Török Eszter természetből teremtett világa
Török Eszter a természettel együtt lélegzik, természetközelben éli mindennapjait, és természetes anyagokból készíti egyedi figuráit. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa, népi játékok és kismesterségek oktatója, emellett kosárfonó, gyékény-, szalma-, csuhétárgy- és fonottbútor-készítő. Három éve ismerkedik az ikonfestészettel, amely számára egyúttal imádság is.
Egyesek szerint tündérek, manók és angyalok valóságosan is léteznek, nem csak a képzelet világában, de már nem érzékeljük őket, úgy eltávolodtunk a természettől.
Az erdő adakozó, életadó, törékeny és megbocsátó. Mintha templomba lépnék be. Az erdő elválaszthatatlan része a manóvilág. A gyermeki szem többet lát, és képzeletével meg tudja teremteni ezeket a lényeket. A te döntésed, hogy elfelejted őket, vagy felnőtt korodban is emlékszel rájuk.
Meséken nőttem fel, bár most sem tudok ellenállni egy jó mesekönyvnek, ez tölt fel naponta. Gyermekként nagy szemekkel hallgattam mesélő Nagymamám szavait esténként, amikor álmaimba belevarázsolta a manókat, tündéreket. Elképzeltem őket a fák odvában, a csobogó forrásokban, az erdők titokzatos mélyén. A mesék és a természet szeretete késztetett arra, hogy az emberi szemnek is láthatóvá tegyem ezeket a lényeket.
Mennyire kötött a kis mesebeli lények anyaga?
A csuhé az egyetlen anyag, amelynek selymessége, finomsága lehetővé teszi az angyalok és a tündérek elkészítését. A természet adta termések, növények pedig a manóságokat erősítik.
Az alkotómunkában a tervezés a legnehezebb. Rajzolással, alapanyagok kiválasztásával megy el a legtöbb idő, de ez a legizgalmasabb rész is, mert ekkor születik meg bennem egy picike teremtmény. A feje fagolyó, amit fapálcával rögzítek, és erre ragasztom rá a fagolyó erezetéből kivehető mosolygós arcot. Számos kísérletezés előzi meg a születést. Egy idő után találtam rá a fagyöngy ágaira, kis virágujjaira. Az orrához a hajdinamag a legmegfelelőbb, háromszöges kerek formája miatt, de lehet mustármag is. Csillagszemeknek a kiszárított pipacs mákgubója a legalkalmasabb. A manók hegyes füle sárgadinnyemag vagy a fül formájú paprika magja.
Minden termésben benne van a lehetőség, csak alázattal meg kell találni. A bükkből születő manó jelleme nemes, barátságos, befogadó. A fának kékesszürke világító bőre van; ha megázik, szinte észreveszed benne az élőlényt, annyira sugárzó. A termésnek köszönhetően subája lesz, mint egy pásztornak. A keze és a lába kecses, hosszú “antennás” sapkája pedig összeköti a földet az éggel. A bükkmakk a legtökéletesebb a Manó cipőjének; a kifelé szélesedő termés kicsit a holland facipőre hasonlít.
Van nevük és karakterük az elkészült apróságoknak? Esetleg történetük?
Legkedveltebb Manócskáim a Kuncorgó manócsalád és a Montyorgó házimanók. Nincs közöttük két egyforma, külön személyiséggel rendelkeznek. A Kuncorgók a nevüket gyógynövényekről kapták, mert egyik fő tevékenységük azok ápolása és hatékonyságuk óvása. A család szeretete mellett ők a nevetéshordozók. Gyengéjük a zokni, ezért van az, hogy a mosás után fél pár zoknikat találunk, ráadásul általában a legszínesebb tűnik el.
A Montyorgó házimanók nagy tisztességnek örvendenek, sok vezetőt választanak közülük a Manókacifántnál, és sokan dolgoznak a Mikulás játékkészítő műhelyében. Egy dologgal lehet őket lekenyerezni: a hasukkal. Szeretnek enni, főleg édes-mézest vagy rizskochot baracklekvárral, de az alakjukon egyáltalán nem látszik. Akkor tudod felfedezni, hogy van a családban házimanó, amikor este beteszel a hűtőbe egy fincsi süteményt, és reggel hűlt helyét találod. Ha családod férfitagjai lendületes kézmozdulatokkal állítják, hogy nem ők voltak, akkor gyanakodhatsz a házimanóra. Csínytevései között szerepel a szaloncukor, mogyorós csoki és mézeskalács eltüntetése is.
Kedvelem a Titok- és utazó Manócskákat is a Ténfergő Manócska családból. Ott lapulnak a hátizsákodban vagy a zsebedben. Főleg a mindenbeleférős, henyélős zsebeket szeretik. Ha csörgős aprópénzt pakolsz hozzájuk, akkor ne csodálkozz azon, ha furcsamód kilyukad a zsebed csücske, mert nem szeretik, ha az érmék fejbe kólintják őket. Az én hátizsákomba is belevackolt egyszer egy manó, de próbált elbújni előlem. Amikor kotorásztam a táskámban, éreztem, hogy valami az ujjaimhoz bújik és megsimogatja. Azóta tudom, hogy ott henyél, és sokszor a zsebemből is kikandikál, mert szereti a ténfergéseimet.
Milyen célból születnek ezek az alkotások?
Szeretnék velük egy kis nevetést, csínytevést, örömet vinni a családokhoz, az emberekhez. Amikor elkészülnek, szeretetbatyuval lesznek megáldva, és az a dolguk, hogy szeretetet teremtsenek ott, ahová kerülnek.
Nem vállalok futószalagos sorozatgyártást. Egy alkalommal egy bolt karácsonyi díszítésére egyszerre többet készítettem. Teljesen megviselt, mert nem tudtam megtölteni a batyujukat örömmel, ünneppel. Nem időzhettem felettük, nem gyönyörködhettem a születésükben.
Vannak más tervei is?
Egy író és egy fényképész barátommal olyan könyvet szeretnék létrehozni, amely tartalmazza a növények, termések használatát, a kísérletezéseim eredményét, illetve egy Manócska elkészítésének a folyamatát erdei történetekkel, csínytevésekkel.
Melyik teremtménye bőrébe bújna legszívesebben, ha megtehetné?
Leginkább a Manócskát érzem sajátomnak. A párom sokszor mondja, hogy kezdek a Manócskáimra hasonlítani külsőleg – talán egy kicsit belsőleg is.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
