Interjú Kővári Viktorral, az Exatlon Hungary egri versenyzőjével
Az EKE hallgatói önkormányzatának irodavezetője, az Eszterházy SC Röplabda Szakosztály alapítója, a 2021-es Exatlon Hungary egyik főszereplője. Az egri Kővári Viktort a tévé képernyőjéről ismerhette meg az ország.
Milyen szerepet tölt be a sport az életedben?
Gyerekkoromban örökmozgó voltam, kifogyhatatlan energiával. Kazincbarcikán, ahol születtem, nagy múltja van a röplabdának, ott kerültem a röplabdás közegbe. Később jártam foci- és boxedzésre, kosárlabdázni, strandkézilabdázni, gokartozni. A nyári táborokban mindig pingpongoztunk, teniszeztünk. Igazából mindenevője vagyok a sportnak. És kifizetődő, mert a sporttal akár Dominikára is el lehet jutni.
Neked ez hogy sikerült?
Nem volt célom, hogy szerepeljek a műsorban, nem terveztem mindenáron menni. Október környékén görgettem az Instagramomat, és feldobott egy hirdetést, hogy lehet jelentkezni az Exatlon harmadik évadába. Egy hirtelen ötlet volt, hogy miért ne. Először egy személyes találkozóra hívtak Budapestre, pár héttel később egy erőnléti felmérőre. Valamikor novemberben jött a telefonhívás, hogy benne vagyok a csapatban.
Milyen érzés volt egy ismeretlen, zárt világba csöppenni?
Nem tudtam, mire számítsak, őszintén szólva nem is gondolkodtam ezen. Itthonról hosszú nadrágban, télikabátban indultunk, és a tizenegy órás repülőút után magas páratartalom, tűző napsütés várt. Az ország, a természet csodálatos volt. Miután megérkeztem, minél hamarabb fel akartam venni a ritmust. Szerencsére jól sikerült a rajt, már az első nap pontot hoztam. Azzal nem foglalkoztam, hogy vesznek a kamerák, és otthon látni fogják. Tényleg burokban éltünk, csak a csapattársakkal, és a stáb jött forgatni mindennap. A telefont le kellett adni, de egy percig sem éreztem, hogy hiányozna. Előtte próbáltam mindent elintézni, kint pedig a versenyre koncentráltam.
Mi tűnt számodra nehéznek, és mi maradt meg szép emlékként?
Utólag mindig csak a szépre emlékszem, a rossz dolgok az idő múlásával eltörpülnek. Ha visszagondolok, voltak nehéz pillanatok, például amikor elveszítettük a videóhívás lehetőségét. Ahogy teltek a hetek, egyre jobban hiányoztak az itthoniak, és aznap éjszaka nagyon magam alatt voltam. Nem mindig ment jól a játék, de meg kellett tanulni a helyén kezelni a dolgokat. Minden pozitív, ami kint történt. Az élmények közül, amiket megnyertünk, kiemelném a buggyt, az élményvezetést; a magánrepülővel utazást az óceán partjára, egy luxusszálloda éttermébe; a Coco Bongót és az ötcsillagos szállodát, ahol minden szolgáltatást kipróbálhattunk. A legjobb versenyélményem egy végjátékhoz fűződik a bányapályán, ahol a párbaj volt a tét. Az első futamot elveszítettem, de utána kettőt megnyertem, és legyőztem a Bajnokok legjobb játékosát. Amikor lejöttem az emelvényről, mindenki ugrált örömében, hogy együtt maradunk. Akkor voltunk a legegységesebbek.
Milyen érzés volt a négy legjobb férfi közé kerülni?
Eszméletlen jó érzés, de váratlanul ért, mert még hatan voltunk, amikor a párbaj napján Krisztiánt is hazaküldték a sérülése miatt. A következő héten a lányokért küzdöttünk, és nagyon örültünk, hogy hat Kihívó került a legjobb nyolc közé. Én alapból csapatjátékos vagyok, azt a részét nagyon élveztem. Az egyéni játékra nem sikerült ráhangolódnom, mert nem volt bennem az az érzés, hogy mindenáron le akarom győzni a csapattársaimat. Ami tőlem telt, megtettem a csapatért, száz futamgyőzelmem volt ez idő alatt, az egyéni szakaszban pedig próbáltam magamból a maximumot kihozni, és élvezni a játékot.
Mi az, amiben megváltoztatott az Exatlon?
Türelmesebb lettem. Az elején sok mindent elnyomtam magamban, de megtanultam kimutatni az érzéseimet, és beszélni róluk. Korábban nehezen kezeltem a vereséget, mindig túlságosan felpörögtem, és nyerni akartam. Itt megtanultam, hogy vannak olyan futamok, versenynapok, amikor nem jól jön ki a lépés, és nem tudunk nyerni. Ezt kezelni kellett, mert ha másnap is azon kattogok, hogy miért veszítettem, akkor ugyanúgy kikapok. El kellett engedni, ami történt, és nem foglalkozni vele. Megtanultam értékelni az emberi kapcsolatokat. Jó volt, hogy nem nyomkodtuk a mobilt, csak egymásra figyeltünk. Azóta nem viszem magammal a telefont, ha átmegyek a szomszédba a barátaimhoz.
A fiatalabb korosztály is kísérte a műsort a képernyőn keresztül. Nekik mit üzenhet az Exatlon?
Több iskolában is megfordultam diáknapon. Hihetetlen az a szeretet, ami a gyerekekből árad. Mindenhol exatlonos pályákat építenek, és majd’ megőrülnek, hogy kipróbálják magukat, pedig csak pár zsámoly van kirakva. A sport összehozza az embereket, és az egészségüknek is jót tesz. Mindenhol elmondtam, hogy bármilyen sportot űznek, ne hagyják abba, aki pedig még nem kezdett el sportolni, próbálja ki. Amikor sportolok, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Egy egészséges rivalizálásnak mindig lennie kell, és kitartó munkával bármit el lehet érni. Ha valaki sportol, van állóképessége, és valamennyi ügyesség is párosul hozzá, akkor a határ a csillagos ég.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
FOTÓ: TV2 ENGEDÉLYÉVEL
