Klímatudatosságról, fásításról, vadvirágos rétről Farkas Attila alpolgármesterrel
Mi tagadás, a városiasodás lázában égő embereknek kellett „némi” idő, hogy felismerjék, a vasbeton- és üvegrengetegben felbukkanó fák, bokrok, füves területek nemcsak esztétikai élményt jelentenek, de ezer egyéb szempontból is rendkívül fontosak. Így aztán napjainkban már a legtöbb helyen kiemelt figyelmet fordítanak a még meglévő zöldfelületek megóvására, s persze, újak létrehozására. Hogy mi is a helyzet e téren Egerben? Erről beszélgettünk Farkas Attila alpolgármesterrel.
Kezdjük talán a leglényegesebbel, nevezetesen, hogy milyen előnyökkel jár, ha egy város közvetlen környezetében és – természetesen – a közterületein minél több növénnyel találkozhatunk?
Számos dolog miatt kezeljük prioritásként ezt a kérdést – mondja Farkas Attila –, amelyek közül az egyik, hogy Eger „zöldítése” a választási ígéreteink közé tartozott, s mi eben az ügyben is szeretnénk állni a szavunkat. Másfelől pedig nekünk is meg kell felelnünk a globalizációs kihívásoknak, ami jelenti a klímatudatosságot, nem különben a fenntartható „zöld város” elképzeléshez való alkalmazkodást is. Mindezek hosszabb távra szóló célkitűzések, amelyek azt szolgálják, hogy évek-évtizedek elteltével is élhető maradjon a lakóhelyünk. Ami a részleteket illeti, nem akarok mélyebben belemenni a dologba, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy például a fák, a cserjék nem „csak” oxigént termelnek, de a felmelegedés kedvezőtlen hatásainak mérséklésében is kitüntetett szerepük van, és még hosszasan sorolhatnám, miért hasznosak. Arról nem beszélve, hogy mivel Eger völgyben helyezkedik el, a levegő minősége – a közvélekedéssel ellentétben – elég gyakran kifogásolható, „köszönhetően” annak, hogy a szennyezett légtömegek csak nagyon-nagyon nehezen távoznak. Ez ügyben is rengeteget segíthet a sok és jó minőségű növényzet.
Ha javasolhatom, először a vadvirágos rét programról váltsunk szót. És nem elsősorban azért, mert igencsak hangzatos elnevezése van, mint inkább azért, mert sokan úgy gondolják, ez nem jelent mást, mint hogy egyes részeket parlagon hagynak, tehát hozzájuk sem nyúlnak…
Nem erről van szó. Tudni kell, hogy – mint Nyugat-Európában sok helyen – hazánk több városában is elindult az úgynevezett vadvirágos rétek kialakítása, így például Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Veszprémben és Szegeden. Mindez illeszkedik ahhoz a klímatudatos cselekvéshez, amelyről az imént beszéltem, ugyanis tudvalévő, hogy a városokban átlagosan két fokkal melegebb van, mint az azokon kívül eső területeken, betudhatóan az épített környezetnek, tehát a beton- és üvegfelületeknek, stb. Ezt lehet valamelyest ellensúlyozni az olyan zöldfelületekkel, amilyeneket a vadvirágos rét program irányoz elő, és amelyek esetében nem intenzív gyepgazdálkodásról van szó. De nem elhanyagolható e projekt a biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség szempontjából sem, és akkor még nem említettem a történet esztétikai oldalát, hiszen nyilvánvalóan kellemesebb színes virágok között sétálni, mint egy szürke betondzsungelben. Hogy miként képzeljük el a dolgot? Nos, afféle szoliterszerű kialakításban gondolkodunk, felülvetéses virágzó növényekkel, amelyek között főszerepet kap a nyári orgona és az ernyős verbéna. A városban összességében 16 ezer négyzetmétert jelöltünk ki ilyen célra, a program pedig három szakaszban valósul meg: elsőként a Cifrakapu utca sarkán, valamint a Tescónál alakítunk ki ilyen területet, de tervezünk többek közt a K2-es körforgalomnál, a Berván, az Egri csillagok és a Joó János utcában is.
Ha jól tudom, a Megyei Jogú Városok Szövetsége elindított egy országfásítási akciót, amelyen belül létezik egy városfásítási projekt, ami emlékezetem szerint 2026-ig tart. Eger esetében ez mit jelent?
Mintegy 600 darab, 17 fajta fa elültetését. Ennek a kezdeményezésnek egyébként már megvolt a pilotrésze, amelynek során húsz fa került földbe a Liliom utcában. Természetesen a történet ősszel, illetve az elkövetkező esztendőkben is folytatódik majd, akárcsak az 1552 fa elnevezésű, még az előző városvezetés által útjára indított, öt évre szóló faültetési program, amelyet hasznos ötletnek tartunk.
És mi a helyzet azzal a javaslattal, amit Ön jegyez, a társasházakat, illetve a lakóközösségeket érinti, és valami olyan elnevezéssel futott, hogy „a zöldebb Egerért fogadj örökbe egy fát”?
Úgy hiszem, mire ez az írás megjelenik, már bőven kiírtuk az ezzel kapcsolatos pályázatot. A dolog lényege – amire jelenleg 1 millió forint áll rendelkezésre –, hogy társasházak, illetve lakóközösségek nyújthatnának be pályázatot fákra, amelyeket az önkormányzat ingyen biztosítana számukra, persze, csak azt követően, hogy a szakembereink megvizsgálták, megfelelő helyre akarják-e ültetni azokat. Ha minden rendben van, megkapják a fát, amiről innentől kezdve nekik, vagyis az örökbefogadóknak kell gondoskodniuk.
Ha már fák… Ott van a termálfürdő területén lévő híres-neves platánunk, amely nemcsak a két és fél évszázados korára lehet büszke, de arra is, hogy mind idehaza, mind Európában az év fája lett. Azt hallottam, az ügyében is történik valami…
Így igaz. A termálfürdő, az önkormányzat és a városgondozás összefogásának eredményeként a fa átesett egy dendrológiai vizsgálaton, amelynek nyomán egy szakértő megmondta, milyen eljárásokat kellene végrehajtani annak érdekében, hogy még sokáig gyönyörködhessünk ebben a szépségben. E beavatkozások már megtörténtek, így a legjobbakat remélhetjük.
A Kertész, illetve a környezetében lévő utcákban végrehajtott fásításról most nem kérdezem, hiszen erről egy külön cikkben már szóltunk, ám érdekelne az erdőültetési program folytatása…
Nos, mindez a város tulajdonában lévő külterületeket érinti, és a meglévő erdők ápolásáról, illetve a fapótlásról szól. Jelenleg két helyszínen zajlanak ilyen munkálatok: a Rózsás dűlőben 8,19, valamint a Síkhegy–Pajdos dűlőben 2,5 hektáron, amelyeken őshonos, keménylomb cseres-tölgyes található. Minthogy Eger közvetlen környékén több olyan rész is fellelhető, amely telepítésre kiválóan alkalmas, a közép-, illetve hosszútávú terveink között szerepel ezek erdősítése. Az Almár dűlőben, az Öreghegy és a Fehérhegy közötti vízmosást magába foglaló, mintegy 25 hektárnyi, most is javarészt bokros-fás, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan terület, valamint a Losonczi-völgy dűlőben lévő, 2.76 hektáros, jelenleg fehér akáccal benőtt rész egyaránt megfelelő további telepítésekre.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
