HIRDETÉS
Egy-egy színházi előadás nagyon sok ember áldozatkész munkájának eredménye. Március 27-én, a színházi világnapon köszönetet mondhatunk munkájukért, az élményért, melyet előadásaikkal nyújtanak számunkra. A Gárdonyi Géza Színház társulata is – több mint száz munkatársával – folyamatosan azon dolgozik, hogy ez az élmény megtaláljon minket. Ezt az áldozatos munkát a pandémia sem szakította meg, hiszen a szigorítások, bezárások idején online lehetőségeket kihasználva igyekeztek színházi élményt nyújtani nézőiknek, s eközben azon dolgozott a színház teljes stábja, hogy nyitáskor azonnal ismét élő színházi élményhez jussunk. Blaskó Balázzsal, a teátrum igazgatójával többek között az elmúlt időszak nehézségeiről, és az előttünk álló évad terveiről beszélgettünk.
Hogyan változott a színházlátogatási kedv, milyen hatással volt rá a pandémia?
A színházba járás az állandó társulat megalakulásának idején és a 90-es években társadalmi eseménynek számított, a családok életében is kiemelt program volt egy-egy előadás megtekintése. Az akkori, ötvenes-hatvanas korban járó értelmiségi réteg azonban a kétezres évekre úgymond kiöregedett, és a színházba járó törzsközönség száma is megcsappant, ráadásul a digitális forradalom, az online felületek, a közösségi média megjelenése, a bővült tévécsatornák egyaránt elvonták, főképp a fiatalabb közönséget a színháztól. A kultúrafogyasztási szokások megváltozásának ezt a negatív következményét a pandémia még inkább felerősítette. Az emberek készen kapták a programokat otthonukban, és nehezen szoknak vissza ahhoz, hogy újra közösségbe, színházba járjanak.
Hogyan hatott ez a folyamat a bérletesek számának alakulására?
Amikor átvettem a színház igazgatását 2011. február 1-jén, az akkori fenntartónk, a megyei önkormányzat nehéz anyagi helyzetbe került, így színházunk is. Ezt követően fenntartóváltás történt, és a teátrum átkerült Eger önkormányzatához. Nehezen, de talpra álltunk, és 2014-2015-re már az ország leglátogatottabb színháza lettünk, ezt egy vezető sajtómédium felmérése is bizonyította. 103,7 százalékos volt a látogatottságunk, mintegy 14000 fő bérletessel, és szinte minden előadásunkat pótszékes teltházzal játszottuk. Csak összehasonlításképpen: mikor átvettem a színház irányítását, 6000 fő körül volt a bérletesek száma, ezt sikerült, a teljes társulat megfeszített munkájával, körülbelül négy év alatt több mint duplájára emelni. Az ezt követő évadokban egyaránt 12-13000 fő körül mozgott bérleteseink száma, így ért el minket a pandémia.
A járványhelyzet berobbanása előtt is telt házakkal játszottunk, de azóta nagyon megcsappant a közönség, a Covid miatt az emberek még mindig óvakodva mennek közösségbe, így színházba is. A helyzetünket gazdasági problémák is nehezítették. A közös működtetési megállapodás alapján az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Eger önkormányzata együtt működteti a színházat. A járványhelyzet következtében kialakult nehézségei miatt az önkormányzat 100 millió forinttal csökkentette szerződésben vállalt támogatásunkat, így az állam is visszatartotta a támogatást, úgyhogy valójában, egészen az év végéig, elfogadott költségvetés nélkül működtünk. A betervezett előadások próbafolyamatai zajlottak ugyan, ezek költségeit pályázati források segítségével fedezni tudtuk, sajnos azonban, mikor tavaly májusban enyhültek a szigorítások és más színházak kinyitottak, mi a kényszerű anyagi helyzet miatt ezt nem tehettük meg. Nem tudtuk volna miből kifizetni az előadások fajlagos költségeit.
Ősztől színházunk már az idei évadtervnek megfelelően működik. A veszélyhelyzet alatt elkészült, bepróbált előadásokkal vártuk a közönséget, s két újabb bemutatót is be tudtunk tervezni. A Babszem Jankó Gyermekszínházzal közös produkcióban, a GG Tánc Eger közreműködésével láthatják a gyerekek A széttáncolt cipellők című előadást. Készülünk egy különleges ősbemutatóval is: Tóth-Máthé Miklós Aranyrandevú című romantikus retró-komédiáját április 8-ától láthatja a közönség, Venczel Valentin főszereplésével.
Bár a pandémia még ebben az évadban is okozott meglepetést, úgy tapasztaltuk, hogy nézőink, ha lassan is, de fokozatosan visszatérnek, sokan kíváncsiak nagyszínpadi és stúdiószínpadi előadásainkra, s nagy sikerrel zárult a X. Egri Stúdiószínházi Táncfesztiválunk is.
Május végén hirdethetjük meg a következő évad műsortervét, melyben elsősorban a Gárdonyi-emlékévre koncentrálunk, hiszen idén emlékezünk meg az író halálának 100. évfordulójáról, jövőre pedig születésének 160. évfordulóját ünnepeljük. A GG Tánc Eger társulata Topolánszky Tamás vezetésével a XI. Egri Stúdiószínházi Fesztiválon mutatja be azt a táncfantáziát, melyet Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem című műve inspirál. Az író 1922. október 30-án hunyt el, ehhez az októberi időponthoz kapcsolódva szeretném megvalósítani régi tervemet, pótolni az épületről 1999 óta hiányzó Gárdonyi Géza Színház feliratot, illetve művészeinkkel egy Gárdonyi-estet létrehozni.
Ezt követően, decemberben indul az Isten rabjai című musical próbafolyamata Moravetz Levente rendezésében, bemutatója 2023 januárjában lesz. Terveink szerint az évadban visszatérünk a színházunkra jellemző műfaji sokszínűséghez. Csehov: Sirály című darabjával indítunk októberben, mely a művészetben való kiteljesedésről, a színházról, a művészi szabadságról, a tehetségről, a beteljesületlen szerelemről szól. Az évad egyébként a szerelem különböző megnyilvánulási formáira, életünkre való hatásaira fókuszál, erre reflektálnak majd előadásaink, melyekre szeretettel várjuk régi, hűséges, és új nézőinket is.
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: GÁL GÁBOR
