze 19 évesen megírta a Fel nagy örömre kezdősorú karácsonyi éneket, melynek dallamát is ő maga szerezte. Ekkor a devecseri iskolában volt tanító, és az iskolai karácsonyi ünnepségen adták elő az azóta közismertté vált éneket.
Dankó Pistával — a „nótakirállyal”, akit Gárdonyi „cigány Petőfinek” nevezett — Szegeden ismerkedett meg az író, az ottani Pilvaxban, vagyis a Hungária Kávéházban, ahol legendás asztaltársaság gyűlt össze. Kölcsönös szakmai tisztelet, és nagyon mély barátság volt kettejük között. Dankó Pista nagyon népszerű volt az értelmiség körében is. Verset írt róla például Ady és Juhász Gyula, felkarolta, támogatta őt Pósa Lajos költő, meseíró, de feltűnt Móra Ferenc, Tömörkény István írásaiban is. A cigányzene, a maga mély érzelmeivel, szabadságával, dallamvilágával hatott Gárdonyira. 59 közös daluk született, például: A bor legendája, Bús a magyarnak élete, Annuska lelkem. A Göre-nóták a legismertebb közös szerzemények (Göre Gábor bíró úr humoros figuráját 1892-ben találta ki Gárdonyi, találkozunk vele többek között A bor című színműben is). Kapcsolatukról olvashatunk az író fiának, Gárdonyi Józsefnek 1935-ben megjelent Dankó-életrajzában. Az író jó barátságot ápolt Erkel Ferenccel is, a zeneszerzővel izgalmas sakkpartikat játszott.
Szalainé Király Júlia elmondta: Gárdonyi számára nemcsak a zene, de a művészet más ága, például a szobrászat, képzőművészet is fontos volt. Kiválóan játszott orgonán, zongorán, cimbalmon, de a szívéhez a hegedű állt a legközelebb, erről naplójában is beszámolt. Látva a kottáit, zenei műveltsége a klasszikus zenéből alakult ki, leginkább a bécsi klasszicizmus, a romantika zeneszerzői álltak közel hozzá, de ugyanúgy az egyházi zene is. Kipróbálta magát az opera műfajában: Árgyélus címmel librettót írt. Ez egy nagyon érdekes pályázat volt: a Műbarátok Köre hirdetett meg egy operaszövegíró pályázatot 1890-ben, és az író librettója díjat nyert. Gárdonyi nem szívesen próbálkozott ezzel a műfajjal, de ez a műve mégis győztes lett. Sajnos nem sokat tudunk erről a műről — árulta el a muzeológus. Árgyélus története viszont elindította őt a népi kultúra, majd a falusi emberek világa felé, és ez később nagyon fontos szerepet kapott művészetében. Nemcsak opera-, hanem operettszöveget és zenei vonatkozású cikkeket is írt. A magyar gyökereket, a hazafiságot a zenében is kereste, Kodály, Bartók, vagy Káldy Gyula műveinek világa hatott rá, de a magyar népdalok szabadsága, lelkivilága is megérintette. Verseit többen megzenésítették, köztük a már említett Dankó Pista is.
Az író zene iránti szeretetéről a Gárdonyi-házban lévő tárgyak is árulkodnak. Megtekinthető a zongorája és az a cimbalom, melyet a már nagybeteg Dankó Pista adott zálogba az írónak. Hegedűje sajnos nem maradt meg, „csak” a hegedűtokok, illetve gazdag kottatára.
A Gárdonyi 100 Emlékév egy különleges programmal emlékezett meg a zeneszerető, muzsikáló íróról: az Érsekkertben megrendezett Viva la musica koncerten a város kórusai, szólistái előadásában csendültek fel Gárdonyi nótái, és azok a dalok, melyeknek ő írta a szövegét. Egy másik, szintén az emlékév rendezvényei között megvalósuló különleges program a Gárdonyi-kertbe várja majd az érdeklődőket augusztus 6-án 11:30-tól és 15 órától. A Pavanne táncegyüttes és egri színművészek Eltáncolt irodalom című közös produkciójában olyan művekből hall majd részleteket a közönség, melyekben táncnemekről, és a hozzájuk tartozó zenéről ír Gárdonyi. Az Ida regényében például a keringőről, az Annuska apáca lesz című novellában a palotásról, vagy a Hosszúhajú veszedelem történetében a francia négyesről hallhatunk majd, miközben a táncművészek be is mutatják a művekben megjelenő táncokat.
Gárdonyi Géza: A bor legendája
Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé:
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: „No megöregedtem,
de ilyen jó bogyót még nem ettem”.
Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé:
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: „Ihaj, csuhaj! Sári!
Három Istent kezdek immár látni!”
Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé:
Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: „Iszom reggel óta:
Gyere pajtás, van még a hordóba!”
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
